Kétségtelen, hogy egy klasszikus felállású, tizenhét tagú big band Udvarhelyre csalogatása nem is annyira egyszerű feladat, komoly kihívás még a harcedzett szervezőknek is. Ha a belépőjegyek árából kívánja valaki fedezni a turnét, akkor több mint bizonyos, hogy az anyagi siker elmarad, s éppen csak üti a széle a hosszát. Vagy nem.Ebben az esetben azonban fel sem merült ez a kockázat, hiszen ez a koncert is beépült a G. Feszt rendezvényei közé, ingyenes volt, hiszen pályázati keretből fedezték a költségeket. A G. Egyesület következetességének és a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium nyitottságának köszönhető, hogy ez így és ilyen jól megtörténhetett…
A Stúdió Mozi ebben az átalakított állapotában nem egy túl tágas terem, de bizonyos rendezvényekhez tökéletes. Kollmann Gábor, a Budapest Jazz Orchestra vezetője már a bemutatkozáskor meg is jegyezte ezt, hangsúlyozva, hogy tulajdonképpen hangosítás nélkül is kiválóan szól benne a muzsika, és mindenki szerencsés – a közönség és az együttes tagjai egyaránt -, mert “élőben”, akusztikusan szólalhat itt meg a zene. A technika azonban jelen volt és kiválóan működött.
Nagy beleéléssel, jó hangulatban játszottak. Ritka élményben lehetett részük a jelenlevőknek. Ilyen koncertet akkor hall az átlagos udvarhelyi, ha elutazik valamelyik nagyvárosba, ha annyira megszállottja a dzsessznek, hogy képes bárhová elmenni érte. Jó volt. Sajnálhatják a helyi VIP-réteg képviselői – akiknek a két első sorban fenntartották a helyeket – hogy kimaradtak az élményből, mert nekik is szól (volna) most a zene.
Feltételezhető, hogy a G.-ben tartott táncházat némiképp befolyásolta a big band, mert látni lehetett, hogy koncert után vonult vissza a közönség, a Kossuth utcán fel a kávéház felé. Ha nem is volt gőzfürdő jellegű a G. úgy este 11 óra magasságában, de némiképp emlékeztetett az előző rendszerre, mert akkortájt, ha elterjedt annak a híre, hogy osztanak valamit, akkor máris tódult a nép. Mert itt is osztottak most: élményt. És lehetett hozzá venni sört, bort és borvizet, esetleg kólát. Ki a fene iszik kávét ilyen éjféli órában?! Akinek kedve volt – és helye – az eléggé beszűkített térben, az rophatta. Egyazon időben csak három-négy pár táncolhatott. Annyira nem is a tánc volt fontos, inkább a minden helyiségbe átszűrődő utolsó órában begyűjtött népzene és a hangulat.
A fesztivál harmadik napját, a vasárnapot teljes egészében az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács (UIET) tölti ki programokkal.
Délután 4 órakor a G. Caféban fotókiállítással emlékeztetnek arra, hogy folyamatosan jelen vannak a város fiataljai között, a kulturális, környezetvédő és közösségépítő programokkal.
Ezt követően: koncert után koncert. Fellép a Dead Smile, a Face Today, a H.R.B., a Rock Revolution, a Stereogram és a Koala Jazz Band.
Kertész Ricsi – a Petőfi Rádió hangja – pódiumműsora következik, majd a de la Funk koncertje tetőzi be a sorozatot, de ez már egyfajta koronája a napnak, ebben a zenében oldódik fel és teljesedik ki a hangulat. Legalábbis ezt mondják a szervezők.
Simó Márton
