Haiku és monográfia

Elek Tibor és Markó Béla (www.gyulaihirlap.hu)

Két friss kötet “ürügyén” tartanak író-olvasó találkozót Székelyudvarhelyen a két ünnep között. December 29-én, 18 órától kezdődően kerül sor a székelyudvarhelyi Művelődési Ház koncerttermében Markó Béla Fűszál a sziklán című könyve és Elek Tibor Markó Béláról írt monográfiája bemutatására. A szerzőkkel Farkas Wellmann Éva költő beszélget. A rendezvény szervezője az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány. 

Az 1974-ben megjelent Forrás-kötet

Nem akármilyen életművet tett le az asztalra ezidáig Markó Béla (1951, Kézdivásárhely). Harmincnégy verses-, öt esszé- és napló-, négy közéleti témákat érintő előadásokat tartalmazó és három interjúkötetét számoltuk össze. Lefordított műveit kilenc kötetben adták közre (román, francia, angol és német nyelven). Mindemellett pedig társszerzője volt két több kiadást megért, hazai középiskolásoknak szánt magyar irodalmi tankönyvnek is. Köztudott, hogy életéből bő másfél évtizedet Markó politizálásra áldozott (1993-2011), a nagypolitika töltötte ki mindennapjait, de oly módon, hogy eközben mégis jutott, maradt idő az írásra is. Ma “csak” egyszerű szenátor, mandátuma 2016-ig tart. Nagyon valószínű, hogy a dolgozó- és szerkesztőségi szobába visszavonuló alkotó sokkal jelentősebb műveket hozott volna létre, de abból kiindulva, hogy költészete az 1974-es, de a valóságban sokkal korábbi (1968-as) pályakezdés óta igen erősen közösségi jellegű, mindez másképp nem is történhetett volna. Ez az út törvényszerű volt. Elvégre Kézdivásárhelyről, Gábor Áron városából indult, egészséges első generációs értelmiségi családból, polgári és paraszti környezetből (Kézdivásárhely színmagyar, erős kulturális hagyományokkal rendelkező kereskedő- és iskolaváros volt az ő gyermekkorában is, a nagyszülők pedig, akiknél vakációit töltötte, Sepsiköröspatakon és Olaszteleken éltek, hagyományos falusi gazdálkodók voltak).

Fűszál a sziklán címmel a közelmúltban jelent meg a csíkszeredai Bookart Kiadónál Markó harmadik haiku-kötete. Majdhogynem ezzel egyazon időben –  november közepén -, ugyancsak a Bookart jelentette meg, Markó Béla költői világa címmel az Elek Tibor által írt monográfiát.

Fűszál a sziklán - 99 haiku. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2014. 120 oldal.

Elek Tibor (1962, Nyíregyháza), a Békéscsabán megjelenő Bárka című folyóirat főszerkesztője kritikusként hosszú évek óta követi a Magyarország határain kívüli magyar irodalom jelenségeit. Monográfiát állított össze az igen jelentős életművet létrehozó Gion Nándor írói világáról (2009). Doktori értekezését arról a Székely Jánosról írta, aki az Igaz Szó (1990 januárja óta Látó) című, Marosvásárhelyen megjelenő irodalmi folyóirat versrovatánál éppenséggel Markó Béla elődje volt. (A Székely Jánosról készült dolgozat később nagymonográfiává terebélyesedett, 2001-ben és – másodszor bővített változatban – 2011-ben jelent meg könyv formájában.) Úgyhogy Eleknek megvolt a kellő rálátása és felkészültsége, hogy elemezze Markó Béla költészetét.

Elek Tibor: Markó Béla költői világa. Monográfia. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2014. 240 oldal.

Milyen irányelvei vannak a monográfiának? Hadd álljon itt pár sor, amely a frissen megjelent kötet hátlapján olvasható: „Mi az esztétikum és a politikum viszonya? Lehetséges-e a költő világát különválasztani a politikusétól? Az individuális vagy a közösségi szabadságtörekvések a fontos(abb)ak az irodalomban és az életben? Az avantgárd jellegű formabontás vagy a klasszicizáló karakterű formateremtés, a személyiség szétesésének, szóródásának, vagy a személyiség egységének, méltóságának költői ábrázolása a korszerű(bb)? Érvényesek lehetnek-e korunkban a teljesség, a harmónia, a szépség költői alakzatai? A világ, a létezés tényei áhítattal teljes emelkedettségre, pátoszra, vagy kételyekkel teli, (ön)kritikus rákérdezésre, iróniára jogosítják fel a költőt?

Efféle és más hasonlóan izgalmas kérdésekre keres választ a monográfia szerzője Markó Béla verseit, köteteit újraolvasva. S végeredményben arra, hogy az alkotói felismerések esztétikai formákat öltve, hogyan, miért válhatnak mindannyiunk számára megtartó értékekké?”

Markó Béla a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Irodalmi Kör vendégeként a Művelődési Ház 74-es termében (1988. november). A hátsó sorban balról jobbra: Markó Béla, Egyed Péter, Miklósi Dénes, Márkus Etelka, Majla Sándor, Ferenczes István, Bán Péter, Bartha Levente; az első sorban: Pintér D. István, Fábián (Főcze) Kornélia, Bágyi Bencze Jakab és Simó Márton.

* * *

Ízelítőül mellékelünk itt három igencsak reprezentatív haikut a könyvben szereplő kilencvenkilenc közül.

Végtelen

nappal meghalni

azt jelenti hogy nem lesz

éjszakád többé

Pamflet

kígyó szájában

lelkendezik a béka:

belül kerültem

Itthon

hepehupás táj

Isten a szőnyeg alá

söpört itt mindent

* * *

Markó Béla legfrissebb haiku-kötetét így ajánlja figyelmünkbe a Látó főszerkesztője, a költőtárs Kovács András Ferenc: „Markó Bélának mint haiku-költőnek is, inkább japán stílben illene írnom pár vonalat most haiku-könyvére, de könnyed ecsettel egyetlen, tökéletes kört festeni tán még jobb volna – örök hír körforgásokról, égi s földi elemek helycseréjéről egy kör többet mond – a mű illó, színtiszta pillanatnyiság, a szó csak fölvillantja, föl nem érheti – ilyen vagyunk mind: fűszál, sziklafal, levél sebzett fonákján írás, rovátka, lepke álma, madárhang fénylő visszája – szavak árnyát, pillanataink mását görgetjük magunk előtt a csend hegyére.”

Simó Márton

“Haiku és monográfia” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Markoló Béla jó fűzfapoéta szerencsés, olvasói nincsenek, de kiskorában sok szart evett, talán azért lett olyan …
    Sok kárt tett az erdélyi magyarságnak, ezért imádják a magyarellenes erők!

    1. Markó Béla költészetét nagyon sokan szeretjük, de nemcsak olvasók, hanem a szakma is. Az utóbbi években számtalan rangos díjat kapott, ahogyan korábban, a politikai karrierje előtt is. Persze, aki nem ismeri ezt a költészetet, az nevezget,és kommentál bele a nagy általánosságba. És persze lemarad az irodalom szeretetéről, öröméről – de talán ez már régen megtörtént…

  2. Kertjeinkben már a bárd barangol, de nem a walesi hanem a Giulesti.

  3. Markó Béla tényleg fűzfapoéta, jobb lett volna, ha nem ártja bele magát a politikába, így csak az értéktelen firkálmányai után kidobott pénz lenne a veszteségünk, de sajnos ezer annyit lopott a maffia udémérvel.

  4. Sovány vigasz lehet ennek a magyarellenes Markó Béla úrnak, hogy valaki azt írta: “mi magyarországiak”, aha talán a gagyi korcsomából a gyula meg a tótottó?
    Hát, én eddig egy magyarországival sem találkoztam, aki szerette volna Markó Béla firkálmányait! Itt kérem az üzlet dönt, megveszik a barátok, azok is a könyvtáraknak s kész a haszon, s ott a könyvtárakban egyéb gyűjteményekben porosodhat, Enni nem kér!
    tény, hogy a pénz beszél, …
    Művészet? Pénz eltüntetési művészet talán?

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.