Néprajz – Oldal 3

Barcaság – szem előtt, s mégis rejtve

Veres Emese Gyöngyvér Marosvásárhelyen született, középiskolai tanulmányait Brassóban végezte (1984), 1989 és 1992 között Németországban élt, majd Budapesten az ELTE bölcsészkarán szerzett diplomát 2000-ben. Elsősorban a barcasági csángók történtetét és szokásait kutatja. A Barcasági Könyvek sorozatban eddig öt kötet jelent meg, közülük kettőnek a szerzője. 2005-ben látott napvilágot a Ma leszek házadban először vendéged. Felnőtté válás a barcasági csángó gyülekezetekben című kötete, majd 2008-ban jelent meg „Mikor Oláhország háborút izene.” A barcasági csángók kálváriája című könyve. “Barcaság – szem előtt, s mégis rejtve” bővebben

Törökök útján a Balkánon (28.)

Amint leszálltam a buszról, mindjárt feltűnt egy étterem reklámja, amelyen az állt, hogy GULAS és PASULJ. És nem csak a felirat csalogatott, hanem az illat is, úgyhogy betértem arra a helyre. Éhes voltam, és mindjárt az otthonira emlékeztető ízek idéződtek fel az emlékezetemben. “Törökök útján a Balkánon (28.)” bővebben

Törökök útján a Balkánon (26.)

A város maga az út két oldalán helyezkedik el magas hegyek között. A lakosság muszlim. Tudtam, hogy itt feltétlenül meg kell nézni a fából készült Kurčanska dzsámit, II. Murat szultám dzsámiját és a Ganica kula nevű kőből rakott tornyot. Rožajéban két temető is van, egyik az út bal, a másik a jobb oldalán. “Törökök útján a Balkánon (26.)” bővebben

Élő Székelyföld Füzetek

Térségünkben az a szokás, hogy különböző jeles alkalmakra, falunapokra, évfordulókra kiadványokkal jelentkeznek az önkormányzatok vagy a civil szervezetek. Időnként egy-egy jó szándékú helytörténész rukkol elő saját könyvével, amellyel az elődök emléke előtt tiszteleg. Ez a füzet-sorozat azonban teljesen más, nem az ünnepek hangulatánban, hanem a hétköznapokban “íródik”, az idők árnyoldalait is firtatja, s folyton a továbblépés lehetőségeit keresi majd. “Élő Székelyföld Füzetek” bővebben

Törökök útján a Balkánon (25.)

Berane főutcája egy 20. század elejéről való képeslapon

Szerb útitársam, aki a saját fajtáján kívül senkit nem szeretett, azért elmesélt egy történetet, amelyet érdemes volt megjegyezni. Volt egyszer egy Alekszandar Lekso Saičič nevű kapitány, aki az orosz-japán háború idején (1904-1905) az oroszoknál szolgált. “Törökök útján a Balkánon (25.)” bővebben

Katonák – együtt az apák és fiak

A Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége Chotek Zsófia ellen elkövetett merénylet – 1914. június 28. – képezte az első világháborút kirobbantó indokot. Erre a magyarság számára oly tragikus kimenetelű eseménysorra, a nagy világégésre emlékezett a Pipacsok Táncegyüttes a huszonegy évvel ezelőtt bemutatott Katonák című egészestés műsor felújításával Székelykeresztúron. “Katonák – együtt az apák és fiak” bővebben

Törökök útján a Balkánon (23.)

Tulajdonképpen nem is falu volt, mindössze egy hosszú sétálóutca alkotta a telepet

Mielőtt bekanyarodtam volna a következő településre, utamba akadt egy magányos ház. Szerettem volna vásárolni a gazdától két tojást. Bementem, annak rendje-módja szerint köszöntöttem. Én úgy éreztem, hogy megfelelően udvarias voltam, még túl óvatos is, de azt a választ kaptam, hogy nem tud adni, mert neki is szüksége van rá, kell a családnak. “Törökök útján a Balkánon (23.)” bővebben

Törökök útján a Balkánon (22.)

Házak és itt-ott szépen művelt földek mutatkoztak a hegyoldalban

Egy tanyára érkeztem. Balról házakat láttam. Az elsőnél szép, rendezett szőlőültetvény, gyep, páfránnyal befuttatott filagória, épp ideális hely lehetett volna a táborozásra. Egy tábla hirdette két nyelven, hogy házi méz, pálinka és bor van eladó. Ahogy közeledtem, mindjárt észrevettem, hogy valakik mulatoznak a közelben. “Törökök útján a Balkánon (22.)” bővebben

Törökök útján a Balkánon (21.)

Egy semmi kis állomáson szálltam le a vonatról. Pár ház, pár utca és néhány eperfa, úgyhogy az ebédemet egy fáról szedtem le. A kis teleptől a város maga mintegy öt-hat kilométernyire fekszik a Skadarska-tó partján. Nem is város, hanem csak egy a tóhoz tartozó kis telep, amely tele van szállodákkal, éttermekkel, szuvenír-boltokkal, amelyekben mindenféle bóvlit árulnak, s tele turisták iránt szimatoló ügynökökkel és rengeteg apró hajóval, csónakkal a mólókon. “Törökök útján a Balkánon (21.)” bővebben

Törökök útján a Balkánon (20.)

A törökök által emelt torony a városközpontban

Ennél ócskább, semmitmondóbb, jellegtelenebb fővárost életemben még nem láttam. Túrkálók voltak a legnagyobb üzlethelyiségekben, és egymást érték a koldusok. Nem láttam sehol tereket, palotákat, irodaházakat. Hosszas keresgélés és gyaloglás után megkerült a folyópart, egy török híd, valami romok is, de ezeket úgy benőtték az apró házak, hogy már alig látszott belőlük valami. “Törökök útján a Balkánon (20.)” bővebben