Nagy intézkedő az ősz, csak ti még nem tudjátok. Augusztus végén, egy-egy hajnalon szerényen, szinte lopva jelenik meg, a patakparton sétálgat, mint aki a nyár megkopott zöldjét csodálja, és ha megkérdenénk, azzal vágná ki magát: bő harmatával csupán megélénkíti a fák, füvek színét. Megjárja magát az erdők szélén is estefelé, hűvös szelek kísérik, ebből lehet tudni, hogy a közelben leskelődik. “A diadalmas ősz jelleméről” bővebben