Máshol, máskor


A szavak titkos élete (La vida secreta de las palabras, 2005), spanyol film

Hajlamosak vagyunk megfeledkezni a háborúról. Mindenfajta háborúról, évezredekkel vagy évtizedekkel ezelőttiekről, ha máshol és másokkal történtek. Már szinte unalmasak a világháborús történetek, könyvek és filmek, és kevésbé ismert csatákról sem hallunk már szívesen. Pedig még ma is élnek szemtanúk és túlélők, akik soha nem lesznek képesek leülni egy háborús film elé.

A szavak titkos élete Hannájának hétköznapjait a munkája tartja fenn, habár nem túl érdekfeszítő, amit csinál. Termékeket csomagol egy gyárban, mindig pontosan érkezik, soha nem beteg és négy éve nem volt szabadságon. Amire más vágyik – szabadidőre és pihenésre – neki azt jelentené, hogy végképp kicsúszik a lába alól a talaj. Rendezett élete felborulni látszik, amikor kényszerszabadságra küldik – munkatársai nehezen viselik ugyanis, hogy panasz és megszakítás nélkül dolgozik. Hanna elutazik, a pálmafák alatti hűsölés helyett azonban az első adandó alkalommal ismét munkát vállal. Ápolónőnek szerződik egy tengeri fúrótoronyhoz, hogy egy nemrég történt robbanás következtében megsérült férfit kezeljen. Gyógyítási és gyógyulási folyamat veszi kezdetét, az ápolt pedig nem csupán az égési sérüléseket elszenvedő. A látását is ideiglenesen elveszítő férfi érdeklődő, nyitott és rendkívül beszédes, a halláskárosult nő viszont zárkózott és szűkszavú. Ők ketten találnak egymásra ezen a világvégi helyszínen, ahol szinte mindenki azt szeretné, ha békén hagynák és ahol a hullámok számlálásán kívül alig történik valami érdekes.

A Pedro Almodovar közreműködésével, Isabel Coixet rendezésében készült film, hasonlóan Az élet nélkülem címűhöz, biztosan egyensúlyoz a giccs és a szentimentális történet határán . Mindkét filmet a főszerepet alakító Sarah Polley viszi a vállán, de a kevés mellékszerep is pontosan körülrajzolt. Ezeket A szavak titkos élete képsorain olyan színészek alakítják, mint Julie Christie (a legendás színésznő a főszereplője Sarah Polley első rendezésének, az Egyre távolabb címűnek), Javier Cámara (Almodovar mozgóképeinek visszatérő színésze) vagy Tim Robbins, akinek a neve a legismertebb a nagyközönség számára. Nem kis szerep jut a szavaknak is, ezek pontos, mégsem mesterkélt párbeszédekként állítanak emléket egy olyan korszaknak, amely látszólag valahol egészen máshol, másokkal történt. A délszláv háborúról egyetlen képkockát sem látunk, Hannah beszámolóját halljuk csupán, azt is csupán egyetlen egyszer. A rendezőnő megfogalmazásában: Ez a film azokról az elveszett szavakról szól, amelyek hosszú ideje vándorolnak a csend, a félreértések, tévedések, a múlt és a fájdalom labirintusában, majd egy nap kiáradnak és semmi sem állíthatja meg őket. Ennek a folyamatát láthatjuk az olykor abszurd, máskor romantikus jelenetek során, amelyek nem csupán Tom Waits All The World is Green című dalát helyezik más megvilágításba, hanem arra is magyarázatot adnak, hogy olykor miért lehet szükség minden egyes mosakodáshoz egy újabb szappanra.

Boda Székedi Eszter

Port.hu adatlap

A film megtekinthető itt (angol nyelven)

http://youtu.be/NHkuhcYAT2s