Két fiatalember gyalogol a sivár vidéken. Látszólag nem szól többről Gus Van Sant filmje, akinek viszont sikerül ráhangolódnia, szokatlan és emlékezetes vizuális élménnyel gazdagodik. A Gerry nem szippant ugyanis be a maga világába, de ha kitartó munkával mégis sikerül nekünk is ott lépdelnünk a két szereplő mellett, már nehezen térünk le az általuk bejárt útról.
Az amerikai rendező, pályája során, forgatott kisebb költségvetésű, de látványosabb, Oscar díjjal jutalmazott alkotásokat is. Valamennyi filmje töretlen kísérletező kedvről tesz tanúbizonyságot, hiszen mind tartalmi-, mind stílusjegyeit tekintve rendkívül széles skálán mozognak. Készített road movie-t a fiatalon elhunyt River Phoenix-szel (Otthonom, Idaho), tehenészlány-históriát (Néha a csajok is úgy vannak vele), figyelemmel követte egy politikus tündöklését és bukását (Milk), de volt bátorsága újraforgatni Alfred Hichcock klasszikusát, a Psycho-t is. Legismertebb rendezése jóideig az a Good Will Hunting volt, amelyik elindította Matt Damont és Ben Afflecket, a két hollywoodi színészt a világhírnév felé.
Már közel tíz éve, hogy leforgatta az úgynevezett Halál-trilógiába szerveződő alkotásait. Hatalmas stílusváltást jelentettek mindezek az akkor már Hollywoodban is sikeres rendezőnek, hiszen jeleneteik éppen azt kerülik, ami az amerikai filmet olyannyira nézőbaráttá teszi: a lendületes történetmesélést, a dinamikus vágást valamint a magyarázatot és egyben feloldozást kínáló zárást. A felvezető film, a kétszereplős Gerry látványos kísérlet annak a szemléltetésére, amikor nem a vásznon, hanem a néző fejében történnek a dolgok. Az ok-okozati viszonyok kerülése, a szűkösen mért párbeszéd és aláfestő zene, a szokatlanul hosszú beállítások visszatérnek az iskolai vérengzést bemutató Elefánt, és a Kurt Cobain életéből ihletődő, Az utolsó napok című mozgóképekben is. Mindhárom nehezen követhető, már-már fárasztó, az Elefánt kapcsán azonban egy néző pontosan megfogalmazta: tipikusan olyan film, amelynek a végét kell látni ahhoz, hogy az elejét értékelni tudd. Ez a kijelentés érvényes a Gerry című filmre is: ha sikerül rákapni az ízére, végül nem fogunk csalódottan felállni a fotelből (feltéve, ha közben sikerült ébren maradnunk). A rendező ismét Matt Damonnal valamint Ben Affleck testvérével, az egyre népszerűbb Casey-vel dolgozott együtt. Ők ketten nem csupán szerepelnek, hanem egyben a forgatókönyv társszerzői is (habár sanda gyanúnk, hogy az írományban nem fogyott el túl sok tinta). A filmben ugyanis tényleg nem történik más egyéb, minthogy két férfi eltéved egy kietlen vidéken és nagyon sokat gyalogol. Keveset beszélnek és akkor sem sorsfordító dolgokról. Viselkedésükben nem tapasztalhatunk érzelmi hullámvölgyeket, csak lépéseik ritmusából derül ki elcsigázottságuk és reményvesztettségük. Nem tudni honnan jöttek és miért, csupán annyit, hogy mindkettőt Gerrynek hívják. A név viszont nem csupán kettőjüket jelöli, hanem igeként is szerepel, hiszen sok mindent elgerryskednek, míg végül eljutnak ahhoz a véghez, amit látni kell. A szelíd iróniát, abszurd drámákra jellemző helyzeteket is felvillantó film végén, a köszönetnyilvánításoknál, Tarr Béla neve is feltűnik, Gus Van Sant Halál-trilógiájára ugyanis bevallottan a magyar rendező művészete volt a legnagyobb hatással.
Boda Székedi Eszter
A Gerry (2002) című amerikai film a TVR Cultural műsorán vasárnap (január 8.) látható 22.10 órától.
Gerry
amerikai filmdráma, 99 perc, 2002
rendező: Gus Van Sant
forgatókönyvíró: Matt Damon, Casey Affleck, Gus Van Sant
zeneszerző: Arvo Part
operatőr: Harris Savides
producer: Dany Wolf
vágó: Casey Affleck, Matt Damon, Gus Van Sant
szereplők: Casey Affleck (Gerry), Matt Damon (Gerry)