… a kultúra otthona
Hogy mit lehet kezdeni 22 dollárral? Valószínű, majd mindenkinek eszébe jut valami, gondolatban talán meg is tetéznénk is ezt az összeget. Az éppen nyugdíjba vonuló Warren Schmidt viszont nem magára költi a 22 dollárt, hanem havi rendszerességgel küldi egy afrikai árvának. “Huszonkét dollár” bővebben
Hát, ez egy ilyen időszak. Ismét kifogtam egy horrorfilmet, na de ezúttal rendesen. Úgy kell nekem, illetve: „kellett nekem rókatojás”, ahogyan nagyanyám mondogatta, ha éppen kárörvendett szegény. “Masters of Horror – Imprint” bővebben
Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, van valami a japánokban, ami köszönő viszonyban sincs a nyugati ember „normális” életfelfogásához. Ha úgy tetszik: nem kicsit őrültek. “Sukiyaki Western Django” bővebben
Hálaadás napja. Három nővér és népes családja ül az ebédlőasztal körül. Szülők és gyerekek, férjek és szeretők, egykori, jelenlegi és leendő élettársak beszélgetnek semmiségekről, miközben a mélyben érzelmek viharoznak. “Vonzások és választások” bővebben
Sokáig abban a hitben voltam, hogy az itt már korábban emlegetett Így neveld a sárkányodat minden idők legjobb rajzfilmje. Egészen mostanig, amikor megnéztem a Rango c. rajzfilmet. Nos, a kettő azt hiszem, megoszthatja egymással a dobogó legfelső fokát. “Rango” bővebben
Fiatal pár érkezik Párizsba. A férfi, Gil (Owen Wilson) művészlélek, aki szeret az esőben sétálni, bazárokban nézelődni és a huszas évekről nosztalgiázik, a nő, Inez (Rachel McAdams) gyakorlatias, az eső elől mihamarabb taxiba ül és butikokban vásárol, miközben leendő tengerparti házát tervezi. Gil Párizsban szeretne élni, Inez Amerikában. Mint hamarosan kiderül, egyetlen közös vonásuk van csupán: mindketten szeretik a pita kenyeret. Elég ez az együttmaradáshoz és az esetleges házassághoz? “Séta az esőben” bővebben
Kolozsváron a filmgyártásnak komoly múltja van. És egyre inkább az látszik, hogy pár éve immár megint folyamatos a jelene. A “Szapin”. Fogalmam sincs arról, hogy mennyire ismerik globálisan a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem (EMTE) ifjúsági berkekben használt becenevét, de idősebbek és a magyar glóbusz más tájain élők is tudni lezdték, hogy az említett intézményen belül működik egy Természettudományi és Művészeti Kar Kolozsvárott, ahol a film- és fotóművészet, média szakon – alap- és mesteri-képzésen – immár évek óta ismerkedhetnek a fiatalok a forgatókönyv-írás, a rendezés és az operatőri munka alapjaival. Filmek márpedig vannak, rendszeresen készülnek az egyetemen, valamint a társult és független alkotói műhelyekben is. “Tizenegy “szapis” film – (1.)” bővebben
Egy túlságosan gyakran a pohár után nyúló CIA ügynököt kirúgnak, az első fiatalságán túl levő fitnessterem-alkalmazott pedig szépészeti műtétekre vágyik. A kezdetben még több szálon futó cselekmény ugyancsak sietősen összekapcsolódik, mindenki kapcsolatba kerül mindenkivel, amiről viszont többnyire nem is tud. “Itt a lemez, hol a lemez…” bővebben
Autósor várakozik, a lámpa zöldre vált, az egyik autó azonban nem mozdul. Dudálás, kiabálás, dugó, a vezető azonban képtelen elindulni. De nem a járművel van a baj… Így kezdődik a Vakság című film, a vizuális elemekkel bőven megtűzdelt felvezetés pedig már egyértelműen rávezeti a nézőt arra, hogy itt nem csupán egy szörnyű kór leírása következik, hanem mi is részeseivé válunk a megjelenített állapotnak. “Vak vezet világtalant” bővebben
Igaz hogy rossz film, de legalább hosszú.
Elképzelem Uwe Bollt, amint megnyalja a tíz ujját, és azt mondja, lesz@rom Tolkient, és Peter Jacksont, csinálok én olyan filmet egy számítógépes játékból, amitől mindenki hasraesik. “A király nevében” bővebben