Ebben az évadban, a Lenyomatok után a Záp-hiányok a második „kettős magánszám”, amelyet Gáll Kata és Györfi Csaba hozott létre. A magyar Nemzeti Kulturális Alap által is támogatott előadás bemutatására március 4-én, este 7 órakor került sor.
Az előadás Esterházy Péter: Egy nő című könyve alapján készült. A szövegek válogatása – nyilatkozta Györfi Csaba, az Udvarhely Táncműhely táncosa – több hónapon át zajlott. Esterházy szövegét a férfi szemszögéből vizsgálva, úgy formálódott az elképzelésük, hogy a férfi oldaláról és javára próbálják ábrázolni ketten a férfit. Bizonyos motívumok az ösztönökre, a testiségre utalnak, míg mások az intellektuális töltetre, az érzékek és a szavak által sugallt tapasztalatra. Ebben a feldolgozásban a férfi úgy fejlődik, ahogyan a felvonultatott nők hatnak rá.
Az eredeti mű 97 „ironizált lírával feltöltött” történetet tartalmaz. „Van egy nő” – ezzel a mondattal kezdődik minden írás, és tulajdonképpen majdnem száz mozaikkockáról lévén szó, a végére a háttér-sziluettekből összeáll egy érzékelhető kép. A Záp-hiányokban úgy montírozták a szövegeket, hogy 5 jól körvonalazható nő, illetve ugyanannyi női karakter maradjon.
Györfi Csaba, aki eredeti foglalkozását tekintve színész is – jelenleg a marosvásárhelyi művészeti egyetemen tanul koreográfiát –, fontosnak tartja a szöveg és kép összhangját. Nagy kihívás, hogy Esterházy írásművészetének sajátos jellegét visszatükrözhessék az elhangzó idézetek, a mozgás és a zene segítségével. Itt el kell táncolni, át kell fogalmazni a mozgásművészet révén a szépirodalmi alkotás lényegét.
A felhasznált zenét bizalmasan kezelték mindketten, csak annyit árultak el róla, hogy gépi muzsika, de sem a műfajról, sem a szerzőről nem beszéltek. Ami a produkció létrejöttét illeti, egyáltalán nem lehet szétválasztani, hogy kettejük közül, kinek mi az érdeme, mi az egyéni hozzájárulása. Györfi Csaba – mintegy esszenciaként – azt nyilatkozta, hogy itt nem világrengető dolgokat tárgyalnak, nem globális kihatású élményeket és tapasztalatokat „táncolnak” végig, hanem a férfi és a nő viszonyát. A Márton Erika által tervezett jelmezben, minimális díszletet használva, viszonylag szűk térben játszanak, ami nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy valóságszagú és élet közeli legyen az előadásuk.
Simó Márton