Ki van a kútban?

Matei Vișniec

Vișniec-darabot játszani divat. Mert az. Ez az állítás azonban csak részben igaz. Inkább mondjuk úgy, hogy azért érdemes játszani, mert hálás. Nem annyira a közönség, hanem inkább a színészek számára. Sok rejtőzködő apróság van a szövegben, a pillanat által teremtett – alig-alig felsejlő – szituációban, amelyet mindenképp ki kell aknázni és hasznosítani.

Matei Vișniec – a román és francia, egészen pontosan a kortárs dráma világirodalmának fenegyereke – nyilatkozta egyszer, hogy „Miatyánk, te nem tudsz minket megmenteni a gonosztól. Miatyánk, te nem adhatod meg nekünk a mindennapi kenyerünket. Miatyánk, te nem bocsáthatsz meg nekünk, mivel mi nem is kérjük tőled a bűnbocsánatot.” Szóval: nagy a baj körülöttünk. Legtöbbször azt jegyzik meg a drámaíróról, hogy az abszurd mestere, hogy a modern színműírás megújítója. Ő maga azonban ezt tagadja, a helyzet bonyolultabb, s fölöttébb árnyalt: „Nyugaton azt gondolják, hogy az abszurd színjátszás egy találmány. Holott a színházi abszurd előtt már létezett a történelem abszurdja.”

B. Fülöp Erzsébet és Tompa Klára

Ebben a darabban nem találkozunk nagy horderejű drámával. „Mindössze” annyi mutatkozik biztosan, hogy adott két nő, és talán egy kutya. Szó van arról, hogy „valami” állat lehet odalent. Mindenesetre már eleinte az gyanús volt, hogy a nézőteret a színpadon rendezték be és a székek körülvették az „arénát”, ahol kibontakozott a… Micsoda? Két nő volt – B. Fülöp Erzsébet és Tompa Klára – mindvégig a látóterünkben, akik egymásra hagyottan és magukra utaltan vergődtek a cselekvés és a boldogulhatnék határmezsgyéin. A cselekvés, a cselekvés hiánya, a készülődés, a civilizációtól átitatottan, de a humán-kultúrából valamiképpen mégiscsak kirekesztett helyzetben, kínlódva, a saját, a másiké, s a közös kételyekkel való viaskodás látszott a játék ideje alatt.

Volt valami félelem bennünk, amikor nem mertünk az első sorba ülni. Mintha szerettünk volna kimaradni az interaktivitásból. Arra gondoltunk, hogy hagyjanak minket békén! Aztán jött a kenyéreső. Akár valami manna, amellyel nem tudtunk mit kezdeni.

Végül döbbentünk rá, hogy mi vagyunk a kútgyűrű kövei. Valóban azok voltunk?

Simó Márton

Kenyérrel a zsebben
játék a játékban

A mű eredeti címe:
Du pain plein les poches

Rendezte: Patkó Éva

Dramaturg: Láng Zsolt

Szereplők: B. Fülöp Erzsébet és Tompa Klára