Balázs D. Attila 1981-ben született Nagyváradon. Újságíróként a Magyar Nemzetnek és több erdélyi sajtóorgánumnak dolgozott már, több éve szerkeszti az ‘erdélyi netkatalógus’-t. Jelen volt a bookline.hu internetes könyváruházak indulásánál, munkássága alatt valósult meg a romániai és a szlovákiai márka felépítése, valamint számos magyarországi, illetve külhoni fesztivál és rendezvény támogatása. Tanulmányait a Budapesti Kommunikációs Főiskolán (BKF) és a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumban végezte, megalapította a BKF és a kolozsvári BBTE által is támogatott Kárpát-medencei Kommunikációs Nyári Egyetemet. Szakdolgozatát a Határon túli magyar online médiumok tartalomfejlesztési trendváltozásairól írta (megjelent a Médiakutató 2006. téli számában).
A székelyföldi bemutató-körút előtt azt kérdeztük Balázs D. Attilától bevezető gyanánt, hogy pillanatnyilag mi köti le a figyelmét?
– Jelenleg szinte teljesen lefoglalnak a naptáraim. Egy személyben vagyok szerkesztő, marketinges és terjesztő is. Alkalmanként becsúszik egy-egy fotózásra való felkérés, de a tél eleje a naptárak szezonja, hogy pőrén fogalmazzak. Akármennyire is kitűnnek a többi kalendárium közül, mégiscsak szezonális termékek, ezért oda kell figyelni rájuk ilyen szemszögből is.
– Honnan ez a naptárkészítői szenvedély és a képeslapgyűjtés?
– Egy kedves ismerősöm mutatott be a budapesti Százszorkép Kiadó tulajdonosának, aki akkoriban már adott ki olyan naptárakat, amelyekben régi fotók szerepeltek. Kaptam az alkalmon, és felvetettem az erdélyi témát, mert már volt egy kisebb gyűjteményem. Egy évre rá elkészült az első, a 2010-es erdélyi naptár. Ez volt az Erdély Anno, amit most adtunk ki harmadjára, természetesen friss képanyaggal.
A naptárkészítést valahol missziónak is tartom, mert egyrészt bemutatom azt a régi világot, ami sok tekintetben minta lehet a mai ember számára, illetve a képek alá olyan szövegeket szerkesztek, amelyek rendhagyó oldalról mutatják be az adott helyszínt. Mindez angolra is lefordítom a naptároldalakon, így vélhetően jó pár külföldit meglephettem már, akik csak a Drakula-mítosz miatt érdeklődtek eddig „Transsylvania” iránt. A magam módján így próbálom formálni az erdélyi, a felvidéki és persze a Székelyföld-imázst. Büszke vagyok rá, hogy az egyik ismerősöm skóciai munkatársainak az én naptáraimat vitte tavaly Karácsonyra, mert már nagyon zavarta, hogy nem tudnak semmit az ottaniak a mi vidékünkről.
– Hány képeslapod van?
– Néhány száz darab. Néha eltervezem, hogy rendszerezem őket, de aztán időközben jön két újabb, vagy épp csere útján meg kell válnom egytől. Mindeniknek története van, arról nem is beszélve, milyen érdekes tud lenni a hátlapjuk. Nem csak a témákra, hanem a korabeli megszólításokra is gondolok itt. Az egyik kedvencem „Őnagysága Alsó- és felső-dabasi és Tetétleni Beretvás Jolánka úrleánynak” van/volt címezve. 1902-t írt akkor a naptár.
– Vannak-e még ötleteid? Hány évre szólnak?
– Vannak, de erről majd mesélek a közönségnek a székelyföldi bemutató körút alkalmával.
– Mostanában is kutatod a témát?
– Ha a képeslapokra gondolsz, akkor folyamatosan, mert érdekesebbnél érdekesebb felvételek bukkannak fel alkalmanként. A ritka lapok felkutatása nagy élményt tud adni, pláne ha valaki a történelmi egész, a Nagy-Magyarország levelező- és képeslapjaira koncentrál. Nem hiszem, hogy van olyan magyar ember, akit ne indítana meg egy-egy szép régi “kártyaposta” azokból a boldogabb időkből… Viszont, ha a tulajdonképpeni szakterületemre gondolsz, vagyis a határon túli internet kutatására, akkor még mindig követem a fejleményeket, és amikor meghívnak előadni, vagy írnom kell a témáról, akkor állok elébe, bár egyre nehezebb nyomon követni, hogy hány új erdélyi, vagy felvidéki honlap jelenik meg az éterben, illetve hány szűnik meg. Legutóbb a budapesti Intermagyar konferencián adtam elő a külhoni magyar internetről.
– Merre tartasz? Melyik a főcsapás? Film? Sajtó? Médiakutatás? Képeslapgyűjtés és k. und k. nosztalgia? Egyéb? Van valami titkod, ami most elmondható?
– Három évig toltam a Bookline könyváruház erdélyi és felvidéki szekerét, de lehet, hogy visszakanyarodok ismét a könyvek világához a naptárak mellett. Vannak helyek, ahol a könyvre nem csak árucikként, hanem kultúraformáló termékként tekintenek. Nyáron elkezdtük Nagyváradon egy leendő film szereplőválogatási munkálatait, jövőre remélem, már forgathatunk is. Több sávon szeretnék haladni. Úgy gondolom, hogy nem fogok unatkozni a jövő esztendőben sem.
Simó Márton
Székelyföldi bemutató körút
Balázs D. Attilának három 2012-es képes falinaptára vásárolható meg a boltokban, többek között az Székelyhon.ro webáruházában is (aruhaz.szh.ro). A webáruház üzemeltetői bemutató-körutat szerveznek a Százszorkép Kiadó termékeinek. Az ötlet gazdája személyesen mutatja majd be e nagy műgonddal készített naptárakat, amelyek sokunk lakásának díszeivé válhatnak a 2012 esztendőben is, hiszen azok lapjai múltunk egy-egy ritkán felbukkanó szeletéről tanúskodhatnak az elkövetkező hónapokban. Legkedvesebb erdélyi és székelyföldi tájaink, épületeink, az előttünk járó régvolt embereinek emlékezete így otthonainkban, dolgozószobánkban, a legintimebb környezetünkben is a közelünkben lehet. Magyar és angol nyelvű kísérőszöveg magyarázza a fotográfiákat, amely révén – ahogyan a szerző nyilatkozta – arra is alkalmasakká válnak, hogy az idegeneknek is üzenjenek.
A vetítéssel egybekötött bemutató-előadásokat négy helyszínen tekinthetik meg az érdeklődők:
Marosvásárhelyen a G. Kávéházban, december 6-án, kedden 17 órától,
Szovátán a Polgármesteri Hivatal tanácstermében, december 7-én, szerdán 17 órától,
Székelyudvarhelyen a Kalapos Kávéházban (Kossuth Lajos utca 1., emelet), december 8-án, csütörtökön 17 órától,
Csíkszeredában a Sapientia Egyetem aulájában (Szabadság tér 1), december 9-én, pénteken 17 órától.
