Spiró, az Spiró. Bármit mondhatnak az emberek, hogy ilyen, hogy olyan, de az biztos, hogy regényben, novellában és színműben is állja a helyét. Kiváló szerzőhöz méltó színház kell. Előfordult már azonban, hogy az elsőrendű darabot is megbuktatták, Shakespeare-t a leggyakrabban: oly nagy népszerűség mellett és párszáz év alatt minden megesett őkelmével. Ezt a Spiró-művet meg ráadásul volt szerencsénk korábbi adaptációban is látni Pesten (Börcsök Enikő és Schneider Zoltán szereplésével, Valló Péter rendezésében a Radnóti Színházban, kb. 2008-ban), sikeres és sokáig műsoron levő adaptációban (talán még most előveszik időnként), úgyhogy megvan a viszonyítási alap hozzá. És annyira élénken hat a korábbi színházi élmény, hogy emiatt sokkal igényesebbek lehetünk a megszokottnál, tárgyilagosabbak és ugyanakkor higgadtabbak. Magasan fekszik, kéklő párában az a bizonyos léc.
Úgy tűnik, hogy Temesváron Szász Enikőnek és Dukász Péternek egyáltalán nem okozott nehézséget egy időben viszonylag közeli (képzelt, és nagyon valóságszerű!) esemény és annak a legszűkebben vett (férj-feleség) családra való hatásának értelmezése. Meg a darab odaáti zajos sikere sem. Létminimumot látni, az alatt élni nem nagy művészet mostanában, mindenképp ráviszi a szükség az emberfiát. Művészet viszont beszélni róla, hitelesen, úgy mutatni be, hogy a rosszul hegedő és a friss sebek mind felvillanjanak. Jaj, de rusnyák! Irtózatosak! Nem volt sok zsír abban a nokedlis krumplipaprikásban, a lecsókolbász is csak mutatóban, hogy összetéveszthetetlen nyomor-ízével, éppen csak megbolondítsa egy kicsit a fazék tartalmát.
Az olcsó konzervbádogot imitáló díszlet-dobozban zajló eseményeket egy erkölcstelenül magas, hatszáz milliós lottófőnyeremény bolygatta fel. Olyan pillanatban érkezett ez a nyeremény, amikor már nem is kell ennek a házaspárnak a késő-Kánaán. Felkészületlennek, képzetlennek érzik magukat a szub-proli létben, ahonnan már nem való feltörni. Ez a valószínűtlennek mutatkozó mézesmadzag csak arra jó a darabban, hogy kiborítsa a mai magyar „ugar” bilijét: olyan időbe látunk be itt, amelyben majdhogynem hazafias kötelesség az áfa-csalás és az uzsora, a maffiaszerű klánok garázdálkodásának szolgai elviselése, a hatósági és hivatali felsőbbrendűség kalodájába való be-le-tö-rő-dés. Az alant vegetáló milliók életét nézzük, ahol elvegyülten tulajdonképpen mi is élünk – járjunk bár pláza-tornácon, menőbb cuccban, diskurálgassunk hosszan a legjobb Nokiákon –, ahogy ez a Nő meg a Férfi is, de úgy, hogy észre sem vesszük, s csak ábrándozunk arról, hogy mi lenne, ha… Hiszen létezik lottó-turizmus: a nyeremények halmozódásakor megfigyelhető, hogy a reménytelenségre ítéltettek még arra is képesek, hogy átálmodják magukat egy másik ország elitjébe, többször követni lehetett a sajtóban, hogy innen Magyarba járnak át szelvényvásárlás végett, onnan meg Szlovákiába, de nálunk felé is volt már roppant ígéretes összeg a lutrin, s mintha Olaszországban is előfordult volna, hogy vendégjátékos – álmodozó nyomoronc idegenlégiós – vitte a bankot.
A Szász-Dukász által formált házaspár annyira hiteles volt a rájuk szakadt fene-nagy szerencsében, hogy rögvest magunkra ismerhettünk bennük. A végén egy kicsit megdöbbentő volt a szelvény elégetése. Mi is hasonlóan cselekedtünk volna? Esetleg – a light-változat szerint –, vagy „csak” beleőrülünk a szerencsénkbe. Annyira élvezetes volt a színi, de attól még inkább hiteles nyomorúság, hogy szívesen adtunk volna még egy esélyt a párnak: egy még merészebb dramaturgiai csavarral átadtuk volna az elégetett szelvény hiteles másolatát – nem hollandi virágcsokorral szúrjuk ki a szemüket! –, s szünet után visszamegyünk a terembe, hogy lássuk, mi lesz szegényekkel, ha a „kölkök” hazajöttek, és elkezdődik a szerencsés és boldogtalan jövendő, amikor már dől a lé és csak úgy habzsolja őket kíméletlenül a tőke.
Simó Márton
Szerző: Sipró György, Prah
Rendező: László Sándor
Dramaturg: Gyarmati Kata
Díszlet- és jelmeztervező: Albert Alpár
Szereplők: Szász Enikő és Dukász Péter
“Végy egy kilátástalan helyzetben levő családot” bejegyzéshez 1 hozzászólás
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.