Történelem – Oldal 2

Barcaság – szem előtt, s mégis rejtve

Veres Emese Gyöngyvér Marosvásárhelyen született, középiskolai tanulmányait Brassóban végezte (1984), 1989 és 1992 között Németországban élt, majd Budapesten az ELTE bölcsészkarán szerzett diplomát 2000-ben. Elsősorban a barcasági csángók történtetét és szokásait kutatja. A Barcasági Könyvek sorozatban eddig öt kötet jelent meg, közülük kettőnek a szerzője. 2005-ben látott napvilágot a Ma leszek házadban először vendéged. Felnőtté válás a barcasági csángó gyülekezetekben című kötete, majd 2008-ban jelent meg „Mikor Oláhország háborút izene.” A barcasági csángók kálváriája című könyve. “Barcaság – szem előtt, s mégis rejtve” bővebben

Szent Anna-tó. Anno 1981 (2.)

Szent Anna-búcsú 1981-ben (Elekes Károly felvétele)

Még július végén, augusztus elején, a harminchárom évvel ezelőtti események évfordulóján, az ügyben érintett Jánosi Andrással való beszélgetés után láttunk hozzá a Szent Anna-tónál lezajlottak kutatásához. Az augusztus 18-án publikált írást több ezren olvasták, több online-hozzászólás érkezett, és telefonon is hívták a szerkesztőt. Olykor ismeretlenek is. A következőkben még megszólítottunk néhány barátot, ismerőst, akikről tudtuk, hogy lehetnek bizonyos részinformációi. Pillanatnyilag jóval többet tudunk az eseményekről, mint korábban, de ez még nem minden, viszont segítheti a tisztánlátást.

“Szent Anna-tó. Anno 1981 (2.)” bővebben

A hősök emlékezete

E század katonái a boldog békeidők vége felé, 1914 tavaszán nem sejthették, hogy az utolsó száz naphoz még hozzáadódik négy és fél esztendő háborúskodás (www.fortepan.hu)

Száz évvel ezelőtt tört ki az első világháború, az a romlássorozat, amely aztán szétfeszegette az államformát, amelyben Magyarország oly hosszú időn át élt és működött, s gyakorlatilag felszámolta az ezeréves határokat; a terület kétharmada elveszett, a magyar ajkú lakosság egyharmada pedig a határokon kívülre szorult a háborút lezáró szerződések nyomán. Ezt a traumát a nemzet azóta sem heverte ki. “A hősök emlékezete” bővebben

Szent Anna-tó. Anno 1981. (1.)

A Szent Anna-tónál tartott 1981-es augusztusi tábor, amelyet a belügyi szervek szétvertek, igen sok résztvevőnek egy életre meghatározta a sorsát. Én magam valahogy kimaradtam 1981 nyarán ebből a„buliból”, de nem mindenki úszta meg ilyen könnyen. “Szent Anna-tó. Anno 1981. (1.)” bővebben

Katonák – együtt az apák és fiak

A Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége Chotek Zsófia ellen elkövetett merénylet – 1914. június 28. – képezte az első világháborút kirobbantó indokot. Erre a magyarság számára oly tragikus kimenetelű eseménysorra, a nagy világégésre emlékezett a Pipacsok Táncegyüttes a huszonegy évvel ezelőtt bemutatott Katonák című egészestés műsor felújításával Székelykeresztúron. “Katonák – együtt az apák és fiak” bővebben

A kiegyezés kora (1.)

A Osztrák-Magyar Monarchia közös címerét 1868-ban hagyta jóvá az uralkodó, 1918-ig szolgált

A közelmúltban tartották A magyar nemzet története című sorozat kilencedik előadását, amelyben dr. Csapó Csaba történész, egyetemi docens (ELTE) beszélt erről a nemzetünk történetében oly fontos korszakról. Az előadásokat a Balassi Intézet Magyarország Sepsiszentgyörgyi Kulturális Központja szervezi. “A kiegyezés kora (1.)” bővebben

Törökök útján a Balkánon (24.)

A város nem túl nagy - mintegy tizenötezren lakják -, de igen rendezett

Már bent jártunk Cetinjében, amikor a sofőr felébresztett. Valaha itt volt a fővárosa Montenegrónak, fájdalom, hogy ma már nem az, mert igen ügyesen megtervezett és kedves város. “Törökök útján a Balkánon (24.)” bővebben

Trianon és az egyszemélyes színház

Az önmagával szomszédos Magyarország a trianoni békediktátum (1920. június 4.) után

A most záruló színházi évad előtt jelentette be Kulcsár-Székely Attila, hogy egy évre alkotói szabadságot „vesz ki” a Tomcsa Sándor Színháztól, mert olyan feladatok előtt áll, amelyekhez teljes ember kell. “Trianon és az egyszemélyes színház” bővebben

Törökök útján a Balkánon (21.)

Egy semmi kis állomáson szálltam le a vonatról. Pár ház, pár utca és néhány eperfa, úgyhogy az ebédemet egy fáról szedtem le. A kis teleptől a város maga mintegy öt-hat kilométernyire fekszik a Skadarska-tó partján. Nem is város, hanem csak egy a tóhoz tartozó kis telep, amely tele van szállodákkal, éttermekkel, szuvenír-boltokkal, amelyekben mindenféle bóvlit árulnak, s tele turisták iránt szimatoló ügynökökkel és rengeteg apró hajóval, csónakkal a mólókon. “Törökök útján a Balkánon (21.)” bővebben

Törökök útján a Balkánon (20.)

A törökök által emelt torony a városközpontban

Ennél ócskább, semmitmondóbb, jellegtelenebb fővárost életemben még nem láttam. Túrkálók voltak a legnagyobb üzlethelyiségekben, és egymást érték a koldusok. Nem láttam sehol tereket, palotákat, irodaházakat. Hosszas keresgélés és gyaloglás után megkerült a folyópart, egy török híd, valami romok is, de ezeket úgy benőtték az apró házak, hogy már alig látszott belőlük valami. “Törökök útján a Balkánon (20.)” bővebben