A nyugalom izgalmai

Jelenet az előadásból (Rab Zoltán felvétele)

Csak 18 éven felülieknek! Figyelem, durva lesz! – így harangozta be az egyik médium A nyugalom című színházi produkciót, melynek bemutatóját nemrég láthatta a közönség a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Kistermében, a Tompa Miklós társulat előadásában. Bartis Attila azonos című regényéből valamint az Anyám Kleopátra című színdarabjából a neves román rendező, Radu Afrim  különös érzékenységgel, kemény őszinteséggel komponált előadást. “A nyugalom izgalmai” bővebben

Találkozó Böjte atyával, az íróval

Böjte atya íróként is becsülettel állja a helyét

Minden bizonnyal Böjte atya, a ferencrendi szerzetes, Csaba testvér, ahogy  nemes egyszerűséggel önmagát nevezi, olyan ember, akit mindenki ismer a Kárpát medencében, s akivel mindannyian szeretnénk egyazon asztalhoz ülni, aki olyan közeli barátunk, hogy hiányát azonnal érezzük, ha nincsen közöttünk. Mindig jelentős esemény, ha körünkben lehet, és talán még emlékezetesebb, ha az egyházi írót invitáljuk magunkhoz egy találkozás erejéig. Úgyhogy most kissé rendhagyóbb eseményre készülünk, író-olvasó találkozóra várjuk Csaba testvért, amelyet április 25-én, szombaton 19.00 órától kezdődően tartunk Székelyudvarhelyen, a Stúdió Mozi D3 termében. FRISSÍTÉS!

“Találkozó Böjte atyával, az íróval” bővebben

Cseke Péter 70 éves

Csake Pétert Geréd Gábor tanár úr faggatta

A recsenyédi születésű író, szociográfus, irodalomtörténész, egyetemi tanár tulajdonképpen már január 30-án betöltötte a 70. életévét. A születése napján, illetve az ahhoz közeli napokban azonban nem tudták az otthoniak köszönteni, mert éppen Budapesten tartózkodott, a Petőfi Irodalmi Múzeumban vett részt azon az ünnepségen, amelyet annak az antológiának a megjelenése alkalmából szerveztek, amellyel az idén 70. életévüket betöltő magyar alkotókat, köztük írókat és költőket kívánták megtisztelni. “Cseke Péter 70 éves” bővebben

Márton Áron-pályázat a Székelyföldnél

Szolgálatban

„A mai embernek, ha emberi mivoltát meg akarja őrizni, meg kell szabadulnia az egydimenziós élettől és létfelfogástól, a dolgok és a merőben földi célok uralmától. A létbizonytalanság, az élet nagy ellentmondásai felébresztették a modern ember lelkében a vágyat a becsületesség, az őszinteség, az egyenesség, az igazság és az igazságosság iránt, s a keresztény ember segítheti a társait abban, hogy ezen az úton előbbre jusson.” (Márton Áron) “Márton Áron-pályázat a Székelyföldnél” bővebben

Hogyan és kiket nyomaszt a Fekete Március?

Marosvásárhely főtere 1990. március 20-án

Vajon hogyan látja az operatőr, a történész és az író a vásárhelyi eseményeket egy negyedszázad múltán? Huszonöt esztendővel ezelőtt, ezekben a napokban, amikor még három hónap sem telt el azóta, hogy közelmúltunk történetének legsötétebb „aranykora” véget ért, ismét gyülekezni kezdtek a fellegek az erdélyi magyarság feje fölött. Alantas indulatok szabadultak el Marosvásárhelyen. Erre a történelminek nevezhető fordulópontra csak józanul, a tanulságok megjegyzésével szabad emlékezni és kell emlékeztetni. “Hogyan és kiket nyomaszt a Fekete Március?” bővebben

Mire való az erdélyi író? (2.)

Gábor Áron szobrát Kézdivásárhely főterén – Oláh Sándor (1907-1983) műve – eredetileg 1942-ben szerették volna felállítani, ám akkor ez a háborús viszonyok és egyéb tényezők miatt nem volt lehetséges. Végül 1971-ben – az akkor ideiglenesen fellazuló szocialista érában – került méltó helyére. Ez kiemelkedően fontos kulturális cselekedet volt abban az időben. Gábor Áron emléke, személyes példája, itteni szobra a székelység méltóságának és önbecsülésének egyik legfontosabb jelképe.

A KultúrHonon és az Udvarhelyi Híradó Kft. által kiadott többi lapban is beszámoltunk arról, hogy a Balassi Intézet Magyarország sepsiszentgyörgyi Kulturális központja, a Kovászna Megyei Tanács és a Kovászna Megyei Kulturális Központ által kiírt Gábor Áron-pályázat sikeres volt ugyan, de azért messze elmaradt a várakozásoktól. Írásunkban az intézmény vezetőjének, a pályázat ötletgazdájának meglátásait összegezzük. “Mire való az erdélyi író? (2.)” bővebben

Ferenczes 70.

A Székelyföld nyugalmazott főszerkesztője a szerkesztőség kapuja előtt (Forrás: Wikipedia)

Valahogy úgy vagyok a nagy költőkkel, hogy örökifjúnak tartom őket, “lánglelkű”, elhivatott, “eszetlenül” reménykedő kamaszoknak, akiknek aggastyán korukra se nő be a fejük lágya. Nem hisznek olykor benne, de mégis sokra tartják az írott és kimondott szót. “Ferenczes 70.” bővebben

Agóra? Nem agóra? Origó?

Könyvek és írók ürügyén

A székelyudvarhelyi G. Caféról van szó. És irodalomról. Nyugodt lelkiismerettel ki merem jelenteni, hogy nem vagyok híve az irodalmárokkal szervezett kocsmai találkozóknak, még akkor sem, ha éppenséggel kávéháznak nevezik az ilyen helyeket. Legalábbis a székelyudvarhelyi G. Caféban nem kedvelem túlságosan az ilyen rendezvényeket. Egyrészt azért, mert közben a kiszolgálás zavartalanul üzemel – s ily módon minden találkozónak van egy olyan rétege, amely nem a vendégül látott írók miatt tartózkodik a lokálban , másrészt pedig G. Café egy polgári lakásból kialakított kávéház, amelyben nincsen egy olyan terem, amely elég nagy lenne az ilyen jellegű programok befogadására. Nyikorog a padló, hallani az ajtók csapódását… “Agóra? Nem agóra? Origó?” bővebben

Haiku és monográfia

Elek Tibor és Markó Béla (www.gyulaihirlap.hu)

Két friss kötet “ürügyén” tartanak író-olvasó találkozót Székelyudvarhelyen a két ünnep között. December 29-én, 18 órától kezdődően kerül sor a székelyudvarhelyi Művelődési Ház koncerttermében Markó Béla Fűszál a sziklán című könyve és Elek Tibor Markó Béláról írt monográfiája bemutatására. A szerzőkkel Farkas Wellmann Éva költő beszélget. A rendezvény szervezője az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány.  “Haiku és monográfia” bővebben

A szavak jó gazdája – Szabó Gyula (1.)

Szabó Gyula egyik utolsó portréja (Készítette Szabó Mátyás 2004. júniusában)

Hogyha van az utóbbi évtizedek magyar irodalmának népi ága, akkor a Szabó Gyula életműve minden bizonnyal ahhoz tartozik. Élete – talán éppen a tiszavirág életű „kicsi magyar világnak” köszönhetően – úgy alakult, hogy a testvérek közül ő volt az, aki magasabb iskolákat járhatott és már fiatalon bekerülhetett az erdélyi magyar irodalom fősodrába. “A szavak jó gazdája – Szabó Gyula (1.)” bővebben