Különböző nemzetiségű és bőrszínű diákok ülnek együtt a padokban Párizs egyik külvárosi iskolájában. Francia tanáruk és egyben osztályfőnökük tart órát, ők pedig vitatkoznak, érvelnek-magyaráznak, szócsatákat vívnak, néhányan viszont passzív közönybe süppednek. Bárki számára ismerős helyzet elevenedik meg a cannes-i filmfesztivál fődíjával, az Arany Pálmával is büszkélkedő Az osztály című filmben: különböző emberek zárt térben próbálnak egyazon hullámhosszra kerülni. Valószínű, mindenki szerette volna diákkorában, ha olyan, a vásznon megjelenőhöz hasonló tanár oktatja, aki nem csupán lead és megkövetel, hanem beszélgetésre sarkall és ő maga is megnyílik, miközben gondolkodásra és véleménynyilvánításra ösztönöz. Itt azonban nem a Holt költők társasága sorsformáló, már-már heroikus kiállású pedagógus figurája elevenedik meg, sőt még a tanítványok sorsa sem változik feltűnően – egyetlen kivétellel. A tanár itt nagyon keveset mozdít előre és már azt is sikernek könyvelheti el, ha kis ideig figyelmet és adott fokú tiszteletet válthat ki tanítványaiból. Nem mindentudó és bármely kritikán felül álló, hanem éppen olyan esendő ember, mint a padokban ülők.
A Laurent Cantet rendezésében készült Az osztály eredeti címéhez híven végig a falak között játszódik, a kamera soha nem lépi át az iskola kerítését. Egy osztálynyi tanuló, néhány tanár és a központi szereplő, a már említett osztályfőnök biztosítja a dinamizmusát a dokumentumfilmes eszközöket is felvonultató alkotásnak. A szereplők nem hivatásos színészek, többnyire a saját nevükön szerepelnek, nem volt következetesen betartott forgatókönyv sem, az iskolás fiatalok érdeklődése, beszólásai irányították a cselekményt. A rendező szavaival élve: Azt akartam bemutatni, hogy tanárnak lenni minden nap nehéz, nem csupán az olyan sajátos krízishelyzetekben, mint amikor például egy diák kést ránt a tanárjára. Egy éven át zajlott a forgatás, egy valódi középiskolában, ahol hetente egyszer találkoztak a szereplők és a stáb tagjai.
A rendező mellett a film alapjául szolgáló könyv szerzője és egyben a főszerepet is alakító François Bégaudeau nem csupán a felvételek irányításában, hanem a diákokkal való – a kézikamerával rögzített jelenetekből is kiérződő – viszony kialakításában is segédkezett. Saját tapasztalatai elevenednek meg a vásznon, mielőtt ugyanis írói és kritikusi pályára lépett volna, tíz évig volt tanár. A megjelenített figurában elsősorban azt a nyitottságot idézi, amivel a pedagógusi pályát választónak rendelkeznie kellene. Az iróniát sem elhanyagolva, közvetlen hangon beszélget diákjaival, közben pedig figyelembe veszi a magukkal hozott szokásvilágot, nyelvi korlátokat. A bevándorló családok sarjai természetes módon élik meg hétköznapjaik sokszínűségét, a családi és társadalmi elvárások különbözőségét. A konfliktus nem a különböző kultúrák találkozásából adódik, hanem a kölcsönös tisztelet pillanatnyi hiányából, annak az alapelvnek a megszegéséből, miszerint amit a tanár megkövetel, azt ő magának is teljesítenie kell.
A szavak gyarlósága, a pedagógus felelőssége, a büntetés hatékonysága, valamint az iskolai mikrokozmosszá leképezett társadalmi hierarchia fölött is eltűnődő film ilyen módon azt is kiemeli, hogy nem vagyunk egyformák, nemzetiségtől és bőrszíntől függetlenül.
Boda Székedi Eszter
Az osztály (Entre les murs, 2008) című francia film a Pro Cinema műsorán szombaton (november 5.) látható 22.45 órától