Végy egy kilátástalan helyzetben levő családot

Szász Enikő és Dukász Péter

Spiró, az Spiró. Bármit mondhatnak az emberek, hogy ilyen, hogy olyan, de az biztos, hogy regényben, novellában és színműben is állja a helyét. Kiváló szerzőhöz méltó színház kell. Előfordult már azonban, hogy az elsőrendű darabot is megbuktatták, Shakespeare-t a leggyakrabban: oly nagy népszerűség mellett és párszáz év alatt minden megesett őkelmével. Ezt a Spiró-művet meg ráadásul volt szerencsénk korábbi adaptációban is látni Pesten (Börcsök Enikő és Schneider Zoltán szereplésével, Valló Péter rendezésében a Radnóti Színházban, kb. 2008-ban), sikeres és sokáig műsoron levő adaptációban (talán még most előveszik időnként), úgyhogy megvan a viszonyítási alap hozzá. És annyira élénken hat a korábbi színházi élmény, hogy emiatt sokkal igényesebbek lehetünk a megszokottnál, tárgyilagosabbak és ugyanakkor higgadtabbak. Magasan fekszik, kéklő párában az a bizonyos léc.

Úgy tűnik, hogy Temesváron Szász Enikőnek és Dukász Péternek egyáltalán nem okozott nehézséget egy időben viszonylag közeli (képzelt, és nagyon valóságszerű!) esemény és annak a legszűkebben vett (férj-feleség) családra való hatásának értelmezése. Meg a darab odaáti zajos sikere sem. Létminimumot látni, az alatt élni nem nagy művészet mostanában, mindenképp ráviszi a szükség az emberfiát. Művészet viszont beszélni róla, hitelesen, úgy mutatni be, hogy a rosszul hegedő és a friss sebek mind felvillanjanak. Jaj, de rusnyák! Irtózatosak! Nem volt sok zsír abban a nokedlis krumplipaprikásban, a lecsókolbász is csak mutatóban, hogy összetéveszthetetlen nyomor-ízével, éppen csak megbolondítsa egy kicsit a fazék tartalmát.

Spiró György: Prah. Csiky Gergely Állami Magyar Színház

Az olcsó konzervbádogot imitáló díszlet-dobozban zajló eseményeket egy erkölcstelenül magas, hatszáz milliós lottófőnyeremény bolygatta fel. Olyan pillanatban érkezett ez a nyeremény, amikor már nem is kell ennek a házaspárnak a késő-Kánaán. Felkészületlennek, képzetlennek érzik magukat a szub-proli létben, ahonnan már nem való feltörni. Ez a valószínűtlennek mutatkozó mézesmadzag csak arra jó a darabban, hogy kiborítsa a mai magyar „ugar” bilijét: olyan időbe látunk be itt, amelyben majdhogynem hazafias kötelesség az áfa-csalás és az uzsora, a maffiaszerű klánok garázdálkodásának szolgai elviselése, a hatósági és hivatali felsőbbrendűség kalodájába való be-le-tö-rő-dés. Az alant vegetáló milliók életét nézzük, ahol elvegyülten tulajdonképpen mi is élünk – járjunk bár pláza-tornácon, menőbb cuccban, diskurálgassunk hosszan a legjobb Nokiákon –, ahogy ez a Nő meg a Férfi is, de úgy, hogy észre sem vesszük, s csak ábrándozunk arról, hogy mi lenne, ha… Hiszen létezik lottó-turizmus: a nyeremények halmozódásakor megfigyelhető, hogy a reménytelenségre ítéltettek még arra is képesek, hogy átálmodják magukat egy másik ország elitjébe, többször követni lehetett a sajtóban, hogy innen Magyarba járnak át szelvényvásárlás végett, onnan meg Szlovákiába, de nálunk felé is volt már roppant ígéretes összeg a lutrin, s mintha Olaszországban is előfordult volna, hogy vendégjátékos – álmodozó nyomoronc idegenlégiós – vitte a bankot.

Fotók: www.tm-t.ro

A Szász-Dukász által formált házaspár annyira hiteles volt a rájuk szakadt fene-nagy szerencsében, hogy rögvest magunkra ismerhettünk bennük. A végén egy kicsit megdöbbentő volt a szelvény elégetése. Mi is hasonlóan cselekedtünk volna? Esetleg – a light-változat szerint –, vagy „csak” beleőrülünk a szerencsénkbe. Annyira élvezetes volt a színi, de attól még inkább hiteles nyomorúság, hogy szívesen adtunk volna még egy esélyt a párnak: egy még merészebb dramaturgiai csavarral átadtuk volna az elégetett szelvény hiteles másolatát – nem hollandi virágcsokorral szúrjuk ki a szemüket! –, s szünet után visszamegyünk a terembe, hogy lássuk, mi lesz szegényekkel, ha a „kölkök” hazajöttek, és elkezdődik a szerencsés és boldogtalan jövendő, amikor már dől a lé és csak úgy habzsolja őket kíméletlenül a tőke.

Simó Márton

Szerző: Sipró György, Prah
Rendező: László Sándor
Dramaturg: Gyarmati Kata
Díszlet- és jelmeztervező: Albert Alpár
Szereplők: Szász Enikő és Dukász Péter

www.tm-t.ro

“Végy egy kilátástalan helyzetben levő családot” bejegyzéshez 1 hozzászólás

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.