… a kultúra otthona
Hát akkor folytassuk egyik legkorábbi filmélményemmel. Még nem is láttam a filmet, amikor bő harminc évvel ezelőtt jó apám mesélt róla, és annyira érzékletesen mesélte el, hogyan nyársalta fel az ősember az őshüllőt egy karóval, hogy amikor úgy tizenöt éve először láttam, azonnal ráismertem, hogy EZ AZ, erről mesélt nekem György Imre.
“One Million Years B.C. – Loana” bővebben
Szeretnék szerelmes lenni, emberek között sört inni. Napozni, sétálni az esőben és találkozni az anyámmal anélkül, hogy félnék – vágyakozik a hétköznapi életre egy harminckét esztendős fiatalember, de mindhiába. A Gomorra (2008) című olasz-francia film a TVR1 műsorán látható pénteken (november 25.) 23.20 órától.
“Filmajánló: A rendszer fogságában” bővebben
Hát így nem lenne szabad filmrecenziót írni. Az egész filmről Goebbels, a náci propagandaminiszter mondata jut eszembe, amelyet később olyan szépen énekelt meg a Heaven Street Seven: »Menten fegyverhez nyúlok, ha meghallom a „kultúra” szót…« Azért nem volna szabad erről írni, így, mert meg sem tudtam nézni rendesen a filmet. Pedig bíz’ isten, kétszer futottam neki, miután megvásároltam kemény 998 forintokért egy paksi benzinkútnál. És: mégsem. “10,000 BC” bővebben
Olykor elég néhány bizonytalan lépés ahhoz, hogy irányt váltsanak a hétköznapok, olyasféle tartalommal telítődjenek, amilyenre nem is számítottunk, mert még hiányérzetünk sem jelezte, hogy egyáltalán szükségünk lenne rá. Amikor rátalálunk, akkor válik egyértelművé, hogy korábban mennyire riasztóan szegényes volt minden. A Tétova tangó zárkózott, ötvenes férfijával is ehhez hasonló történik. “Filmajánló: Csak egy tánc…” bővebben
Nemrégiben írtam vala, a Book of Eli kapcsán, hogy Isten is őrizzen meg a dogmatikus, vallásos töltetű akciófilmektől. És mi lett? Lám: utolért a bosszú. Most meg azt mondom, hogy egye a fene, ilyen is van, hogy jó. “Black Death – Fekete halál” bővebben
A Barbárok a kapuknál (Les invasions barbares, 2003) című kanadai-francia film a TVR Cultural műsorán vasárnap (november 13.) látható 22.10 órától.
Humán értelmiségiek egy csoportja, egyetemi tanárok, művészek, írók ülik körül az asztalt. Egyikük elcsodálkozik, hogy a társaságba újonnan becsöppenő, törékeny, érzékeny arcú hölgyet miért nem ismeri és kertelés nélkül rákérdez: hol bujkált az elmúlt években? A válasz nem marad el, de aligha az, amire a kérdező számíthat: 15 évig börtönben ültem gyilkosságért. “Egymás szemében” bővebben
Nem Micimackó egykedvű barátjáról forgatta filmjét a lassan ötven éve a pályán levő Woody Allen, a Füles név ugyanis itt nem valamiféle hosszúra nyúlt zajfogóval rendelkező négylábúra utal, hanem egy jókor, jó helyen kapott információra. “A bűvész és mutatványa” bővebben
Pedro Almodóvar és Antonio Banderas ismét egymásra talált. Hosszú volt az út a kezdet, A szenvedélyek labirintusa (1982) és az A vágy törvénye óta (1987), amely két film annak idején a világhírnevet közvetlenül megelőzte és előlegezte. Időközben kiderült, hogy a spanyol színész a tengerentúlon is képes jelentőset alkotni, és gyakorlatilag mindenféle szerepben hitelesen tud játszani. “Idegen a bőrben” bővebben
… és az ember gyanútlanul hazamegy, megeszi a bécsi szeletet franciasalátával, aztán beteszi ezt a filmet, majd nekifog feleségestől megnézni, különösebb elvárások nélkül. Miért, mit várnánk egy ilyen című filmtől? A vég katasztrofális: doromboló macska és dohogó tűzhely mellett már nemcsak a feleség bőg, de magam is törölgetem a könnyeim: igen, ez egy ilyen film. “Benjamin Button különleges élete” bővebben