Szeretnék szerelmes lenni, emberek között sört inni. Napozni, sétálni az esőben és találkozni az anyámmal anélkül, hogy félnék – vágyakozik a hétköznapi életre egy harminckét esztendős fiatalember, de mindhiába. A Gomorra (2008) című olasz-francia film a TVR1 műsorán látható pénteken (november 25.) 23.20 órától.
A férfi nem tartózkodhat huzamosabb ideig egy helyen, folyamatosan költöznie kell, állandó rettegésben élve, miközben állandó rendőri védőfelügyelet alatt áll. Nem szállhat repülőgépre, és nem térhet be csak úgy ebédelni egy vendéglőbe sem, mert a légitársaságok és az étterem-tulajdonosok bombatámadástól tartanak.
A fiatalember neve Roberto Saviano és nem szereplője a tárgyalt filmnek, hanem az írója. A nápolyi születésű újságíró 2006-ban jelentette meg Gomorra című könyvét. Rövid időn belül bestseller lett, több mint harminc országban adták ki, a szerző élete pedig örökre megváltozott. A Gomorra alcíme ugyanis: Utazás a nápolyi maffia, a Camorra birodalmába. A tényfeltáró újságírás mesterművének tartott regény elsősorban, de nem kizárólagosan, Olaszország délnyugati részét behálózó, tagjai által csak Rendszernek nevezett illegális szervezet működéséről számol be. Saviano éveken keresztül szinte láthatatlanul lopakodott a maffia nyomában, csempészáruk kirakodásánál segédkezett, gyilkosságok helyszínére sietett és rengeteget beszélgetett a helyi emberekkel. A regény amellett, hogy adatokat, neveket leplez le egy, jórészt az irodalom és a filmművészet által kreált mítosszal is leszámol. A családi köteléket következetesen tisztelő, jólfésült, tiszteletet parancsoló, öltönyös úriemberek hiányoznak ugyanis a könyvből, és így az ezen alapuló, inkább sajátos ízelítőt, semmint annak teljes feldolgozását kínáló filmből is. Itt nincsen Keresztapa, aki irányít és összetart, vannak viszont egymással szövetkező klánok és utcai vérengzések. Amint a filmet záró statisztikából is kiderül, Európában a Camorra valamennyi más bűnszervezetnél több gyilkosságot követ el, és befolyással van nem csupán Európa, hanem más földrészek gazdaságára is.
A könyv szenvedélyes hangvételével ellentétben a Matteo Garrone rendezésében, Saviano közreműködésével készült film jóval távolságtartóbb. A tények döbbentik meg a nézőt és nem a hatásvadász fordulatokat mellőző beállítások. Öt, egymástól viszonylag távoli történet töredékét követhetjük nyomon és mindegyik bemutatása ugyanazt a célt szolgálja: egy olyan szervezet működésének a leleplezését, amelyik, miközben a kisemberek számára a túlélés egyetlen esélyét jelenti, sikeresen beépült a fogyasztói társadalomba. A kézikamera használata, az amatőr szereplők jelenléte (a forgatás után egyeseket le is tartóztattak, mert kiderült, hogy valóban tagjai a Camorrának) ráerősít a Cannes-ban díjesővel jutalmazott Gomorra dokumentum jellegére. A filmfesztiválon tiszteletüket tették az alkotók, még Roberto Saviano is. A szerzői bátorságért kapott PEN/Pinter díj átvételére az író, a megfelelő őrizet biztosításának hiányában, idén már nem mehetett el Londonba. A következő üzenettel köszönte meg a kitüntetést: Köszönöm azoknak, akik lehetővé tették, hogy szavaim veszélyessé váljanak a csendet és a homályt igénylő hatalmak számára. A díjat az olvasóimnak ajánlom. Amikor az ember azt érzi, hogy sokaknak van szüksége arra, hogy lássanak, tudjanak és változtassanak, és nem csak arra, hogy szórakoztassák és vigasztalják őket, akkor érdemes írni.
Boda Székedi Eszter