Törökök útján a Balkánon (29.)

A "főpályaudvar" épülete

Egy kicsit megbántam, hogy odamentem. A koszovói főváros egy nagy büdös és lapos hely. Olyan, mint Bukarest. Autó autó hátán és hatalmas, egymás mellé hányt épületek. Leszállva az autóbuszról, elkezdtem a belváros felé közeledni. Egy utcai árustól uborkát, paradicsomot és banánt vásároltam. Utcáról, utcára haladtam, kérdezősködtem, hogy merre van a vonatállomás. “Törökök útján a Balkánon (29.)” bővebben

Törökök útján a Balkánon (28.)

Kilátás a várból

Amint leszálltam a buszról, mindjárt feltűnt egy étterem reklámja, amelyen az állt, hogy GULAS és PASULJ. És nem csak a felirat csalogatott, hanem az illat is, úgyhogy betértem arra a helyre. Éhes voltam, és mindjárt az otthonira emlékeztető ízek idéződtek fel az emlékezetemben.  “Törökök útján a Balkánon (28.)” bővebben

Törökök útján a Balkánon (27.)

Az Ure e tabaki - gyalogosoknak, szamaraknak, kis kordéknak volt alkalmas ez a híd; ma már jobbára csak a turisták használják.

Találkoztam négy göröggel, akik éppen fényképezték az eszményi tájat. A görögök közül kettőnek nagy, bozontos haja volt. Az a fajta már-már nőies hajviselet, amelyet nem értek, s tudok, nem vagyok hajlandó elfogadni. Aztán rövid gyaloglás után felvett egy valóban „nemzetközi autó”: a sofőr svájci volt, a társaságában utazott egy angol, meg egy francia nő. Azt mondták, Pristinában élnek és tudománnyal foglalkoznak. Nem derült ugyan ki, hogy milyen tudományágat művelnek, de hamarosan áttértünk a spanyolra, majd a portugálra. Nyelvismerettel náluk sem volt gond. “Törökök útján a Balkánon (27.)” bővebben

Törökök útján a Balkánon (24.)

A város nem túl nagy - mintegy tizenötezren lakják -, de igen rendezett

Már bent jártunk Cetinjében, amikor a sofőr felébresztett. Valaha itt volt a fővárosa Montenegrónak, fájdalom, hogy ma már nem az, mert igen ügyesen megtervezett és kedves város. “Törökök útján a Balkánon (24.)” bővebben