A románok története – Neagu Djuvara nyomán


A románok rövid története tizenegy kiadást élt meg 1999 óta

Bő harminc esztendővel ezelőtt mondta egyik kedves tanárom, hogy „a történettudomány a nemzetek szemétládája”. Ez még egy olyan korban hangzott el, amikor csak egyfajta, ferde és ellenőrzött történelmet tanítottak nálunk, amelyet alávetettek a dákoromán kontinuitásnak és a marxista dialektikának. A magyar tannyelvű iskolák számára kiadott tankönyvek semmire nem voltak alkalmasak, hiszen ideológiát szajkóztak, s a román iskolákban használt, a „kanonizált” változat szöveghű fordításai voltak. Ha kellőképpen elhivatottnak érezte magát egy-egy pedagógus, ha megfelelő elszántság volt benne, hogy felkeltse a kisebbségi tanítványokban a tiszta tények és a források iránti igényt, akkor – ezt némi kockázattal – akár életre szólóan is megtehette már akkor a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, az elsötétített fénykorszakban is.

Bizonyára voltak még ilyen elhivatott tanárok másutt is.

De vajon mi történhetett a többségi berkekben, ahol lehámozva az ideológiai burkolatot, végül is egy tetszetős, romantikus és kereknek látszó áltudomány-féleséget kaptak a felnövekvő generációk? Olyan komfortosított történelmet, amellyel akár élethosszig el lehet lenni, s természetesen akár úgy, hogy a következő generációk is ezt a fertőzött és torz szemléletet viszik tovább.

Történt egy és más azonban a román oktatás berkeiben is, alternatív tankönyvek hatnak és működnek a középiskolákban, az egyetemeken és főiskolákon úgyszólván mindenről szó eshet, s a kinyílott világban lehetőség van arra, hogy európai kontextusban vizsgálják az ifjú értelmiségiek a régebbi és a közelmúlt eseményeit, s ilyenformán kezeljék a forrásokat is.

Neagu Djuvara: A románok története

Neagu Djuvara személye garancia arra, hogy A románok rövid története (Koinónia Könyvkiadó, Kolozsvár, 2012. Ford. Horváth Andor. 380 oldal. Ára: 28 RON/2400 HUF) című könyv valóban hiánypótló legyen, és azt a célt szolgálja, amelyért annak idején íródott.

Kiderült, hogy 1989 után is jórészt ugyanazon a bükkfanyelven megszólaló, torz történelmet terjesztették, nehezen indult el az erjedés, s a „hivatalos” álláspontot a tanügy felelősei és az értelmiségiek nem tudták vagy nem voltak képesek kimozdítani a megkövült klisék közül.

A kötet nem a hagyományos módon keletkezett. Nem kell, s nem szabad itt holmi szakállas, hatalmas láb- és végjegyzet-apparátusra gondolni.

A bojári családból származó, diplomáciai tapasztalatokkal rendelkező, hosszú évtizedeket nyugati emigrációban és az európai tudományosság élvonalában eltöltő szerző hangszalagra mondta a románok történetét. Emiatt is rendhagyó, de saját bevallása szerint elsősorban azért járt el így, hogy „teljesen közérthető legyen, s nem csupán a történelem rajongói, hanem azok számára is, akiknek múltunk megismerése némiképp érdektelennek tűnt.” A kézirat szerkesztésekor csak az élő beszéd következetlenségeit és a stiláris buktatókat igyekeztek áthidalni. Ez idáig tizenegy kiadása látott napvilágot 1999 óta a bukaresti Humanitas Kiadónál. A szerző és beszélgetőtársa – Irina Nicolau (elhunyt 2002-ben), aki az etnológia és a szóbeliség történetének szakembere volt – minden egyes kiadás alkalmával végzett még módosításokat, később a kiadó szerkesztőjével, Skultéty Sándorral közösen eszközöltek kisebb javításokat.

Neagu Djuvara

„Hazugságra nem lehet egy másik hazugsággal válaszolni – írja Djuvara az előszóban –, az egyedül érvényes válasz a maradéktalan intellektuális tisztesség. Csakis így tudjuk önmagunkat elfogadtatni a nemzetközi tudományos életben, elfoglalni a minket megillető helyet Európában és a nagyvilágban. Megőriztem – pedig némiképp megtévesztő – a „románok története” címet, jóllehet manapság egyre inkább Románia történelméről beszélnek. Először azért, mert hagyománya van, de amiatt is, hogy a románok lakta országot csak az 1859-es egyesülés után nevezték Romániának – akkor pedig alkalmazhatjuk-e a középkorban erre a területre?”

Amikor az érdeklődést felkeltő rövid ismertetőt írunk a műről, tulajdonképpen alig tudjuk megállni, hogy mindjárt ne a teljes kötetet adjuk minden potenciális olvasó kezébe. Több mind két évezredet fog át Djuvara munkája. Nem lehet abból bizonyos részleteket kiragadni, s csak úgy ajánlgatni. Talán a szerző őszinte szavait mellékelve érünk el igazán célt, hiszen külön előszót mellékelt a Koinónia-féle kiadáshoz: „Magyar olvasóimat arra kérem, legyenek meggyőződve arról, hogy e könyv írása közben a legőszintébb óhaj vezetett, hogy annak szelleme legyen a lehető legkevésbé részrehajló és egyben a lehető megértőbb a románokkal együtt vagy a szomszédságukban élő népek iránt.

Most pedig vágjanak bele bátran a románok történetébe – úgy, ahogyan én azt megfejtettem.”

Simó Márton

Neagu Djuvara 1916. augusztus 31-én született Bukarestben aromán eredetű bojár családban. A Sorbonne-on történelem szakon végzett (1937), majd ugyanott jogi doktorátust is szerzett (1940). Tartalékos tisztként a keleti fronton harcolt, ahol az Ogyessza környéki hadműveletek során megsebesült.

"A történész szenvedélye - feltámasztani és magyarázni a múltat - összefonódik a hazája életében részt vállaló, az ország jövőjéért aggódó politikai átéléssel..."

Katonai szolgálatra alkalmatlannak nyilvánították, így 1943-ban, pályázat útján került a román külügyminisztérium szolgálati állományába. 1944. augusztus 23-án reggelén diplomáciai futárként küldték Stockholmba, ahol külügyi titkárként feladata volt elkezdeni a Románia kiugrását előkészítő tárgyalásokat a szovjetellenes háborúból. Svédországi állomáshelyén 1947-ig maradt, amikor a kommunista hatalomátvétel elleni tiltakozásként az emigránslétet választotta. A párizsi román emigráció militáns tagjaként, íróként, a Szabad Európa Rádió újságírójaként tevékenykedett 1961-ig, amikor Nigerbe hívták nemzetközi jogot és gazdaságtörténetet tanítani a Niameyi Egyetemre. Ez idő alatt folytatta filozófiai tanulmányait a Sorbonne-on, ahol 1972-ben – a jeles szociológus és filozófus Raymond Aron irányításával – doktorált. Mintegy húsz francia nyelvű kötetet publikált a románok történelméről, a szovjetek európai tévedéseiről és a „amerikai hegemóniáról”, amellyel oly hosszú időn át befolyásolták a „demokratikus világ” alakulását. Az 1989-es fordulat után hazatért szülőhazájába, 1991 és 1998 közt a Bukaresti Egyetem óraadó tanára. Számos állami díj kitüntetettje. Egyike a legaktívabb közéleti szereplőknek, és talán a legismertebb és legelismertebb szerző, akit főleg azok a nemzedékek tisztelnek és becsülnek, akik csak az emigrációból való visszatérése után ismerkedhettek meg munkásságával és azzal az európai szellemi kisugárzással, amely a született szellemi arisztokraták sajátja.

Találtunk egy 2011-es Djuvara-interjút a Román Televízió portálján. Megadjuk az elérhetőséget:

interviu-cu-neagu-djuvara-tvr-24-septembrie-2011

Amennyiben lesz rá lehetőségünk, a közeljövőben feliratozzuk a videó-felvételt vagy egyszerűen lefordítjuk a Mirela Nagâț által készített mindössze negyedórás, ám a megszólaló életének minden jelentősebb periódusát érintő beszélgetést, hogy a románul nem tudó olvasóink is értsék.

Az interjú magyar változata itt olvasható.

Neagu Djuvara könyve Romániában megvásárolható a Koinónia Könyvkiadó internetes áruházában: Koinónia Könyvkiadó Kolozsvár, illetve – vélhetően – a jobb könyvesboltokban is. A magyarországi érdeklődőknek merjük ajánlani Budapesten az Írók Boltját (1061, Andrássy út 45):  Írók Boltja, illetve a könyváruház-láncokat, amelyekben ugyancsak fellelhető, illetve előjegyeztethető, megrendelhető.

 

“A románok története – Neagu Djuvara nyomán” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Én szemly szerint nagyon örülök a könyv megjelénésének .Reménkedjünk hogy elindul valamiféle igazságismeret főleg a fiatalok körében ugy a magyar mint a románok közt. Kelt.2012. 12.16. Dunaharaszti Magyarország.

  2. Elnézést kérek Simó Márton úrtól: hiba csúszott A románok története – Neagu Djuvara nyomán című cikkének következő mondatában: “A szerző és szerkesztője – Irina Nicolau, aki az etnológia és a szóbeliség történetének szakembere – minden egyes kiadás alkalmával végzett még apróbb módosításokat a könyvön.” Irina Nicolau asszony (meghalt 2002-ben) sose volt a Humanitas könyvkiadó szerkesztője. Neagu Djuvara úr A románok története című munkájának román nyelvű többszöri kiadásainak (éppúgy, mint a tanár úr több más munkájának) a szerkesztője én vagyok, Skultéty Sándor, aki a Humanitas Könyvkiadónál dolgozom 1990 óta. Tisztelettel megkérném Simó urat, javítsa ki a téves információt. Előre is köszönöm!

  3. Most olvastam el az első 44 oldalt a könyvből – félre is tettem, soha többé elő nem veszem, meg is bántam, hogy megvettem – bár vettem volna wcpapírt helyette. Nem értem, hogy a szerző mitől lenne a “román történetírás fenegyereke”? Ugyanazt a régi, lábszagú kontinuitáselméletet mantrázza, mint az előszóban leszólt ’89 előtti és utáni tankönyvek.

  4. Mielőtt megvásároltam volna, előtte beleolvastam. Egyetértek bokr hozzászólásával. Ugyanazt szajkózza, amit a románok történelme kapcsán megpróbáltak megetetni velünk. Pl. a 24.-ik oldalon Dácia provincia szerinte azért vonzotta a telepeseket, mert rengeteg aranya volt. (Itt párhuzamot von a kaliforniai aranylázzal.) Szerinte a birodalom minden területéről származó telepesek itt összeolvadtak a maradék lakossággal és romanizálták őket, röpke 150 év alatt.
    A 28.-ik oldaltól belekezd a Röesler-elmélet tagadásába, még olyan alcím is van a 29.-ik oldaltól, hogy “Tíz igaz állítás a kontinuitásról”.Szánalmas, ahogyan igazolni próbálja a kontinuitást, megjelenik benne a szokásos hivatkozás Anonymusra, akiről köztudott, hogy saját korabeli népeket vetített vissza gesztájában a hivatkozott időre.
    Szerencsére a 46.-ik oldalon elkotyogja, hogy 1860-ig a cirill írást használták az egyházi életben.
    Tehát nem ajánlom a könyvet azoknak, akik az igazságra kiváncsiak. Ugyanazt a kontinuitás elméletet folytatja, mint az elődei.

    Én személy szerint többet nem fogom kézbe venni, megvenni sem.
    Wc papírként pedig igen keményre sikerült, de valahol valamelyik hegyi pásztortanyán valamely őshonos dákorománnak összegyűrve-kihajtva oldalanként nagy dolog esetén elmegy.

  5. Eredetiben olvastam, könnyed nyelvezetü,nagyszerüen emésztehtő kis könyvecske amit sajnos nem fognak tanitani az iskolákba.Tisztelt hozzászólók a könyvet végig kell olvasni, ami a dákos fejezetet illeti annak semmi köze a románokhoz,csak olvasni tudni kell a sorok mögött, sőt a szerző gyönyörűen leirja a “román” szó jelentését, valamint valamint hogy maga a román népet mikortól is lehet románnak nevezni. Szerintem érdemes elolvasni. Tisztelettel Szabolcs.

  6. Olvasva a hozásszólásokat mint pro mint kontra, úgy döntöttem hogy elolvasom a könyvet.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.