… a kultúra otthona
„A biztonságért küzd mindenki és közben megpróbál tartozni valakihez. Döntést kell hozni: kihez tartozom? Hogy jó, közepes vagy rossz döntést hoztam-e, azt szerencsés esetben csak olyan tíz-húsz év múlva fogjuk megtudni.” “Ki is az a Harris?” bővebben
„Szeretném borotválni a lábam, és én akarok lenni a világegyetem utolsó prófétája.” A tárgyalt film gyermeklány főszereplőjének határozott elképzelései vannak a jövőről, miközben tiltott rockzenét hallgat, Bruce Lee filmjeiért rajong és Punk is not ded feliratú pólóban mászkál. Mindez nem is lenne szokatlan, ha nem Teheránban járnánk, ahol a csador mellé az engedelmesség dukál és lánynak születni eleve lépéshátrányt jelent. “Az utolsó próféta” bővebben
Hogyha van állócsillag a színésznők között, akkor Meryl Streep minden bizonnyal az. Jószerével indulása óta ott van a világ érdeklődésének középpontjában – ha úgy tetszik –, pedig az életpályájának csak egy szeletét látjuk, a filmes szerepléseket. A tengeren túli televízió-műsorokat alig, a színpadi jelenéseit pedig esetleg felvételről. Sajnálatos módon nem volt szerencsém ezidáig egyhez sem. “Meryl Streep a Szív dallamaiban is varázslatos” bővebben
Annak idején Einstein mondta: a világon két dolog van, ami végtelen: az emberi hülyeség és a világyetem. Az emberi hülyeségben nem vagyok egészen biztos – tette hozzá. “Kecskebűvölők” bővebben
Dicséret helyett szinte elég is volna, ha annyit írnék a filmről, hogy miután megnéztem a magyar királyi egyesen, félóra múlva újra megnéztem a kettesen az ismétlését is, és újfent látám, hogy jó. “Alatriste kapitány” bővebben
Évtizedekkel ezelőtt, amikor még az amerikaiak készítette háborús filmek jelentették a kikapcsolódás netovábbját, sokak számára vált emlékezetessé A nagy szökés. Hadifoglyok ástak alagutat és szöktek meg egy náci táborból, majd kerültek vissza egyenként a szögesdrótok mögé, már aki egyáltalán életben maradt. Viszont nem az alagúttal volt probléma, az ugyanis teljesítette célját. Közben eltelt négy évtized és újabb film készült egy alagútról, itt azonban már németek menekülnek. “Filmajánló: határon innen, határon túl” bővebben
Ugyancsak merész indítást láthatunk: a három fejezetre tagolt film legelején már megtudhatjuk, melyik szereplő távozik hamarosan az élők sorából. Az első két fejezet címe ugyanis haláleseteket jelöl. Fatih Akin, török származású német rendező, saját bevallása szerint olyan, irodalmi művekben megszülető feszültség mozgóképes változatával kísérletezett, ahol a cím előrevetíti a későbbi történéseket. “Két, előre bejelentett gyilkosság krónikája” bővebben
Gyermekjátékkal indul a film, egy ódon, ám impozáns udvarház körül egyenruhába öltözött apróságok kiszámolósdit játszanak. Valahol Spanyolországban járunk, évtizedekkel ezelőtt, az pedig már az első jelenetekből kiderül, hogy az egyik kislányért hamarosan érkeznek az örökbefogadók. “Aki bújt, bújt, aki nem, nem” bővebben
Van abban nem kevés báj, amikor az erdélyi magyar ember hátradől a román közszolgálati tévé előtt, és egy cseh (na meg szlovák, lengyel, stb. koprodukciós) filmet néz, ami azzal kezdődik mindjárt, hogy Nádasdy gróf csatára vezényli seregét: „Istenért és Magyarországért!” “Báthory (Erzsébet)” bővebben
Egy derék barátom hozta a filmet. DVD bekapcs, sör kézügyben, macska doromb, kinn a hangulatnak megfelelő, hideg és nedves britannus időjárás. Sok jót hallottam azelőtt a filmről, sok jó embertől, lám, itt az élőképes példa, hogy sok jó ember sok jól tévedhet. “Centurion” bővebben