Megint Kaptár

Az ember a moziban sem lehet biztonságban

Ez már egy esemény utáni időszak. Követni sem könnyű, hogy éppen a hányadik egészestés játékfilmnél tart ez a sorozat. Valahogy úgy vagyok az ilyen szuperprodukciókkal, hogy sajnálom rájuk az időt. Nyilvánvaló, hogy van bennük némi mondanivaló, de amióta kezdetét vette a 3D-s őrület mind azt vélem, hogy a stúdiók nem győzik a meghökkentést, mindent bevetnek, hogy egyre emlékezetesebb látványban legyen részünk.

Ilyenformán már semmi sem meglepő, mindenféle szörnyek és „szörnyellák” jönnek ki a képernyőből, lövedékek pattognak a fejünk felett, repülők húznak tova a széksorok között. Az ember egyre inkább tisztában van azzal, hogy a moziban sem lehet biztonságban, ki van téve a legnagyobb veszélyeknek, hiszen jegyet váltott, vagy megszerezte a megfelelő házimozi-rendszert, úgyhogy itt mentség nincsen: kezdődhet a másfél órás vagy még hosszabb ideig tartó rettegés. Vagy mégsem így van? Ez attól függ… El lehetne morfondírozgatni, hogy mire való az egész, de eléggé őrültek vagyunk, hogy tegyünk magunknak egy-két engedményt, hiszen annak idején is vígan, és borzongva vettük részt a gladiátor-viadalokon, holott az nem agyondigitalizált valóság volt, valóban vérre ment. De az is lehet, hogy bennünk lakozik valami eredendő primitívség, amihez csak hozzáálmodjuk az egészet, s azt gondoljuk, hogy ittlétünknek és éltünknek ezen a földön emberfölötti tartalmai is vannak.

Itt a jövőnek annyi

A történet roppant egyszerű. Szó volt arról az imént, hogy az esemény után vagyunk, öt éve annak, hogy elszabadult valamilyen vírus, amitől az emberiség kipusztult, s csak imitt-amott maradtak elszigetelt kisközösségek, amelyek teljesen reménytelenül tengődnek a civilizáció romjain. Még azt is látni egy pillanatra, hogy a hollywoodi álomgyár híres betűi is enyésznek. Miből is vannak azok a hatalmas írásjegyek a hegyoldalban? Nem annyira időtállóak, mint gondolnánk – pedig a világ talán legismertebb „térplasztikája” –, eszi azt is az idő vasfoga rendesen, hiszen egyszer már lecserélték… Ebben a pillanatban eszembe jutott a Majmok bolygója – életem első sci-fije! –, és benne a tán derékig földbe süllyedt Szabadság-szobor… Az egy valóban emlékezetes film volt… Ilyen sors vár a nagy szimbólumokra… Ne beszéljünk mellé! Az egyszerű sztori ellenére, van ebben a filmben minden, mi szemnek ingere. Rusnya ember utáni degenerált képződmények, akiknek torkából holmi digitális eszközökkel generált csápok, vagy pontosabban: olyan húsevő-virágszerű valami izék ugranak elő, hogy mindent felzabáljanak a lelketlen zombik. Aztán valahogy az idő is összekutyulódott valahogy, jól oda kell figyelni, hogy észrevegyük, hol vagyunk éppen, melyik a film tulajdonképpeni jelen ideje, melyik a múlt, s van-e egyáltalán jövő? Egyébként elárulhatjuk: itt a jövőnek annyi. Aztán emberek vagy emberszerű valamik halomra lődözése zajlik, olyan intenzitással, hogy csak, de jönnek, omlanak elő ezek valahonnan a katona-gépek, mintha valami boszorkány épp a vetítővászon mögötti osztovátán szőné a kérészéletű hadfiakat.

Milla Jovovich derék amazon végig, bár az embernek sokkal jobban jönne, ha nem lenne akkora nagymenő itt, hanem csak nő lenne, mondjuk, s csórén tenne-venne a vásznon, mint hétköznapi hús-vér fehérnép valami filmdrámában, még akkor is jobban járnánk, ha ott – mondjuk – csak közönséges emberi sorsokról esne a szó meg a kép, s nem kellene ennyi irdatlan technikai bravúrt és cuccot felvonultatni.
Ez 3D-s mozi. Azaz: már több a soknál. Még a valóságnál is. Azért vagyunk itt, hogy lássuk. Máskor majd mást. Műfajban-technikában egyaránt. Talán.

Simó Márton

A Kaptár: Túlvilág
A film eredeti címe:
Resident Evil: Afterlife – 2010, 96’, 3D
Műfaj: horror, sci-fi
Rendező: Paul W.S. Anderson
Forgatókönyvíró: Paul W.S. Anderson
Szereplők: Milla Jovovich, Ali Larter, Spencer Locke, Wentworth Miller, Shawn Roberts, Boris Kodjoe, Kim Coates, Norman Yeung, Kasey Barnfield
Gyártó: Screen Gems

 

“Megint Kaptár” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Nem egeszen ertem itt a szempontot.
    Nyilvanvalo, hogy 3D-s moziba az ember nem Bergmant megy nezni. Ez popkultura, a filmvilag Rihannaja.
    Tehat ha mar bemutatasra kerul a film ezen a blogon, akkor szerintem ugy lenne a normalis, hogy a sajat kategoriajaval “merkozzon” meg.
    Felreertes ne essek, nem azt mondom, hogy tokeletes a film, de az biztos, hogy a cikkbol nem derul ki, hogy miben jo, marpedig par szempontbol igenis az.
    Ez a film egy jatekadaptacio, es mint ilyen egy mar meglevo kozonsegnek, retegnek keszult. Aki ezen kivul van annak is (lehet) elvezheto, viszont felroni azt, hogy emiatt nem erti a nezo a film nyelvet…nos nem a legkorrektebb.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.