Kísérleti filmek, filmetűdök, kisjátékfilmek, lírai “képfutamok” az utóbbi években oly látványosan fellendült kolozsvári filmgyártás remekei közül. Folytatjuk a tizenegy “szapis” film értékelését. Nem kritikai észrevételekről, inkább csak amolyan nézői megjegyzésekről van szó. Mint akkor, ha megyünk hazafelé a moziból és a látottakról beszélgetünk. Mint olyankor, ha beülünk valahová, s továbbra is a képek hatása alatt vagyunk. Ki kell beszélni. Tovább kell mondani. Mert csak így él igazán a film. És ez még jól is esik ebben a kánikulában. Mert része a film az életünknek.
Óda?
Hogy is van ez? Adott egy fiatal pár. Kezdetben az van, úgy látszik, hogy a férfi és a nő jól megérti egymást. Mintha teljes harmónia lenne köztük. Aztán egy idő után, mintha kicserélődne a párból a férfi. Nem látszik ugyan semmiféle szerelmi háromszög, egymást követő kapcsolatról van szó.
És mitől óda? Talán a folytonosságtól. Annak az átmenetnek a dicsérete, amelyben a szerelem maga – mint olyan – létezik. Nem az embert magát dicséri, hanem ezt a nagyszerű érzést, amely bennünk és velünk él, pontosabban túlél minket minden kapcsolatban és minden újabb nemzedékben. Olyanforma, mint valami szoftver.
Óda (13’, 2007)
Rendezte: Péter Anna. Szereplők: Imre Éva, Kónya Ütő Bence, Csont Zsombor, Gregus Zoltán, Szabó Katalin, Tötszegi Szilárd, Dunai László, Kürti István, Hermann Endre, Kurta Kinga, Kádár Melinda, Gede Katalin, Puskai Melinda, Maki Ferenc, Kiss Boglárka, Makai Beáta, Bóné Ferenc, Ferenc Orsolya, Buglya Sándor, Pünkösti Laura, Bántó Csaba, Zoltán Erzsébet, Szabó Emőke. Operatőr: Csép Gergő. Zene: Csép Anna. Támogató: Gyártó: Sapientia EMTE.
* * *
Egy furcsa titok
Itt lappang valami. Rejtély. Van egy Nóra nevű lány és az ikertestvére, akit Dórának hívnak. Nóra helyben maradt, végzi a dolgát, ápolja beteg anyját, és úgy él, hogy igyekszik pótolni világgá szaladt testvérét. Nem tudunk meg semmit a másik lányról – talán nehéz körülmények között vergődik, talán nem is él -, csak fotókat látunk róla egy komód kihúzott fiókjában. Régi, gyermekkori, fekete-fehér fotográfiák ezek, de akad köztük pár későbbi is, vélhetően már felnőtt kori, ebből az új időből való, amelybe ez a két lány belenőtt. A színes felvételeken mintha London, a Big Ben tornya lenne felismerhető. Feltételezhető, hogy egypetéjű vagy legalábbis egymásra nagyon hasonlító lányokról van szó, mert Nóra Dóra dublőre is. Eljátssza, hogy tartják a kapcsolatot, hogy ír a nővére/húga, telefonál, s hogy képeket is küld.
Egy este még arra is hajlandó, hogy találkozzék egy fura üzletemberrel, amolyan hőzöngő archetípussal, akik itt nyomulnak oly sokan most is a környezetünkben – sokat láttak, sokat markoltak, állítólag nagy titkok tudói, akiket körbeleng a tisztességtelenül szerzett sok pénz mocska – és fogalmuk sincs arról, hogy lehet-e, szabad-e, illik-e szivarozni spagetti-evés közben? Hiába: a jó modort és az igazi, a polgári viselkedés-kultúrát nem tanítják semmilyen intézményben, több évszázad szükségeltetik, hogy elsajátítsuk, ha nincsen eleve érzékünk hozzá. Ez a vállalkozó-féleség kiválóan alkalmas arra, hogy egy fotográfián hazavigye Nóri, olyanformán mintha Dóri lenne a felvételen és a főnöke. Kegyes hazugság. A gyógyszereket kilenckor kell bevenni.
Csinálhatok egy fotót? (9’, 2011)
Rendezte: Gede Katalin Szereplők: Kali Andrea, Szakács Éva, Laczkó Vass Róbert, Szilágyi István, Bethlendi Tamás Operatőr: Both Rita Producer: Dr. Buglya Sándor Támogatók: Sapientia EMTE, Szülőföld Alap.
Simó Márton