Mese, habbal

Miss Pettigrew nagy napja (Miss Pettigrew Lives for a Day, 2008), angol-amerikai film

Mary Poppins-szerű nevelőnőt kirúgnak állásából, sajnos azonban neki nincs varázslatokat rejtő szőnyegtáskája vagy nevetőgáztól lebegő nagybácsija, de még egy árva esernyője sem. Magányos marad, szegény és főleg nagyon éhes. Ám hipp-hopp, váratlanul minden jóra fordul. Elszegődik társalkodónőnek egy feltörekvő, bárénekes színésznőcskéhez, aki éppen kezd belegabalyodni az ide-oda gombolyított szerelmi szálakba. Miss Pettigrew pedig ripsz-ropsz kibogozza és elsimítja a bonyodalmakat, így bérelt helyet szerez magának az uborkapakolások és rózsaszín fodrok műbőr fotelében. Helyzetén pedig még az sem ront igazán, hogy nem annak adja ki magát, aki, de ez egy olyan világban, amibe belecsöppent, a legkevésé sem feltűnő. A vígjátéki szituációk és színpadias beállítások látványos forgataga után pedig abban is bízhatunk, hogy Miss Pettigrew megkapja mindazt, amire egy egész nap és egy egész éjszaka történései során igazán vágyott: végre jóllakik.

Semmi más nem irányítja ugyanis a lépteit: egyszerűen csak éhes. Az ételek azonban lepotyognak a tányérjáról, a féligrágott almát elseprik az orra elől és éppen akkor lép be valaki a terembe, amikor végre beleharapna egy szelet kenyérbe. Így, amikor bekapja a szemére pakolásként tett uborkát, mi is fellélegezhetünk: végre valami jó falat, ha nem is éppen egy kiadós lakoma. Rég láthattunk valakit olyan jóízűen enni a filmvásznon, mint ahogyan elfogyasztja az éppen külső átalakításon áteső hölgy a két karika zöldséget. Miután pikk-pakk rendbe tették, kifényezték, a kezdetben szürke kisegér ugyancsak ügyesen feltalálja magát abban a látszatra jócskán adó világban, amelybe váratlanul belecsöppent. Közben pedig még arra is kerít valamiképpen energiát, hogy rávezesse a bájolgó szépleányt, mi is fontos igazán az életben.

Winifred Watson, aki a múlt század harmincas éveiben gépírónő-kisasszonyként kereste kenyerét, röpke szabadidejében regényírással foglalatoskodott. Harmadik könyve, a Miss Pettigrew nagy napja angol nyelvterületen ugyancsak kedvelté vált, a további sikereknek azonban útját állta a második világháború. Közel száz évnek kellett eltelnie, hogy ismét felfedezzék az angol írónő könyvében rejlő lehetőséget és elkészüljön egy bájos, szerethető film, aminek a nézésébe annyira bele lehet feledkezni, hogy már-már kevésnek tűnik a másfél óra. A korabeli bohózatok világára emlékeztet, nyakon öntve némi angol humorral, közben felzúgnak ugyan az égen a háború előszelét jelző repülők, mégis csupán az látszik fontosnak, ami ott és akkor történik. (Erre utal a film eredeti címe is: Miss Pettigrew a napnak él). A film nem több, mint amit mutat: szórakoztató, könnyed darab, amit jó nézni. Frances McDormand és Amy Adams parádézik a szerepekben, a swing szívhez szól és a szerelem továbbra is a legfontosabb dolog a világon. Jól van ez így. A meséken sem szoktuk számon kérni, hogy miért találnak egymásra a szerelmesek és miért élnek boldogan, amíg meg nem halnak.

Boda Székedi Eszter

Port.hu adatlap