Milyen szép zöld itt minden! – hangzik el több szereplő szájából is, holott a Halálos temetés című filmben ennél jóval gyakoribb a barna és a fekete, hiszen végsősoron egy temetésről van szó. Pontosabban családi összejövetelről, mivel nem a temetőben, hanem a megboldogult egykori otthonában zajlanak az események. A téma és a sötét öltözékben felsorakozó, komolyarcú szereplők azonban ne tévesszenek meg senkit: egy olyan vígjátékról van szó, amely az óévbúcsúztató hosszú éjszaka és a rákövetkező, délig tartó alvás után kellemes időtöltést nyújthat. Szórakoztatni akar ugyanis, nem elgondolkoztatni (ennek ellenére, néhány jelenetben, még ez is összejön), túlzottan kimódolt poénokat sem kínál, de nem hasonlítható a tengerentúli ripacskodáshoz sem (habár becsúszik egy vulgárisba hajló húzás). Az angol klasszikus komédia hagyományaihoz nyúl vissza: haloványbőrű hölgyek és urak rezzenéstelen arckifejezéssel próbálnak ragaszkodni a szokásokhoz és megfelelni az elvárásoknak, miközben a sorjázó váratlan helyzetek folyamatosan fricskát mutatnak nekik. A vitriolos angol humor sziporkázását követhetjük nyomon, aminek itt a legfontosabb forrása az egymástól eltávolodott családtagok mikrovilágának folyamatos ütköztetése. Mindenki mást akar és mindenki el is van foglalva mindazzal, amit éppen akar. Nem beszélgetéseket, hanem egymás melletti elbeszéléseket követhetünk nyomon és nem csupán akkor, mikor a másik szóval tartásának komoly tétje van. Annak ellenére, hogy alkalomhoz illően a társalgás jórésze suttogásból áll, nagy szerepe van a verbális humornak, de a helyzetkomikumnak is. Noha sorjáznak a már százszor látott, jól bejáratott poénok (nyugtató helyett hallucinogént vesz be nem is egy, de három szereplő, meztelen férfi mászik a háztetőre, ami alatt sötét titok lappang), mégis működnek így, angolosan újracsomagolva, megfelelően tálalva, annak ellenére, hogy olykor már-már kínosan kitartottak egyes jelenetek (a vulgáris poént még lehet ugyanis fokozni, a holttest végül csak kiborul a koporsóból ).
Nehezen hihető, hogy alig négy éve készült a film, hiszen olyan hangulata van, mintha éppen P.G. Wodehouse-t olvasva járnánk be a ködös Albion udvarházait, karonfogva néhány merev tartású, sápatag figurát, akik soha nem húznák nevetésre a szájukat. A rendező, Frank Oz ugyanis jól tudja, hogy a néző legjobban mások nyomorúságán derül, erről tanúskodnak többek között olyan, ma már klasszikusnak számító vígjátékok, mint a Rémségek kicsiny boltja vagy az Isten nem ver Bobbal. A színészként is ismert rendező neve azonban elsősorban a Muppets Show és a Csillagok háborúja révén híresült el, ő volt ugyanis többek között Miss Piggy és Yoda megformálója (hangja és mozgatója). Legutóbbi komédiájának, a Halálos temetés-nek a sikerét az is bizonyítja, hogy szokatlanul rövid idő múlva, mindössze három év elteltével készült el a hollywoodi remake, sötétebb bőrű szereplőkkel és harsányabb humorral valamint majdnem szóról szóra megegyező párbeszédekkel (az angol cím ugyanaz, a magyarban viszont néhány betű különbséggel ez már a Haláli temetés néven fut). Ebből azonban éppen az hiányzik, ami az eredetit oly emlékezetessé tette: valahol az óceán fölött ugyanis elveszett Frank Oz és az angol humor közös szemüvege, amin keresztül, ha nem is rózsaszínnek, de legalább zöldnek láthattuk a világot.
Boda Székedi Eszter
A Halálos temetés (Death at a Funeral, 2007) című angol-amerikai-német film az RTL Klub műsorán vasárnap (január 1.) látható 00.30 órától.
http://youtu.be/dnmvF7yBdQQ
Halálos temetés (Death at a Funeral)
amerikai-német-angol vígjáték, 90 perc, 2007
Rendező: Frank Oz
Forgatókönyvíró: Dean Craig
Operatőr: Oliver Curtis
Zene: Murray Gold
Producer: Sidney Kimmel, Diana Phillips, Laurence Malkin
Vágó: Beverley Mills
Szereplők: Matthew MacFadyen (Daniel), Ewen Bremner (Justin), Andy Nyman (Howard), Keeley Hawes (Jane), Rupert Graves (Robert), Alan Tudyk (Simon), Daisy Donovan (Martha), Kris Marshall (Troy), Peter Dinklage (Peter).