Tizenegy “szapis” film – (3.)

Folytatjuk a legújabb-kori erdélyi magyar filmgyártásról, pontosabban a Sapientia EMTE Természettudományi és Művészeti karán zajló munkáról szóló sorozatunkat. Eltelt ugyan egy-két, néha több év is az egyes filmek elkészülte után, de ez az idő arra szolgált, hogy elkezdődjék a művek utóélete. Hol dokumentarista, hol kisjtátékfilmek, hol “csak” filmetűdök az alkotások, de jól látszik rajtuk a beépített energia, a készség, ha tetszik: filmes oroszlánkörmök  mutatkoznak Erdélyben. Ez az írás is egy kísérlet arra, hogy kiemelje a “dobozból” a munkákat és felmutassa a (nem túl népes) potenciális nézőtábor előtt.

Szemcsék (Grainy, 2010, 4’30”)

Vajon honnan került elő az a fa repülőmodell? Újragondolt játékszer vagy egy másik időből való? Ez nem derül ki, de e szerkezet segítségével, talán ennek jóvoltából jut át abba a másik világba kisfiú, amelyet a titokzatos padlás-zug rejt magában. Régmúlt évtizedeket, régvolt embereket, más, elmúlt gyermekkorokat idéznek azok a poros bőröndök, a kosarak, a ki tudja, hogy honnan való papundekli dobozok. Vajon mi van bennük? Emlékek. Egy másik idő szeletei. Valami ósdi vetítőkészülék működik odafent, sehol másutt nem használható képkockákat szór a falra. Az anya, a nagyanya árnya ül mögötte? Vagy csupán ismeretlen emlékező, aki egymaga érti a képeket? Szemlél, nézelődik visszafelé figyel az időben, de egy szót sem ejt ki a száján. Idő-, homok- vagy porszemcsék. Benne a jelenben. Vagy mégsem.

Rendező: Tőtszegi Szilárd; Szereplők: Gregus Gergő, Kali Andrea; Operatőr: Fazekas Gergely; Díszlet és jelmeztervező: Péter Anna, Kálmán Eszter; Producer: dr. Buglya Sándor; Vezető tanárok: dr. Buglya Sándor, Bálint Arthur, Lakatos Róbert, Balogh Zsolt; Gyártó: Sapientia EMTE, Inforg Stúdió, Argó Audiovizuális Egyesület, Dunatáj Alapítvány; Támogató: Magyar Mozgókép Alapítvány, Oktatási Minisztérium.

Kakukk (17”, 2009)

Valószínű, hogy az utóbbi években a Sapientia EMTE vizuális művészeti tanszékén gyártott filmek közül a Kakukk volt a legemlékezetesebb. Ez a film hosszú utat járt be a rendezőjével együtt. A Kakukk több hazai és nemzetközi fesztiválon szerepelt és kapott díjat, Felméri Cecília időközben a Sapientia oktatójává vált és több alkalommal is lehetőséget kapott új, nagyobb lélegzetű filmek készítésére.

A kisjátékfilm alapötletét néhai Baka András moldvai csángó-magyar történetei szolgáltatták, amelyeket még Faragó József (1922-2004) gyűjtött tőle az ’50-es és a ’60-as években, olyan kegyelmi pillanatokban, amikor a Kolozsvári Folklór Intézetet felügyelő szervek nem akadályozták a helyszíni kutatást Moldvában, illetve az adatközlők utaztatását. Baka Andrástól (1894-1971) 125 tréfás mesét sikerült gyűjtenie, Faragó annyira szerencsés volt, hogy ezeket hangfelvételek formájában őrizhette meg, amelyeket később elemezhetett, összehasonlíthatott más földrajzi környezetből, más időből származó történetetekkel. Baka András különleges helyzetű mesemondó volt, hiszen mind anyai, mint apai ágon műveltnek számító családból származott. Édesapja a háromszéki Esztelnekről került Moldvába, érettségizett és három év papi szemináriumot végzett Egerben, olyan kiválóan ismerte az egyházi zene elméletét és az orgonajáték művészetét, hogy kántoriskolában tanított, majd egy személyben 1868-tól Ploskucényben kántortanító, bíró és adószedő volt. Édesanyja ugyancsak Felső-Háromszékről, Kurtapatakról származott, aki leány korában a galaci brit konzul szolgálatában állott. Kántorként többnyire magyar nyelven szolgálta a moldvai csángó közösségeket. Családi környezete alkalmassá tette arra, hogy érzékelje a magyar, a székely és a különböző csángó nyelvjárások közötti különbségeket. Nem ismerte ugyan tökéletesen a magyar helyesírás szabályait, de magyarul és románul is – mondhatni – tökéletes, irodalmi tisztasággal beszélt, nem keverte egyik nyelv szavait a másikkal, mint ahogyan azt a moldvai csángóknál tapasztalhatjuk. A mesék és a tréfás történetek azonban „kántori élethivatásának és gyakorlatának köszönhetően” a legkisebb javítások nélkül is nyomdakészek, természetesen a megfelelő nyelvjárási sajátosságokkal. Abban is egyedülálló volt, hogy kántori tevékenysége során széleskörű bibliai szerzett, s azokat a mesékben “hasznosította”.

A film nagy erénye, hogy a rendező érzékelte ezt a sajátosságot Baka András meséiben, sőt – meghagyva a férfi narrátor szövegét – úgy operál, hogy a mozgóképekkel illusztrált történet mögött mindvégig ott érezni a mesélő jelenlétét. Olyan a képek szerkezete, hogy az tetszőlegesen behelyezhető bármely magyar (erdélyi) tájegységbe, a szereplők öltözéke, az ábrázolt – pontosabban: csak vázolt – falukép, a használati tárgyak mind-mind egy tetszőlegesen választható kisvilágra utalnak. Ez a többrétűség, illetve a kiváló karakterek teszik emlékezetessé ezt a rövidke alkotást, amely magában hordozza a nagyobb lélegzet és egy-egy egész estés mozi ígéretét.

Simó Márton

A Kakukk című kisjátékfilm megtekinthető a Sapientia EMTE honlapján: Felméri Cecília: Kakukk