… a kultúra otthona
Milyen lenne? Ilyen. Fapados és gerincet roppantó, mint amilyen volt élni egy korábbi világban, s amilyen ma is. Aztán, ha feltámadnánk, az a rend sem lenne különb. Ha élünk, s hogyha halunk, mindig bajunk van a világgal, legyen szó rendes vagy renden kívüli feltámadásról. “Milyen feltámadás?” bővebben
Lőrincz György írót (1946, Kápolnásfalu) és munkásságát nem kell különösebben bemutatni Udvarhelyszéken, hiszen irodalmi eszmélése óta – első novellája 1970 karácsonyán jelent meg az Utunkban – minden betűjével a helyhez és az itt élő emberekhez kapcsolódik. “Az író és a témahűség” bővebben
Budapest 21. kerületének önkormányzata száz reprodukciót vásárolt a Kováts-család archívumából, többnyire id. Kováts István fotográfusi hagyatékából, azzal a céllal, hogy a válogatást megtartsa, s azt a továbbiakban a saját üzemeltetésű intézményekben hasznosítsa. Ez az anyag Az én népem címet viseli és székelyudvarhelyi, illetve a Székelyföld legkülönbözőbb vidékeiről való épületeket, eseményeket, embereket örökítve meg, négy tematikus kategóriába szerveződik: Falu, Ember, Székelyudvarhely és Nyirő József. “A Kováts Fényképészet kiállítása Csepelen” bővebben
Ha értelmezni próbáljuk azt a kifejezést, hogy ’totál lokál’ – amelyet címként visel Kelemen Albert kiállítása –, akkor azonnal arra gondolhatunk, hogy az alkotó teljesen elmerül a kisvilágban, ahol él, azonosul a provinciával, és onnan szemlélve a kintit, legszűkebb élőhelyét origóként értelmezi. És ez felülír mindent. “A helyi univerzum megközelítése” bővebben
In memoriam Ozsváth Pál
Pali bácsit a fél város ismerte. Nemcsak karakteres bajusza és kiterjedt fotográfusi munkássága, meg operatőri tevékenysége miatt, de ma már deres hajú szakiskolai növendékek egész évfolyamai is szívesen, jó emlékeket őrizve gondolnak vissza rá Székelyudvarhelyen és a környéken, hiszen hosszú időn át oktatómesterként dogozott. A televíziózással 1969-ben került kapcsolatba, amikor a Román Televízió Magyar Adása szerződést kötött véle riportok és tudósítások készítésére. “Az anyatejtől az anyaföldig” bővebben
A harmadik és egyben utolsó napon is két rendezvényt szerveztek. Az Égvilág zenekar A medve nem játék című, gyermekeknek szánt programot és záróeseményként a Háromszék Táncegyüttes mutatta be a Tékozló fiú című “sorsjátékot”. “Össztánc ősszel 5. (3. nap)” bővebben
A Fekete Piros című előadás valóban azokat a tartalmakat hordozta, amelyekre számítottunk. A díszletnek – egy forgatható, görgőkön mozgó piros-fekete paraván – nemcsak térelválasztó funkciója volt időnként, hanem mintha idősíkokat szelt volna ketté. “Össztánc ősszel 5. (2. nap)” bővebben
A János Vitéz, avagy a hős gyönyörűséges utazása és csodálatos megérkezése hibátlan produkció. Legalábbis így látja az elfogult néző, aki nagy örömmel ismerte fel a legkülönbözőbb magyar tájegységek zenei- és néptánc-motívumait a színpadon. “Össztánc ősszel 5. (1. nap)” bővebben
Az Össztánc ősszel ötödik kiadása előtti sajtótájékoztatón, amelyet Elekes Gyula, az Udvarhely Táncműhely megbízott igazgatója és Antal József, az intézmény koreográfusa tartott, kiderült, hogy idén szerényebb anyagi kereteket sikerült előteremteniük. Ez a rövidebb takaró azonban nem jelent semmiképp minimumot vagy takaréklángot, hiszen a népi tánckultúra köré szerveződve, figyelve a hagyományainkból táplálkozó darabokra, még ilyen lehetőségek mellett is jelentős eseménnyé emelhető ez a programsorozat. “Össztánc ősszel 5. (0. nap)” bővebben
Nekünk, magyaroknak október 23. a szabadságküzdelem jeles emléknapja, talán még március idusánál is emlékezetesebb, hiszen a világ legnagyobb állama és egy olyan totalitárius rendszer ellen lázadtunk, amelyet ideológusai Istent káromló módon igazságosnak, demokratikusnak és emberért valónak hazudtak. “Elkészült a “Vén Farkas” kopjafája” bővebben