Mindennapok válsághelyzeteiről

Krízis, avagy Még egy szerelmi történet (Crize, sau Încă o poveste de dragoste)
Az udvarhelyi drámafesztiválon a temesvári Mihai Eminescu Nemzeti Színház szombaton jól pergő, csattanó párbeszédű darabot mutatott be. A kortárs brassói szerző, Mihai Ignat Krízis, avagy Még egy szerelmi történet (Crize, sau Încă o poveste de dragoste) című munkáját egyszerű, de ötletes megoldásokkal érdekessé tett díszlettel két szereplő, Roberta Popa Ionescu és Călin Ionescu adta elő.Két ember, férfi és nő felnőtt életének válsághelyzeteiről szól a darab, ha lehet ilyen általánosan megfogalmazni azt a jelenetsort, ami színre került. Valami, számukra is megmagyarázhatatlan véletlen folytán egy fiatal nő egy ismeretlen férfivel ébred egy ágyban, majd életük összekapcsolódását, összefonódását láthattuk kibontakozni, amit aztán sorozatos szóváltások, veszekedések követnek, egészen az elhízás, kopaszodás, egyszóval az együtt öregedés állapotáig. A nyelvezet teljesen mai, az apró kellékekkel (felvonó, hordozható számítógép stb.) együtt.

A váratlan találkozás már eleve konfliktushelyzetet teremtett, ez pedig újabb és újabb éles párbeszédekben él tovább. A férfi, aki magát rútnak tartja, később már a fodrász miatti gyakori várakozás okán monologizál, a nő a meg nem értettségbe szinte belesüpped, később arra is rájönnek, alig van mondanivalójuk egymásnak, ezt majd a kölcsönös sértegetések, a kinek van mindig igaza kérdés megtárgyalása, veszekedések követik, mellébeszélésekkel is tarkítva.

A szürke háttér legtöbbször kiemeli őket, máskor meg, például egy koncertnél a nézőteret vetítik ki rá, korábban filmfelvétel tette hitelessé a kinti teret (parkrészlet), a színfalak mögötti cselekménysort árnyjátékként láthattuk – tehát jól élt a rendező, a darab női szereplője a technika biztosította egyszerű megoldásokkal. A hanghatások háttérzeneként – egy jelenetnél a szereplők kihangosított gondolataival – kiegészítő szerepet kaptak, a jelmezek a család mindennapi ruhatárából kerültek ki.

Roberta Popa Ionescu és Lucian Matei

A humortól nem mentes szöveg végig fenn tudta tartani azt a feszültséget, ami ahhoz szükséges, hogy a néző figyelme ne lankadhasson. Feleselő párbeszédek, indulatokkal vagy éppen közömbösséggel tele félmondatok hitelesítették a hétköznapok valóságát. Hogy ki mit akar, vár el a másiktól, illetve hogyan akarja uralni a helyzetet, a társát. A szerző, mint az előadás utáni beszélgetéskor kiderült, saját életéből is emelt át történéseket a színműbe; abbéli szándéka, hogy magát a valóságot írja meg, nagyjelenetek nélkül is sikerült. Tehát köznapi életek elevenedtek meg a színen, ezért lehetett az az érzésünk, hogy a két szereplő (különben házastársak) nem szerepet játszik el, hanem egy darabot él át. Nagyszerű teljesítményük azért is figyelemre méltó, mert nem engedték magukat elragadni, természetességüket a már adott szöveg is megkívánta, és ez jól sikerült nekik.

Hogy mi a tanulság, vagy van-e tanulság? A szerző is visszafogta magát, inkább csak bemutatott jellemző helyzeteket, párbeszédeket, vitákat, minthogy értelmezze is azokat. Ennek oka abban rejlik talán, hogy amit a darabban láthattunk, annak több vagy kevesebb része mások vagy akár saját életünkből is ismerős lehetett. Hogy éppen kinek van igaza, vagy kell-e valakinek igaza legyen a másikkal szemben, illetve szokványos félmondatokon kívül van-e két embernek még mondanivalója egymás számára. Egymásnak akár szenvedést okozva is miért marad együtt egy ilyen pár? A megszokás, illetve a magánytól való félelem miatt…

Mihai Ignat teremtő munkájában a hitelességet kiemelten fontosnak tartja, hangzott el részéről, miután Csurulya Csongor bemutatta a beszélgetésen részt vevő nézőknek, színészeknek, rendezőknek, kritikusoknak. Az 1967-ben született szerző korábban több verskötettel jelentkezett, jelenleg brassói és kolozsvári egyetemeken tanít, ezt a darabját 2004-ben az angol BBC rádióban mutatták be, az előző év legjobb román darabjaként UNITER-díjra jelölték; két évre rá kötetben is megjelent, Marosvásárhelyen és a fővárosban is színre vitték. Nem egy darabja szól a társkapcsolatok válsághelyzeteiről, ennek kapcsán elmondta: a színházzal és főleg színészekkel megismerkedve sokat tanult mint szerző, hogyan érdemes egy témát megírni, például költői, lírai részek azért nincsenek írásaiban, mert elronthatják a darabot… Durvább kifejezések is az életszagúság okán fordulnak elő, és az abszurdnak is helye van színműveiben (itt pl. az esőhallgatás jelenetében).

fotók: www.tntimisoara.com

A temesváriak előadását már amiatt is ki kell emelni, hogy kortárs szerző színművét választották, ami témájánál és stílusánál, egyszerűségénél és hitelességénél fogva megragadja a nézőt. Elhangzott, hogy a temesvári előadások telt házasak… A két színész játéka az udvarhelyi közönség tetszését is elnyerte, az egy óra nevetés meg dühöt, gőgöt kezelő pár- és magánbeszéd olyan tükör, ami akaratunk szerint torzíthatja saját vagy párunk képét. Călin Ionescu (a férfi szerepében) úgy fogalmazott: bár a párok egyike mindig uralkodni akar, a versengésnél fontosabb, hogy mit egészítenek ki egymásban. Így könnyen érthető, hogy drámaírót és színházat miért foglalkoztat ez a mai valóságában megjelenített, amúgy örök emberi talány.
www.tntimisoara.com

P. Buzogány Árpád