Különleges, a világ legtermészetesebb rendje, a szeretet, a megértés jegyében dolgoznak Máréfalván az Összefogás Házában. Ez az intézmény tizedik esztendeje működik a Dévai Szent Ferenc Alapítvány égisze alatt, a községi önkormányzat, jószívű vállalkozók, a helyi és a másutt élő jótevők segítségével.
Valami különleges harmónia, meghittség és nyugalom lengi körül, az a fajta otthonosság, amelyet ismerünk ugyan, de időnként hajlamosan vagyunk megfeledkezni róla. A helyi római katolikus egyházközség tulajdonát képezi az ingatlan, amelyen az otthon van, tartós bérleti szerződés alapján üzemeltetik. „Itt, Máréfalván kezdetben 12 gyerek járt hozzánk, a régi kántori lakban kezdődött a munka, Olosz Kató vezetésével – mondja Pálfi Ildikó – a munkát elől kezdtük, a házban. Egy évre 23 fősre bővült a csapat, és önkéntesként én is csatlakoztam. A gyermekek hol az iskola ajánlására, hol a szülők kérésére, hol a magunk észrevételei révén jutnak el hozzánk. Előkészítős, illetve elsőstől nyolcadik osztályosig fogadunk elemi- és felső-tagozatos tanulókat, de már olyan is előfordult, hogy egy-egy gyermek óvodás korában került be ide.”
Az Összefogás Háza hiánypótló intézmény
„Tulajdonképpen napközi iskola ez, olyan intézmény, amely pótolja az állami oktatás hiányosságait, segít a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatásában, hiszen a klasszikus iskolákban a tanítás végetér a tanórákkal, nem kerül sor a tananyag ismételt átvételére, a korrepetálásra és a másnapra való közös felkészülésre. Az oktatásnak ez a része a szülőkre, illetve a családra hárul” – folytatta a beszélgetést Pálfi Ildikó, aki főállásban mediátorként dolgozik a helyi Nyirő József Általános Iskolában, a család és az iskola hivatásos „összekötőjeként” jól ismeri a szociális körülményeket, a lehetőségeket, hogy kinek-kinek mi áll a rendelkezésére odahaza. Gyakran iskolai ajánlásra, illetve szülői kérésre, a saját felmérések alapján gyűjti ide a gyermekeket. Egyetlen itteni, főállású kolléganője, Olosz Zsófia Katalin, az intézményvezető, akit egyszerűen Katónak szólítanak, nevelő- és szakácsnő egy személyben, délkor lát hozzá az ebéd készítéséhez.
Egy órára érkeznek a „kicsik” – az az előkészítősök és az elsősök, kettőre a többi elemi osztályos, majd háromra a „nagyok”, azaz a felsősök, az V-VIII. osztályos tanulók. „Minden gyermek ebédet kap, majd kisebb csoportokban sor kerül a másnapi lecke átismétlésére, a közös tanulásra. Délután 6 óráig tartanak a foglalkozások, ha vendég van, akkor valamivel tovább.”A Dévai Szent Ferenc Alapítvány havi húsz lejjel járul hozzá az étkeztetéshez, ami nem sok ugyan, de kiinduló alapnak viszont elég. Külön nem gyűjtünk, nem kérünk. Úgy látszik azonban, hogy a Jóisten mindig kirendeli számunkra a legszükségesebbeket, mert az emberek tudják, hogy mit, s mikor kell nekünk adni.
Olosz Kató szerint ez a fajta gondozás azért jött létre, hogy ne kelljen a gyermekeket kivenni a családból. Ezt a véleményt erősíti meg a mediátor is. „Mint a kolléganőm is említette, szociális alapon kerülnek hozzák a gyermekek. Pillanatnyilag 30 fős létszámmal dolgozunk, de volt a tíz év alatt olyan esztendő is, amikor 47-en voltak. Előfordulnak olyan szituációk, hogy a szülő egyedül neveli gyermekét, az is megtörténhet, hogy betegség, külföldi munkavállalás miatt egyik szülő huzamos ideig távol van, léteznek hátrányos helyzetű és sokgyermekes családok is, ahol 8-10, esetenként ennél több kiskorút nevelnek, és előfordul, hogy olykor a szülők hozzáállása sem megfelelő. Megelőző szolgáltatás a miénk, de ugyanakkor szinten tartja, fejleszti a tanulók érdeklődési köreit és készségeit.
Nem véletlenül működnek a Dévai Szent Ferenc Alapítvány égisze alatt, a hagyományos falusi, népi és a római-katolikus hit értékrendjét vallják magunkénak, amit megkövetelnek a gyermekektől és együttműködés szintjén elvárnak a szülőktől is. Az Összefogás Háza két munkatársa szerint többet is vállalnának, de ahhoz ketten túl kevesen vannak. Ebben a pillanatban – az igények és szükségletek ismeretében – itt, Máréfalván ennyi rászoruló gyermek van. Nyilvánvaló, hogy nagyobb létszám esetén bővíteni kell a személyzetet. Ha úgy alakul, akkor bíznak abban, hogy ezt is meg tudják majd oldani.
Barátságos, otthonos hely
Ha belépünk a csűrből átalakított foglalkoztató házba, konyhát, mosdót és egy nagy, minden szükséges eszközzel felszerelt, tanterem méretű helyiséget találunk, ahol ebédeltetik a gyermekeket, s ahol a csoportos foglalkozások is zajlanak. A telken található másik épület – tulajdonképpen egy hagyományos parasztház –, amelynek pincéje és lakószintje is felújításon esett át, műszakilag kiváló állapotban van, de pillanatnyilag is tart az átalakítása. Itt – a helyi önkormányzat segítségével – egy vendégházat hoznak létre. Komfortos szobák lesznek itt, amelyek majd azokat a másutt élő jótevőket szolgálják, akik időnként szeretnének a környéken eltölteni néhány napot.Egyébként az erkölcsi és hitbeli hozzáállás mellett még vannak másfajta elvárások is. Az intézményben nincsen kisegítő személyzet – takarító, kazánfűtő, kertész stb. – itt minden közösen végeznek.
A szülőnek és a gyermeknek is tudomásul kell vennie, hogy a tanulás mellett mindenki részt vesz a házi munkákban: sepreget, mosogat, rendben tartja az udvart, kertészkedik, kézműves foglalkozásokat végez, s mindig rendet hagy maga után. A szomszédos kertben található a konyhakert. A pityókát, a murkot, a hagymát és az egyéb zöldségeket közös erővel termelik. Mivel ezek természetes és vegyszermentes környezetben növekednek, tulajdonképpen biotermék szintűek, nagyon jó minőségűek. Ezt eszik a tanév folyamán végig; általában nem kell konyhakerti zöldségeket vásárolniuk. Az a gyermek, aki nem szeret dolgozni, talán haza vagy másfelé kívánkozik, talán a „boldog” semmittevést választja, de ilyen eset nem volt ezidáig. Lemorzsolódás azonban fordult elő, mégpedig a hetedik-nyolcadik osztályos gyermekek körében, megtörténik, hogy kimaradnak, s nemcsak a „rendes” iskolából, hanem innen is. Mivel az Összefogás Házának látogatása feltételezi az iskolalátogatást, így értelemszerű, hogy – sajnos – olyankor elmennek a rendszerből „kieső” gyermekek. Egyébként vannak később is kiváló eredményeik a nyolcadikos korukig idejáró növendékeknek, nagyon magas arányban jutnak be jó középiskolákba. Nagy örömükre, van az egykori neveltek között fiú teológus-hallgató, meg olyan fiatal lány is, aki élethivatásul választotta azt a különleges pályát, amit a Dévai Szent Ferenc Alapítvány kínál, ő a tusnádi otthonban ma már nevelőként dolgozik.
A máréfalvi házban csak hétköznapokon tartanak foglalkozásokat, de hétvégeken, vakációk alatt is szerveznek külön programokat, Biblia-tábort, amelyek által a gyermekek bekapcsolódnak a község és a környező települések kulturális életébe. Azokat a megmozdulásokat is érdemes végigkövetni, hiszen példaként szolgálnak mások számára. Azok azonban más történetsorhoz tartoznak. Előbb-utóbb sorra fognak kerülni későbbi szemlélődéseink körében.
Simó Márton
