Csak úgy, tiszta bosszantásból írom ide az eredeti címet is: Puen yai jom salad. Ne erőlködjünk, thai nyelven van, s ezt jelen pillanatban igen kevesen beszéljük még errefelé, önhibánkon kívül.
Ahogyan a thai filmek sem tartoznak a mindennapi menühöz: hiszen indiai filmekkel, mondjuk, még kergettek a zongora körül vasárnap engem Gyimesen, de thai filmekkel azért mégse’. Az igazság az, hogy engem, havasi székelyt borzasztóan hidegen hagyott mostanig még az is, csinálnak-e filmet, s ha igen, miért nem, leszámítva az Ong Bak-műveket, amelyekről megint igen jó véleményem lenne, de azt hittem, az véletlen.
Ez a kimondhatatlan nevű film, langkaszukákkal viszont tényleg elképesztett. Azt írja róla a minap az egyik román filmportál rövid, de legalább stupid ismertetője, hogy a „Karib-tenger kalózainak” velős és humoros átültetése.
Ezúton csókoltatom a port.ro illetékes munkatársát, a filmnek annyi köze van az említett alkotáshoz, mint a gyimesi pisztrángásznak a baszk tengerészhez, magyarán, mindketten emberek és kisebbségiek, aztán még jó napot sem tudnának köszönni egymásnak.
A humoros átültetést illetően, én ebben a filmben annyi humort nem láttam, amennyit a szemünkbe lehetne cseppenteni, az igaz, nem is hiányoltam belőle.
De egyéb aztán tényleg van, mint a jó boltban, rengeteg harcjelenet, szerteágazó cselekmény, okosan megkomponált jelenetek, eleje-teteje, feneke van az egész filmnek, pedig kegyetlen hosszú.
Ja, és körülbelül úgy néz ki, díszletek, statiszták, látvány, és beruházás szempontjából, mintha egy átlagos hollywoodi kalózfilmet köbre emelnénk. A bánat tudja, honnan telik erre nekik.
A történetet, ahogyan szoktam, nyilván most sem mesélem el. Van benne gonosz kalóz, aki viszont stílusos, vannak benne jó arcok, akik viszont kicsit gonoszak, és időnként kellemetlenül összerezzen az ember a film láttán. Mert az azért mégsem kóser, hogy halakról, vizekről, kalózokról, és az egész délkelet-ázsiai dzsumbujról olyan otthonos érzések rohanják meg.
Hiszen végső soron itt is hitről, lojalitásról, szeretetről, és igen: hazaszeretetről szól a film, egy-két csipetnyi szerelem ide-oda, kicsi mágia, ahogyan azt szeretnénk.
A film úgy kétharmadánál elkezdődik egy erősen buddhista beütés, de ez tényleg nem zavaró, sőt, kicsit szeretjük is, csak annyit adnak belőle, mint amennyit a curryből illik tenni a nyugati ételbe: ízletes lesz az egész, de nem nyomja el a karaktert.
Erősen ajánlatos film. Mostantól, ha Thaiföldről hallok, egészen biztosan nem csak apró-lábú fehérnépek jutnak eszembe, akik megmasszírozzák az embert, és nem csak ideges, apró-lábú férfiak, akik jól megrugdossák az ellenfelet.
Nem-nem, az egy jó és nagy nép lehet: ilyen filmet nem akárki csinál.
György Attila
A film eredeti címe: Puen yai jom salad – Queens of Langkasuka
tájföldi, történelmi kalandfilm, fantasy,120′
Rendezte: Nonzee Nimibut
Szereplők: Sorapong Chatree, Ananda Everingham