Hát akkor folytassuk egyik legkorábbi filmélményemmel. Még nem is láttam a filmet, amikor bő harminc évvel ezelőtt jó apám mesélt róla, és annyira érzékletesen mesélte el, hogyan nyársalta fel az ősember az őshüllőt egy karóval, hogy amikor úgy tizenöt éve először láttam, azonnal ráismertem, hogy EZ AZ, erről mesélt nekem György Imre.
Annak idején Loana néven futott, ha jól emlékszem. A minap este újra műsorra tűzte a TCM – amúgy különösen szeretem ezt az adót –, és hihetetlen élvezettel néztem meg ezt a bájosan buta, és elképesztő naivitással készült filmet.
Már csak azért is jó, mert nemigen beszélgetnek, mégcsak nem is nagyon makognak benne. Végül is ősemberekről, előemberekről van szó.
Harc egy óriásteknőssel
Óriási pozitívuma a filmnek, hogy politikailag annyira inkorrekt, hogy szabályszerűen dalolt a szívem örömemben. Szinte minden tabut megszeg, ami a mai világban szent tehén. Példának okáért az elmaradott, brutális előembertörzs kifejezetten sötét szőrzetű alanyokból áll – de azért a főszereplőnek itt is kék szeme van! –, a másik, valamelyes művészi tehetséggel, empátiával és civilizációs sejtelmekkel megáldott csoport pedig kivétel nélkül szép, szőke, kaukázusi emberekből.
Hát nem gyönyörű?
A társadalmi szerep rendesen le volt osztva
Ahogyan az is, ahogyan a napsütéses délelőttön a barlang előtt a férfiak dárdákat készítgetnek, s az amúgy kifejezetten szexi „előhölgyek” pedig elegánsan varrogatnak, szóval a társadalmi szerep már akkor rendesen le volt osztva.
Amúgy van ott minden, T-Rex és vulkán, szerelem és harc, barátság és zordon őstörténelem, egyszóval annyira klasszikus, régi, elképesztően buta film, hogy mindenki számára a legnagyobb szeretettel tudom ajánlani.
Komolyan.
György Attila
A film eredeti címe: One Million Years B.C.
fantasy, kaland, 100’, 1966
Gyártó: Twentieth Century Fox
Rendező: Don Chaffey
Szereplők: Rachel Welch, John Richardson, Percy Herbert
Hát akkor folytassuk egyik legkorábbi filmélményemmel. Még nem is láttam a filmet, amikor bő harminc évvel ezelőtt jó apám mesélt róla, és annyira érzékletesen mesélte el, hogyan nyársalta fel az ősember az őshüllőt egy karóval, hogy amikor úgy tizenöt éve először láttam, azonnal ráismertem, hogy EZ AZ, erről mesélt nekem György Imre.
Annak idején Loananéven futott, ha jól emlékszem. A minap este újra műsorra tűzte a TCM – amúgy különösen szeretem ezt az adót –, és hihetetlen élvezettel néztem meg ezt a bájosan buta, és elképesztő naivitással készült filmet.
Már csak azért is jó, mert nemigen beszélgetnek, mégcsak nem is nagyon makognak benne. Végül is ősemberekről, előemberekről van szó.
Óriási pozitívuma a filmnek, hogy politikailag annyira inkorrekt, hogy szabályszerűen dalolt a szívem örömemben. Szinte minden tabut megszeg, ami a mai világban szent tehén. Példának okáért az elmaradott, brutális előembertörzs kifejezetten sötét szőrzetű alanyokból áll – de azért a főszereplőnek itt is kék szeme van! –, a másik, valamelyes művészi tehetséggel, empátiával és civilizációs sejtelmekkel megáldott csoport pedig kivétel nélkül szép, szőke, kaukázusi emberekből.
Hát nem gyönyörű?
Ahogyan az is, ahogyan a napsütéses délelőttön a barlang előtt a férfiak dárdákat készítgetnek, s az amúgy kifejezetten szexi „előhölgyek” pedig elegánsan varrogatnak, szóval a társadalmi szerep már akkor rendesen le volt osztva.
Amúgy van ott minden, T-Rex és vulkán, szerelem és harc, barátság és zordon őstörténelem, egyszóval annyira klasszikus, régi, elképesztően buta film, hogy mindenki számára a legnagyobb szeretettel tudom ajánlani.
Komolyan.
A film eredeti címe:
One Million Years B.C.
fantasy, kaland, 100’, 1966
Gyártó: Twentieth Century Fox
Rendező: Don Chaffey
Szereplők: Rachel Welch, John Richardson, Percy Herbert
Hát akkor folytassuk egyik legkorábbi filmélményemmel. Még nem is láttam a filmet, amikor bő harminc évvel ezelőtt jó apám mesélt róla, és annyira érzékletesen mesélte el, hogyan nyársalta fel az ősember az őshüllőt egy karóval, hogy amikor úgy tizenöt éve először láttam, azonnal ráismertem, hogy EZ AZ, erről mesélt nekem György Imre.
Annak idején Loana néven futott, ha jól emlékszem. A minap este újra műsorra tűzte a TCM – amúgy különösen szeretem ezt az adót –, és hihetetlen élvezettel néztem meg ezt a bájosan buta, és elképesztő naivitással készült filmet.
Már csak azért is jó, mert nemigen beszélgetnek, mégcsak nem is nagyon makognak benne. Végül is ősemberekről, előemberekről van szó.
Óriási pozitívuma a filmnek, hogy politikailag annyira inkorrekt, hogy szabályszerűen dalolt a szívem örömemben. Szinte minden tabut megszeg, ami a mai világban szent tehén. Példának okáért az elmaradott, brutális előembertörzs kifejezetten sötét szőrzetű alanyokból áll – de azért a főszereplőnek itt is kék szeme van! –, a másik, valamelyes művészi tehetséggel, empátiával és civilizációs sejtelmekkel megáldott csoport pedig kivétel nélkül szép, szőke, kaukázusi emberekből.
Hát nem gyönyörű?
Ahogyan az is, ahogyan a napsütéses délelőttön a barlang előtt a férfiak dárdákat készítgetnek, s az amúgy kifejezetten szexi „előhölgyek” pedig elegánsan varrogatnak, szóval a társadalmi szerep már akkor rendesen le volt osztva.
Amúgy van ott minden, T-Rex és vulkán, szerelem és harc, barátság és zordon őstörténelem, egyszóval annyira klasszikus, régi, elképesztően buta film, hogy mindenki számára a legnagyobb szeretettel tudom ajánlani.
Komolyan.
A film eredeti címe:
One Million Years B.C.
fantasy, kaland, 100’, 1966
Gyártó: Twentieth Century Fox
Rendező: Don Chaffey
Szereplők: Rachel Welch, John Richardson, Percy Herbert
