A Korondon élő képzőművészt és költőt részesítették e rangos elismerésben, amelyet a „nemzeti kultúrában gyökerező, magas színvonalú műveket létrehozó” alkotók munkásságának elismerésére hozott létre Szervátiusz Tibor képzőművész, édesapja, Szervátiusz Jenő (1903-1983) emlékére.
Páll Lajost nem kell különösebben bemutatni környékünkön, sajátos hangulatú festményei összetéveszthetetlenek. Szatmári László írja róla tanulmányában: „[műveiben] az új médiumok fetisizálása idején látszólag kisded témákról van szó. Ám az igazi művészet feladata (…): apró témákban kifejezni a teljesség utáni vágyat, akár a teljességet magát. Hiába toporgunk a harmadik évezred elején, erről az igényről nem mondhat le egy alkotó ember sem. S míg a művészetfilozófia is egymásra dobált eszmerendszerek romhalmazán vegetál, a korszellemet csak a műalkotások hozhatják létre és fejezhetik ki, s erre csak a saját sorsukat alakító, önazonosságot megtaláló művészek alkalmasak. Az olyanok, mint Páll Lajos.”
A költő olykor hallgatott, a festő sokkal inkább jelen volt a köztudatban, de ez csak így látszott. Páll Lajost az 1956-ot követő romániai megtorlások idején kényszermunkára ítélték. Szabadulása után festőként több lehetőséget kapott – igaz ugyan, hogy soha nem engedték államvizsgázni és tanítani –, de írásai csak elvétve, imitt-amott jelentek meg a folyóiratokban, verses-képes kötetei csak nagyon gyéren láthattak napvilágot. Az utóbbi két évtizedben azonban ország-világ megtudhatta, hogy lírája a kortárs irodalom élvonalába tartozik. Verseit is – akárcsak festményeit – a magas szinten gyakorolt művi egyszerűséggel kezelt összetettség jellemzi.
Páll Lajos teljes munkásságát átfogó tárlat nyílik december 1-jén a Klebelsberg Kultúrkúriában (1028 Budapest, Templom u. 2-10.), megnyitóbeszédet mond Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke mond.
Simó Márton