Homoródkeményfalva nem számít a legnagyobb és legismertebb települések közé a környéken, de annyi biztos, hogy élnek benne tevékeny emberek, akiknek itt van a világ közepe. Az itt lakók számára minden bizonnyal ebben a faluban helyezkedik el a legfontosabb origó, és élő köldökzsinórok vezénylik haza lépteiket. Nekünk, kívülállóknak pedig megnyugtató, ha látjuk, hogy itt is jelentkeznek a kezdeményezések, sőt nemcsak jelentkeznek, hanem folyamatokként működnek. Ilyen pillanatnak lehettük most tanúi, amikor részt vettünk a Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK) által támogatott Fotótár 06 címet viselő kiállítás megnyitóján.
A megnyitó külön érdekessége, hogy „csak” egyfajta záróeseménye volt az aznapra tervezett program-sorozatnak. A szervezők úgy hirdették, hogy találkozót szerveznek a környékben működő önkormányzatok polgármestereinek, a közbirtokossági elnököknek és az unitárius gondnokoknak. A Székelyudvarhelyi Unitárius Egyházkör Esperesi Hivatala által szétküldött meghívón a fő napirendi pont a most induló Leader-program bemutatása és a pályázati lehetőségek ismertetése volt. Utána Márton Ildikó csíkszeredai építész a két Homoród-mente épített örökségéről tartott előadást, majd ezt követte a tulajdonképpen megnyitó – az „egyebek” megjelöléssel –, ami azt jelentette, hogy bemutatták az érdeklődőknek az unitárius gyülekezeti teremben elhelyezett, ízléses keretbe foglalt fotográfiákat, és megnyugtatták a keményfalviakat, hogy azok később is a helyszínen maradnak.
Simó Sándor esperes rögtönzött beszédében elmondta, hogy a várakozással telített adventi időszakban valóban nagy öröm, hogy ilyen eseménysorozat történik egy faluban, hogy nem elszigetelt, egyedi jelenségről van szó, s így mindez valódi karácsonyi reménységgel biztat. A fotótábor és hozadéka azonnal beépülhet a település jövőjét egyengető munkálkodás folyamatába. Az idén tavasszal szervezett tábor alatt készült felvételek egy jelentősebb része máris dokumentum-értéket képvisel, hiszen időszeleteket konzervál, a többi pedig – digitális változatban – a közösség rendelkezésére áll, ha valamilyen pályázati anyagot szeretne elkészíteni, illetve arra is alkalmas, hogy a környék építészetével foglalkozó kutatók hasznosítsák a következőkben. Nemcsak fotók voltak a HMKK által átadott dossziéban, hanem a kiemelkedő néprajzi értéket képviselő házakról, kapukról és gazdasági épületekről rajzok és felmérések is készültek. Ismételten felhívják a figyelmet arra, hogy a székelyföldi népi építészet értékeinek megőrzése mennyire fontos.
A két Homoród mentén található 33 falu – éppen a zártság és a viszonylagos fejletlenség jóvoltából – majdhogynem sértetlen állapotban maradt fenn napjainkig, és ezt kellene megőriznie a hely lakójának, hogy a valóban sajátost, a helyi értéket mutathassa fel az idegennek, s úgy adja át a következő generációknak, hogy arra mindenki büszke legyen. Homoródkeményfalva is szerves része e környéknek, építészeti szempontból az egyik legértékesebb település. Élhető és kulturált vidéki környezetre lenne szükségünk, amely a gyakorlat által őrzi a klasszikus paraszti foglalatosságokat és új értelmet talál a hagyományoknak, hogy azok ne pusztán a tudományos dokumentációk szintjén létezzenek, s ne városi környezetből kelljen majd visszahonosítani az emberi lelkekbe.
Tizennégy résztvevője volt a tábornak. Néhányan profik ugyan, de többnyire nem szakképzett fotográfusok, hanem „fejlődő látók”, akik különböző szakmákból vetődtek a fényképezés területére. Tanárok, vállalkozók, mérnökök, nyugdíjasok, diákok, akiket összeköt a falu szeretete, meg az, hogy elfogadják Ádám Gyula szakmai irányítását és hajlandók a csapattal együtt dolgozni.
Márton Ildikó, aki maga is részt vett a táborban és fotókkal is jelen van a kiállításon, elmondta a megnyitóbeszédben, hogy többnyire azokat a felvételeket állították ki, amelyeken helyi arcokat, helyi embereket láthatunk a maguk megszokott környezetében, jobbára hétköznapi tevékenységek közben. Nem törekedtek arra, hogy beállított fotókat készítsenek, úgy fényképeztek, ahogy jött, ahogy adódott. Ha sikerült olyan meghitt viszonyba kerülni a szereplőkkel, hogy kialakulhatott egyfajta együttműködési készség, az kinek-kinek a maga pozitív hozzáállását dicséri. Vannak ugyan ünnepek minden közösség életében, de a dolgok java azonban a hétköznapokban történik. Apró események, rutinos mozdulatok, a megszokott rítus szerint sorjázó teendők, mint amilyen a reggeli csordahajtás, a kerítésjavítás, az állatgondozás, a kenyérsütés, a boltba vagy kocsmába való járás. Az építész végzettségű fotós, aki immár ezernyi szállal kötődik a vidékhez, még folytatni szeretné ezt a sorozatot. Vannak terveik a következő időszakra, hiszen még öt település található ebben a kisrégióban, ahová nem jutottak el. Mindenképp be kell járni azokat a falvakat is, hogy immár láthatóvá váljék a teljes környék, hogy onnan vissza lehessen nézni az elvégzett munkára, és annak örömével lehessen hozzálátni a következő feladathoz. A következő időszakban át kell menni Brassó megyébe, Mirkvásár, Kaca, Homoróddaróc, Pálos, Bene, Homoródjánosfalva fotográfusi feldolgozása kerül sorra. Eddig Abásfalván tartottak kiállítást, Oklándra pedig CD-összeállítást küldtek a meglévő anyagból. Alakulóban van egy kötet, amelynek már van látható “makettje”.
“Ezt a társaságot a fotózás köti össze, így aki belekeveredett, már értett valamennyire a fotózáshoz. De a fotózás fenntartása, gyakorlása így, csoportosan mindenképp könnyebb. És a Homoród-mente kitűnő inspirációs munkafelület…” – mondta Márton Ildikó. Nagy öröm lenne, ha pár év múltán az építő jellegű hozzáállás, a hagyományok mentén megújított falukép mutatkozna majd meg az objektív előtt, ha valóságosan is megfoganna az, amit idestova húsz esztendeje hangoztatunk a különböző fórumokon, de a gyökerekig aláhatoló lényeg, az mindig a legeldugottabb hely szintjéről, mélyről jövően és természetesen működve szokott hatni, megmaradni. Ha nem így történik, akkor a felmutatott pillanat művészi mementó marad, „csak” alkotás, bizonyság, és egyben bűnjele annak, amit elmulasztottunk vagy veszni hagytunk.
A kiállítás anyaga része a két Homoród között található 33 falu fotográfusi feldolgozásának. Adám Gyula, Balázs Attila, Bálint Zsigmond, Molnár Attila, Veres Nándor, Fülöp Szilárd, Kelemen Csaba-András, Lőrincz Lehel, Magyari Hunor, Márton Ildikó, Miklós Csongor, Sütő Gábor, Virágh Zsuzsa és Vitos Hajnal munkáit nézhetik meg az érdeklődők az unitárius közösségi házban.
Simó Márton
