Olykor elég néhány bizonytalan lépés ahhoz, hogy irányt váltsanak a hétköznapok, olyasféle tartalommal telítődjenek, amilyenre nem is számítottunk, mert még hiányérzetünk sem jelezte, hogy egyáltalán szükségünk lenne rá. Amikor rátalálunk, akkor válik egyértelművé, hogy korábban mennyire riasztóan szegényes volt minden. A Tétova tangó zárkózott, ötvenes férfijával is ehhez hasonló történik. Kiegyensúlyozottan, de nem túl boldogan vesz részt a saját életében, idős édesapjával, fiával rendszeresen találkozik, volt feleségét messziről kerüli, bírósági végrehajtóként pedig nap mint nap hordozza a csalódottságot és reménytelenséget a mások életébe. Egyik nap azonban belép az irodájával szemközti tánciskolába és ettől megváltozik az élete. A nő a harmincas éveiben jár, mosolygós, és éppen esküvő előtt áll. Idővel pedig a két, különböző jellemvonásokkal, életstílussal és érdeklődéssel bíró ember már nem csupán a táncban hangolódik egymásra.
A tengerentúli táncfilmek áradata, a hasonló zsánerű, japán Én táncolnék veled (és feldolgozása, a hollywoodi Hölgyválasz), valamint a már klasszikus Utolsó tangó Párizsban után, a Tétova tangó egyrészt ugyanarról – két ember egymásra találásáról – másrészt viszont teljesen másról szól. Itt egy olyan félénk, mégis céltudatos közeledésnek lehetünk a tanúi, amikor férfi és nő már találkozásuk első pillanatában tudják, hogy összetartoznak. Nem mindenképpen szerelmi vágy közelíti azonban őket egymáshoz, hanem a rokonlélek felismerése. Olyan normális ember! – jellemzi a nő a férfit, éppen olyan, amilyenre szüksége van. Közös táncuk rájátszik a bennük zajló folyamatra, energiával és érzelmekkel telítődnek, megszépülnek, magabiztosak lesznek, mert immár egymás számára léteznek…
Kevés beszéd, ám hangsúlyos rezdülések és gesztusok jellemzik a filmet, amelynek magyar címe a hagyományos félrecímezéssel ellentétben meglepően találó. Nem történnek nagy dolgok, nem születnek szélsőséges megoldások, a történet sem zárul le, hanem újra elindul. Hétköznapi, mégis életbevágóan fontos, amit látunk, miközben a bájosan szelíd irónia visszatart attól, hogy a mámorító zene és a kellemesen lassú jelenetek túlságosan elandalítsanak. A tangóval ellentétben nem vérpezsdítő a film ritmusa, a társra találás bizonyossága mellett az egymáshoz közelítő lépések bizonytalansága is benne van. A mindennapi varázslatokat megfelelő arányérzékkel megjelenítő francia rendező, Stéphane Brizé alkotása derűs nyugalmat áraszt, legszívesebben mi is átsétálnánk a szemközti tánciskolába, miközben az innenső oldalon, táncra perdülve, azon igyekszünk, hogy el ne tévesszük a következő lépést.
A Tétova tangó (Je ne suis pas la pour etre aimé, 2005) című francia film a Filmbox műsorán vasárnap (november 20.) látható 22 órától, illetve szerdán (november 23.) 23.30 órától.
Boda Székedi Eszter