… a kultúra otthona
„Ha nem teheted azt, hogy külföldi országokat, szép helységeket és városokat láss és ismerj, legalább igyekezd hazádnak azon keskeny körét, melyben születtél, vagy ahol lakol – bármilyen is az – megismerni és ismertetni” – írta Jánosfalvi Sándor István (1804–1879) unitárius lelkész és író, Lókod szülötte. “Orbán Balázs nyomdokán Homoródszentmárton községben” bővebben
A recsenyédi születésű író, szociográfus, irodalomtörténész, egyetemi tanár tulajdonképpen már január 30-án betöltötte a 70. életévét. A születése napján, illetve az ahhoz közeli napokban azonban nem tudták az otthoniak köszönteni, mert éppen Budapesten tartózkodott, a Petőfi Irodalmi Múzeumban vett részt azon az ünnepségen, amelyet annak az antológiának a megjelenése alkalmából szerveztek, amellyel az idén 70. életévüket betöltő magyar alkotókat, köztük írókat és költőket kívánták megtisztelni. “Cseke Péter 70 éves” bővebben
Idén a Székelyudvarhelyi Unitárius Egyházkör és a Homoródjánosfalvi Közbirtokosság Homoródjánosfalvára hirdette meg a két Homoród-mentén levő unitárius egyházközségek gondnokai, közbirtokossági elnökei és polgármesterei találkozóját. A szakmai kerekasztalra 2015. február 21-én, szombaton délelőtt 10 órától kezdődően került sor. Ha nem is jelent meg minden érintett, a találkozónak bőven volt hozadéka, hiszen olyan kérdésekről tárgyaltak, amelyek menet közben is felmerülhetnek a településeken, és így, ha az illetékesek ismerik a másutt gyakorolt megoldásokat, akkor hatékonyabban tudják azokat saját hatáskörükben alkalmazni. “A vidék gondjairól – tanácskozás Homoródjánosfalván” bővebben
Amikor bekopogtunk idősebb Szávai Mártonék házába, a nyugalmazott tanító, aki egyben a falu mindenese is, épp a lélekszám összesítésével foglalatoskodott. Több mint ötven esztendeje él Énlakán az egyébként etédi illetőségű pedagógus, úgyhogy már kezdetben sem volt ismeretlen számára ez a terep. “Énlakán – egy életforma nyomában” bővebben
Székelykeresztúron a Pipacsok Néptáncegyüttes négy napos rendezvénysorozattal idézte fel az első világháború vérzivataros idejét. Az első világháború népzenénk és néptáncaink tükrében címet viselő program november 25. és 28. között zajlott, s a városban, illetve a környéken több ezer embert szólított meg, hiszen a programokat úgy állították össze, hogy azok közül minden korosztály a saját ízlése szerint válogathatott. “Háborús emlékek – az emberek lelkében és a folklórban” bővebben
Sokat nem láttam a következő városból, Požarevácból, mert alig szálltam le az egyik buszról, máris ugrottam fel a másikra. Egy régi magyar település felé igyekeztem, de a fáradtság miatt már nem maradt energiám a nézelődésre. “Törökök útján a Balkánon (32.)” bővebben
Egyszer már jártam ebben a városban, a biciklim itt omlott össze egy csúnya, esős téli napon. Akkor nem volt lehetőségem végigbogarászni a látnivalókat, most azonban bepótoltam. “Törökök útján a Balkánon (31.)” bővebben
Az utóbbi másfél évben nagy változások történtek. Megalomániás építkezés vette kezdetét, görög-rómainak látszó szobrok, óriási paloták, hidak, terek nőttek ki a semmiből. Giccses kőoroszlánokat, aránytalan lovasszobrokat látni mindenfelé. Pfúj! “Törökök útján a Balkánon (30.)” bővebben
Valami különleges izgalom száll meg, amikor tájházat látogatok. Mintha időutazást tennék egy olyan korba, amikor ugyan nem éltem még, de a hátrahagyott házak, gazdasági épületek és tárgyak révén belelátok az ezelőtti időbe. Elképzelem a férfi-elődöket, akik mindenféle szúró- és vágó-készséggel felszerelkezve alakították ki azokat az eszközöket, amelyekkel nap mint nap dolgozniuk és élniük kellett. “Tájak és házak” bővebben
Egy kicsit megbántam, hogy odamentem. A koszovói főváros egy nagy büdös és lapos hely. Olyan, mint Bukarest. Autó autó hátán és hatalmas, egymás mellé hányt épületek. Leszállva az autóbuszról, elkezdtem a belváros felé közeledni. Egy utcai árustól uborkát, paradicsomot és banánt vásároltam. Utcáról, utcára haladtam, kérdezősködtem, hogy merre van a vonatállomás. “Törökök útján a Balkánon (29.)” bővebben