“Hazatérő” vajdasági diákok Udvarhelyen

Székelykeve madártávlatból

Szeptember 2. és 8. között Székelyföld nevezetességeivel ismerkedtek azok a vajdasági diákok, akik a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) támogatásával, a magyar országgyűlés elnökének, Kövér Lászlónak és titkárságvezetőjének, Veress Lászlónak a közbenjárásával tartózkodtak Székelyudvarhelyen. A 38 fiatal többsége egyetemi és főiskolai hallgató. A Tamási Áron Gimnázium bentlakásában éjszakáztak és minden egyes napot kirándulással töltöttek. A klasszikusnak számító útvonalakat bejárva – templomerődök és várromok meglátogatása, ismerkedés Udvarhely-, Csík- és Gyergyószék építészeti és természeti szépségeivel –, minden bizonnyal maradandó és értékes emlékekkel térhetnek majd vissza a szülőföldjükre. A tartalmas és feszes programok megszervezéséről Balázs Árpád szerkesztő-újságíró gondoskodott.

A fiatalokkal való első találkozás során azonnal feltűnt, hogy azt a dialektust beszélik, amelyet mi éppen most igyekszünk elfelejteni. Horváth Hargita, a csoport vezetője már beszélgetésünk bevezetőjében elmondta, hogy a 39 fő közül többen is Székelykeve, Hertelendyfalva és Sándoregyháza községből érkeztek, s az ott állami támogatással, százharminc esztendővel ezelőtt (1883-ban) letelepített bukovinai székelyek leszármazottai. Ők tulajdonképpen hazajöttek.

Halász Hargita a csoport vezetője és kolléganője, Úri Andrea

A bukovinai székelyekről tudjuk, hogy elődeik a határőrség erőszakos átszervezése elől (1763-1765-ben) Moldvába bujdostak, majd 1780 táján Bukovinában létrehozott öt községben – Fogadjisten, Istensegíts, Hadikfalva, Andrásfalva és Józseffalva – éltek. A hagyomány szerint a bukovinai „csángók” közt Udvarhelyszék falvaiból elmenekült családok is voltak. Ilyen értelemben valóban hazajöttek az al-dunai székelyek.

A csoport vezetője, a Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján (MÜTF) tett látogatást követően a vajdasági magyarok továbbtanulási lehetőségeiről beszélt. Elmondta, hogy az Újvidéki Egyetemen (Univerzitet u Novom Sadu) létezik Magyar Nyelv- és Irodalom tanszék. Az idekapcsolódó szakokon van anyanyelvi képzés, hasonló lehetőségek vannak Szabadkán is, ahol magyar tanítóképző főiskola – tulajdonképpen az Újvidéki Egyetem kihelyezett tagozata – és pár egyetemi magyar tagozat, csoport is működik, a pedagógus- és művész-képzés biztosított, de sehol nem lehet például közgazdaságtant, informatikát, jogot, orvoslást vagy gyógyszerészetet tanulni, úgyhogy a magyarországi egyetemek elszívó hatása nagyon erős. A anyaországi képzésnek egyenes következménye, hogy a későbbiekben a pályakezdő fiatalok elvándorolnak és ott alapítanak családot. Összehasonlításként itt elmondhatjuk, hogy ugyanaz a jelenség tapasztalható, amely a kilencvenes években Erdélyre és a Székelyföldre volt jellemző, amikor úgymond teljes évfolyamok hagyták el szülőföldjüket.

Bukovinai székely ház tisztaszobája

Manapság vízumkényszer van érvényben az EU-hoz nem csatlakozott Magyarország és Szerbia között, elég nehézkes a határátlépés. Talán a magyar állampolgárság külhoniakra való kiterjesztése segít ezen a gondon, bár akár a kitelepedést is felgyorsíthatja, és rosszabb esetben immár nem Magyarország, hanem a nyugati munkaerőpiac.

– Milyen most a hangulat Szerbiában, ahol két évtizeddel testvérháború dúlt, illetve a folyton változó etnikai arányok miatt ma is felbukkannak a feszültségek?

– Talán Temerint leszámítva, nincsenek újabban atrocitások. Akár az al-dunai székely falvakról, akár Újvidékről beszélek, nem állíthatom azt, hogy különösebb gondok lennének. Bár a felső vezetés eléggé nacionalista, a helyi, a tartományi kormányzatnak van némi beleszólása a regionális dolgokba. Szerbiának közelednie kell az Európai Unióhoz, úgyhogy érezhető egy megfelelési kényszer. Sok nehézséget okoz, hogy ma ismét ragaszkodnak a cirill-betűs íráshoz, számunkra ez is egy plusz gond.

– A székelykevei gyökerű Dani Zoltán ezredesnek, aki a koszovói háború alatt, 1999-ben bemért és lelőtt egy F-117-es, láthatatlannak vélt Nighthawk lopakodó repülőgépet valóságos kultusza van.

– Valóban ő a leghíresebb al-dunai székely mostanság. Beszélnek róla, ismerik a tetteit. Úgymond, a hazáját védte, a kötelességét teljesítette. Ha szerb nemzetiségű lenne, akkor több mint bizonyos, hogy sokkal nagyobb karriert futott volna be, ma fontos beosztásban dolgozó tábornok lehetne. Őt a dicsőség különösebben nem érdekelte, már rég leszerelt. Egyébként van egy lány velünk az ő falujából…

– Hogyan tanítanak a magyar középiskolákban? Kötelező-e a szerb nyelv a különböző tanulmányi szinteken?

Saját tanrend szerint tanuljuk a szerb nyelvet. A magyar tannyelvű gimnáziumokban a szerb nem érettségi tárgy. Nem tapasztalható az a bukási arány, mint az erdélyi és székelyföldi középiskolákban. (Ebben az évben Hargita megyében a pótérettségi lejárta után a végzősök 46%-a szerzett középfokú végzettséget igazoló diplomát.) A mi diákjaink általában le tudnak érettségizni, sőt arra is van lehetőség, hogy anyanyelven felvételizhessen valamelyik szerb nyelvű egyetemre. A nyelvi gondok majd ezt követően jelentkeznek.

– A Hargitára fel fogtok jutni?

– Van egy ilyen tervünk, bár az is előfordulhat, hogy megváltozik az időjárás, s akkor másfelé megyünk. Bízom benne, hogy megmarad a jó idő! Én egyébként négy évvel ezelőtt már jártam ott a szüleimmel. A kollégáim zöme azonban most jár a Székelyföldön először, nekik minden bizonnyal még nagyobb élményt jelentene. Egyébként én sem tudok betelni a táj látványának varázsával.

A vajdasági diákok a székelyudvarhelyi Városháza udvarán

– Te egy számunkra igen fontos, a vidékünket meghatározó hegység nevét viseled keresztnévként. Honnan származott ez a névadási elszántság a szüleidben? Esetleg valami nosztalgia a kirajzási hely iránt?

– Nem. A mi családunk tulajdonképpen Bácskából származik. A szüleim már négy évvel a megszületésem előtt Hertelendyfalvára költöztek, s annyira megszerették a helyet, hogy teljesen azonosultak az ottani emberekkel, akik nagy méltósággal viselik és őrzik a székely hagyományokat. Ebből a ragaszkodásból származik az én nevem. A Délvidéken Hargita leánynév egyáltalán nem ismeretlen. Ha nem is túl gyakran, de használják.

– Egyébként nagyon érződik a kiejtéseden a székely hatás, akár valamelyik közeli, kissé elzártabb csíki faluból is jöhettél volna, olyan a beszéded.

– Ennek örvendek!

* * *

A székely származású Dani Zoltán (Kevevára, 1956) a Belgrád légvédelméért felelős 250. dandár 3. zászlóaljának parancsnoka 1999. március 27-én saját újítását alkalmazva az orosz gyártású radar-rendszeren18 másodperc alatt lokalizálta és viszonylag elavult föld-levegő rakétával „vette le” az amerikaiak egyik bevetésről visszatérő F-117-ét. A szakirodalom szerint a 21. másodpercben már az általa parancsnokolt szerb üteg vált volna az ellenség célpontjává. Sem azelőtt, sem azután ilyen típusú gépet, harci cselekmények során, sehol, senkinek nem sikerült eltalálnia, a veszteségek minden esetben emberi mulasztásból, illetve műszaki hibából származó baleset következtében keletkeztek.

Dale Zelko és Dani Zoltán napjainkban

A szlovén gyökerekkel rendelkező Dale Zelko vadászpilóta sikeresen katapultált szerb területen, ahonnan társai 8 óra leforgása alatt kimenekítették. Sértetlenül úszta meg ezt a „kalandot”. Zeljko Mitrovic szerb rendező dokumentumfilmet készített a két katonáról, akik időközben jó barátokká lettek. A film zenéjét a szintén vajdasági Lajkó Félix szerezte. A második találkozás (The scond meeting) című filmet időközben bemutatták a világ legnagyobb filmfesztiváljain, beválogatták az Oscar-díjra jelölt produkciók közé. Az amerikai filmakadémia képviselői 2014. január 16-án hozzák nyilvánosságra döntésüket. A két katona igaz történetét feldolgozó produkciónak minden esélye megvan, hogy megkapja ezt a rendkívüli elismerést.

A film trailere:  The second meeting

 

Készült az Udvarhelyi Híradó Kft. és a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány együttműködési megállapodása keretében, a Bethen Gábor Alap támogatásával.