Passió Zeteváralja felújított templomában

Kevesebb mint egy évvel ezelőtt, tavaly, a Munkás Szent József-búcsú alkalmával jelentette be hivatalosan nt. Mátyás Gábor plébános, hogy a szükségletek azt kívánják, hogy Zeteváralja templomát mintegy szász négyzetméterrel meg kell nagyobbítani, s ha már erre sor kerül, akkor a torony, a karzat, az orgona, a szentély, a teljes tetőzet és a belső bútorzat, a fűtésrendszer felújítását is meg kell ejteni.

Rálátás a szentélyre Fotó: Farkas Antal

Akkor a kívülálló el sem hitte volna, hogy a település első plébánosa képes lesz ezt a vállalást teljesíteni. Hívei azonban tisztában voltak azzal, hiszen tanúi lehettek az elmúlt három évtizedben, hogy a papjuk nem csak beszél, hanem cselekszik is. Amikor kihelyezték Zeteváraljára, a materben és a filiákban – Libán, Ivó, Sikaszó – sem voltak igazi templomok, pár év múltán azonban mind a négy helyen igazi hajlék, vagy legalább kápolna épült. 1988-ban már kinevezett plébánosként vehette át azt a teljes jogú egyházközséget, amelyért zetelaki káplánkánt előtte is oly sokat tett.

Mátyás Gábor plébános igét hirdet

Szóval, a tisztelendő úrnak, akit “építő papnak” neveznek Erdély-szerte, volt gyakorlata. Viccesen akkor azt mondta, hogy van egy jó híre: “rendelkezésre áll a templomfelújításhoz szükséges összeg”, erre a hívek fellélegeztek, de rögvest hozzátette – ahogy ebben a klasszikusnak mondható helyzetben szokás, bár ez nem nevezhető üres retorikai húzásnak  –, “a rossz hír az, hogy a pénzek a kedves híveknél, az egyházmegyei főhatóságnál és az állami intézményeknél vannak”. Csakhogy ekkor a tisztelendő már tisztában volt a részletekkel, volt elképzelés, volt terv és a többit a Gondviselésre bízta, de azért mindent elkövetett emellett, hogy megvalósuljanak a munkálatok.

A zeteváraljai templom-projekttől annak idején írtunk, az Élő Székelyföld Füzetek kiadványt jelentetett meg tavaly júniusban a településről, s ebben a szándékban benne volt az egyházközség segítése is, hiszen a kiadványt sokan olvasták, megkapták, megvásárolták, s ha kifizették, akkor azzal közvetve támogatták a munkálatokat is. A Mátyás Gábor plébános úrral készült A vendégváró pap mosolya című életút-interjút pedig több mint tizenhétezren olvasták világszerte a honlapunkon.

Most nem a templom építészeti kritikáját kívánjuk megfogalmazni, hanem csak elmondjuk, hogy milyen jó érzés volt látni ezt a gyönyörű belső, a kibővített teret, az új bútorzatot, amelynek minden egyes darabja gondosságról, művi igényről árulkodik. Egy későbbi találkozás alkalmával majd bemutatjuk az eredményt a maga teljességében.

A most következő képriport a Jézus Krisztus szenvedéstörténetét feldolgozó ifjúsági misztériumjáték, a jól ismert Passió egy modern változatából tesz közzé pár felvételt Farkas Antal kollégánk jóvoltából

Bevonulás Jeruzsálembe
Utolsó vacsora
Jézus fejére helyezik a töviskoronát
A Golgota felé
A keresztfán

Simó Márton