A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár szervezésében 2014. április 3-án, csütörtökön, a Városi Könyvtár Látvány- és Hangzóanyag tárában mutatták be A titokzatos kovásznai asszony című könyvet. Vendégek: Gocz Elvira, Kovászna város díszpolgára, a könyv “élménytulajdonosa” és Gyila Sándor fizikus, a könyv megírója, a Háromszék napilap munkatársa volt. A bemutatón levetítették Fábián Kornélia kisfilmjét a főszereplőről. “A titokzatos kovásznai asszony” bővebben
Kategória: Könyv
Az író és a témahűség
Lőrincz György írót (1946, Kápolnásfalu) és munkásságát nem kell különösebben bemutatni Udvarhelyszéken, hiszen irodalmi eszmélése óta – első novellája 1970 karácsonyán jelent meg az Utunkban – minden betűjével a helyhez és az itt élő emberekhez kapcsolódik. “Az író és a témahűség” bővebben
Panna versek – három az egyben
Minden gyakorló szülőnek megfordul a fejében, hogy feljegyezze gyermekéhez kapcsolódó élményeit. Sokan naplót vezetnek, hogy a kérlelhetetlenül múló időben majd felidézhessenek egy-egy korábbi emlékezetes pillanatot. Az igazán „komoly” és kreativitással megáldott szülők pedig úgy gondolkodnak, hogy a gyermekhez kapcsolódó, a gyermekkel közös emlékeket megoszthassák másokkal. “Panna versek – három az egyben” bővebben
Vitézségünk ezer éve
Érdekes és érdekfeszítő könyv jelent meg a közelmúltban a hadviselő székelyekről a Kárpátia Stúdió kiadásában Budapesten. Babucs Zoltán (1974) hadtörténész-muzeológusnak, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos munkatársának a szakterülete ugyan „mindössze” a második világháborús Magyar Királyi Honvédség történetének kutatása, de magánszorgalomból szívesen foglalkozik a jászkunok és a székelyek katonáskodásával is, hiszen mindkét történelmi régió iránt erősek a családi kötődések. “Vitézségünk ezer éve” bővebben
Az írás fikció – játék és valóság
Molnár Vilmos idestova három évtizede van a pályán. Civilben a Székelyföld szerkesztője. Főfoglalkozását tekintve: író. Vagy fordítva? Ez idáig öt prózakötete látott napvilágot. A múlt évben megjelent, Az ördög megint Csíkban az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) prózadíját nyerte el novemberben. A szerzővel a kötet kapcsán, s annak apropóján beszélgettünk, hogy a kötetbemutatót tartott a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár Látvány- és Hangzóanyag tárában. “Az írás fikció – játék és valóság” bővebben
Ha nem pap, akkor író!
A közelmúltban tartották Korondon az A föld szerelme című novella- és elbeszélésgyűjtemény bemutatóját, amely a Firtos Közművelődési Egylet 25. saját kiadású kötete. Ilyenkor ünnepelni illik, visszanézni az eltelt majd’ negyedszázadra, hiszen ez hosszú idő. Ambrus Lajos és az általa verbuvált szerkesztőbizottság nagy munkát végzett. Látszólag nincsen még egy olyan község a Székelyföldön, mint Korond, ahol annyira erős lenne a kulturális élet, mint ebben a nagyközségben, amely a Sóvidék szellemi központjaként igyekszik viselkedni. “Ha nem pap, akkor író!” bővebben
Madéfalvát eltiporni…
A Siculicidium („madéfalvi veszedelem”) 250. évfordulójára jelent meg Móser Zoltán fotóművész és Tamás Menyhért költő Holtak vigasza (Pro Print Kiadó, Csíkszereda, 2013) c. albuma, amelynek ünnepélyes bemutatójára 2014. január 5-én, Madéfalván került sor, míg az eredeti képekből készült – és az albuméval azonos címet viselő – kiállítást január 7-én nyitották meg a csíkszeredai Székelyföld folyóirat Galériájában, a szerzők jelenlétében. “Madéfalvát eltiporni…” bővebben
A “világ korondi festője” és költője
A közelmúltban volt egy éve annak – 2012. november 9-én –, hogy elhunyt Páll Lajos. Életpályája bizonyság arra, hogy egyáltalán nem kötelező a művésznek az ismert kulturális központokban élnie, ahol a közelben vannak a megnyilvánulási fórumok, a pénzforrások és azok a konjunktúrák, amelyeken lovagolni szokás. “A “világ korondi festője” és költője” bővebben
G. Feszt – másodszor (9-10. nap)
Pávai István szombat délután volt a G. Feszt vendége, aki egyáltalán nem idegen, nem messziről jött ember, hiszen itt, Székelyudvarhelyen látta meg a napvilágot (1951). Hosszú ideig meghatározó személyisége volt a honi táncházi zenélésnek, a táncházmozgalomnak magának, harmincöt évvel ezelőtt ő győzött meg néhány itteni zenészt – Sinka Ignácot, Szép Gyulát, Fodor Bélát és Tárkányi Jánost –, hogy alapítsanak együttest, szervezzenek táncházakat a kolozsvári, csíki és szentgyörgyi példák hatására. Így jött létre a Venyige együttes. “G. Feszt – másodszor (9-10. nap)” bővebben
G. Feszt – másodszor (7-8. nap)
Az ilyen hosszú fesztiválokon egy idő után belefárad az ember a kultúra-dömpingbe. Végül is nem kötelező minden rendezvényen részt venni – lehet válogatni -, a szervezők azonban úgy állították össze a repertoárt, hogy jusson is, maradjon is, és minden korosztályt megszólítva, a legszélesebb igényeket kívánják kielégíteni. Úgy szervezték, hogy bármikor be lehessen kapcsolódni, s hiányérzete legyen mindenkinek, ha kimarad valamiből. “G. Feszt – másodszor (7-8. nap)” bővebben