Pár évvel ezelőtt, amikor Muszka Sándor ifjú világmegváltó költőből prózaíróvá nemesedett, azt gondolhatták volna az olvasói, hogy vége van annak a korszaknak, amelynek foglalata a Mi nem lóg, ha áll (2007) és a Múzsák, trágyás szekérrel (2010) című kötetekben található. Mára oda jutott „az emberhalál útjának felén” túllépő (1980-as születésű), éppen krisztusi korban járó szerző, Muszka, hogy megfontoltan visszanézzen a bejárt pályaszakaszra és másik pászmára fordulván, újfent összegyűjtve erejét és talentumát, egy kicsit más, valamivel komolyabb modorban szóljon az olvasókhoz – gondolhatnánk. Muszka esetében azonban nem ez történt.
Frissen megjelent könyve – amellyel több sikeres bemutatót is tartott e szűkebb, s a szélesebb hazában (Sanyi Bá’ – Székely egypercesek. Erdélyi Híradó Könyvkiadó, Kolozsvár, 2012)- magában viseli a saját konkurenciáját is, hiszen a félig-meddig hangos-könyv (amelynek kivitele Csillag István munkáját dicséri) a hátsó táblaborítójában hordozza saját konkurenciáját, a hagyományos kiadványok sírásóját, önmaga hangoskönyv-változatát. És ráadásul e könyv általál visszatért egy korábbi vesszőparipához. Ez nem feltétlenül baj, hiszen Muszkát költőként és komikusként egyaránt ízes, felső-háromszéki tájszólása révén ismerjük és kedveljük.
A tavalyi esztendő az Örkény-centenárium jegyében telt, és egyáltalán nem véletlen, hogy oly sokan folyamodtak az ő módszeréhez, az irgalmatlan paródiához, amely emberi létünk tragikomikus vetületei irányából lehet reflektálni rá a valóságra, kimondván, hogy igenis ennyik, csak ennyik vagyunk. És kész. Hirtelen felindulásból mintegy féltucatnyi ilyen hangvételű könyvet számoltunk össze csak a legszűkebb literatúrában – ebben a székelyföldi regionális irodalomban –, s ki tudná hirtelen megmondani, hogy az összmagyar irodalomban mennyi lehet az örkényi ihletésű újonnan keletkezett kötetek száma? Bizonyos, hogy ennél jóval több, hiszen pályázatok is voltak többfelé, s a könyvkiadói utójáték még nem ért véget, hiszen nem jártak le a tavalyi esztendőhöz is kötődő könyvszakmai események, a 20. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál (2013. április 18 – 21.) és a 84. Könyvhét (2013. június 6–10.).
Muszka Sándor írásait kár volt egyperceseknek nevezni, hiszen ez által beskatulyáztuk őket abba a dobozba, amelyben Örkényt szeretjük tartani. És fölösleges a jelző is, hogy “székely”, hiszen ez egy természetes állapot. Muszka “az, aki”, és oda valósi, ahonnan jön, újabban a Csíkszépvíz-Csíkszereda tengelyen tartózkodik leginkább, hiszen Hargita Megye Tanácsánál dolgozik és – családi okokból kifolyólag – Szépvízen lakik. Tulajdonképpen visszatért az ifjúkori mezsgyéhez és a stand-up comedy-t házasította a szépirodalommal. Alkotásait nem annyira olvasni, hanem inkább hallgatni jó. Az az érzésünk, hogy minden írásból sokkalta jobban előjön a(z ön)gúny, ha halljuk is a sajátos muszkai hanghordozást. Ezek a mi “humoreszketéseink”. És ebben a könyvben minden egyes írás elbeszélésként is állja a helyét. Olvasható és mondható. De leginkább Muszka-modorban jön át a lélekig.
Simó Márton