Missouri fejvadász

Ha most valaki azt mondja nekem: itt egy western, amiben Marlon Brando és Jack Nicholson játssza a főszerepet, azt mondom: viccel.

Pedig nem. 1976-os film, életemben nem hallottam róla, legyen az én műveletlenségem. És nézem, és közben csendesen elborzadok, és rájövök, hiába az kb. kétszáz westerfilmem, ami glédában áll a polcaimon: ez A Film.

Marlon Brando szent szörnyeteg, ezt tudjuk. Kevés embernek sikerült az, amit neki: öregen, elhízottan, alkoholistán eljátszani a világ egyik legnagyobb szerepét az Apokalipszis most-ban. Meg egyáltalán.

Ebben a filmben viszonylag fiatal, és bolond, teljesen őrült, amilyennek egy fizetett fejvadásznak kellett lennie azon a vadnyugaton, ami csak azért furcsa nekünk, mert még nem jöttünk rá: ebben a világban élünk, mi, most.

Amúgy, ha nem ismerem a szereplőket, és nem látom a felvezetést, azonnal elhiszem, ez egy 2012-es film. Annyira mai, hihető, érthető, húsba mar. Pedig régi, de hát a történet örök: az erősebb kutya b.szik. És szó sincs becsületről, hűségről, önérzetről, önbecsülésről. Nem: csak pénz van. Aztán, amikor pénz sincs: szerelem van, egó, és gyilkos ösztön. És újra előlről minden, de ezt hála Istennek a filmben szebben csinálják, mint ahogyan én írom.

A film lényege: lótolvaj havert felakasztják. Lótolvaj havernek havera bosszút akar állni, ezért békés szomszédnak álcázva beköltözik az ellenség mellé. Aztán szerelmes lesz annak lányába, aki amúgy remek kis fehérmájú leányzó. Aztán bolond haverok, őrült fejvadász, vidám apokalipszis: egyszer csak sem heppiend, sem túlélő, csak az örök tanulság: a világ bolondok játéka.

Azért érdemes megélni, s erről ha más nem, meggyőz a filmben Marlon Brando, aki nagymamának öltözve gyilkolászik kedélyesen, Jack Nicholson, aki életében először és utoljára pozitív szereplő. És magántulajdon, amiről kezdtünk megfeledkezni, élettér, adott szó, férfibecsület, árulás, halál, élet, lojalitás, derék fehérnép.

Megnézni.

György Attila

Port.hu adatlap