Mire való az erdélyi író? (2.)

Gábor Áron szobrát Kézdivásárhely főterén – Oláh Sándor (1907-1983) műve – eredetileg 1942-ben szerették volna felállítani, ám akkor ez a háborús viszonyok és egyéb tényezők miatt nem volt lehetséges. Végül 1971-ben – az akkor ideiglenesen fellazuló szocialista érában – került méltó helyére. Ez kiemelkedően fontos kulturális cselekedet volt abban az időben. Gábor Áron emléke, személyes példája, itteni szobra a székelység méltóságának és önbecsülésének egyik legfontosabb jelképe.

A KultúrHonon és az Udvarhelyi Híradó Kft. által kiadott többi lapban is beszámoltunk arról, hogy a Balassi Intézet Magyarország sepsiszentgyörgyi Kulturális központja, a Kovászna Megyei Tanács és a Kovászna Megyei Kulturális Központ által kiírt Gábor Áron-pályázat sikeres volt ugyan, de azért messze elmaradt a várakozásoktól. Írásunkban az intézmény vezetőjének, a pályázat ötletgazdájának meglátásait összegezzük. “Mire való az erdélyi író? (2.)” bővebben

Énlakán – egy életforma nyomában

Énlaka soha nem volt túl népes település, de itt valamikor 40-50 vagon búzát termeltek a gazdák, kiváló marhatartók voltak és gyümölcsöseikről is híresek

Amikor bekopogtunk idősebb Szávai Mártonék házába, a nyugalmazott tanító, aki egyben a falu mindenese is, épp a lélekszám összesítésével foglalatoskodott. Több mint ötven esztendeje él Énlakán az egyébként etédi illetőségű pedagógus, úgyhogy már kezdetben sem volt ismeretlen számára ez a terep. “Énlakán – egy életforma nyomában” bővebben

Agóra? Nem agóra? Origó?

Könyvek és írók ürügyén

A székelyudvarhelyi G. Caféról van szó. És irodalomról. Nyugodt lelkiismerettel ki merem jelenteni, hogy nem vagyok híve az irodalmárokkal szervezett kocsmai találkozóknak, még akkor sem, ha éppenséggel kávéháznak nevezik az ilyen helyeket. Legalábbis a székelyudvarhelyi G. Caféban nem kedvelem túlságosan az ilyen rendezvényeket. Egyrészt azért, mert közben a kiszolgálás zavartalanul üzemel – s ily módon minden találkozónak van egy olyan rétege, amely nem a vendégül látott írók miatt tartózkodik a lokálban , másrészt pedig G. Café egy polgári lakásból kialakított kávéház, amelyben nincsen egy olyan terem, amely elég nagy lenne az ilyen jellegű programok befogadására. Nyikorog a padló, hallani az ajtók csapódását… “Agóra? Nem agóra? Origó?” bővebben

Haiku és monográfia

Elek Tibor és Markó Béla (www.gyulaihirlap.hu)

Két friss kötet “ürügyén” tartanak író-olvasó találkozót Székelyudvarhelyen a két ünnep között. December 29-én, 18 órától kezdődően kerül sor a székelyudvarhelyi Művelődési Ház koncerttermében Markó Béla Fűszál a sziklán című könyve és Elek Tibor Markó Béláról írt monográfiája bemutatására. A szerzőkkel Farkas Wellmann Éva költő beszélget. A rendezvény szervezője az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány.  “Haiku és monográfia” bővebben

Mire való az erdélyi író? (1.)

Gábor Áron (1814-1849)

Pár nappal ezelőtt, tulajdonképpen a Gábor Áron születésének 200. évfordulójára kiírt irodalmi pályázat eredményhirdetésekor nyilvánosságra hozott információk verték ki nálam a biztosítékot. Úgyhogy képtelen vagyok szó nélkül hagyni a jelenséget. Előtte meg Marosvécsen csodálkoztam rá mai írói társadalmunk gyarló voltára. Nagyobb lélegzetvétel szükségeltetik, hogy megfogalmazhassam az észrevételeimet. “Mire való az erdélyi író? (1.)” bővebben

Felcsillantani a reményt

Sebestyén Péter plébános, egyházi író

Beszélgetés Sebestyén Péter egyházi íróval, a marosvásárhelyi Ady-negyed Szent Imre templomának plébánosával, abból az alkalomból, hogy november 13-án, 18 órától kezdődően találkozik olvasóival a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár Látvány- és Hangzóanyag-tárában. “Felcsillantani a reményt” bővebben

Barcaság – szem előtt, s mégis rejtve

Előadás közben

Veres Emese Gyöngyvér Marosvásárhelyen született, középiskolai tanulmányait Brassóban végezte (1984), 1989 és 1992 között Németországban élt, majd Budapesten az ELTE bölcsészkarán szerzett diplomát 2000-ben. Elsősorban a barcasági csángók történtetét és szokásait kutatja. A Barcasági Könyvek sorozatban eddig öt kötet jelent meg, közülük kettőnek a szerzője. 2005-ben látott napvilágot a Ma leszek házadban először vendéged. Felnőtté válás a barcasági csángó gyülekezetekben című kötete, majd 2008-ban jelent meg „Mikor Oláhország háborút izene.” A barcasági csángók kálváriája című könyve.  “Barcaság – szem előtt, s mégis rejtve” bővebben

Bölöni és a pöttyös pisztrángok

A szerző legújabb kötete

A szovátai vagy máshol élő pisztrángokhoz legtöbb embernek annyi köze, hogy tud a korondi, a pálpataki meg az ismertebb, vármezői tenyészetről, esetleg arról, hogy a friss hal ott mennyi idő múlva kerül a tányérba. A puliszkalisztbe forgatható pisztráng azonban más okkal került a novelláskötet címébe. “Bölöni és a pöttyös pisztrángok” bővebben

Könyvbe vetett hittel

Szeretni kell a könyvet

A közelmúltban zajlott le az Udvarhelyi Híradó szerkesztőségének udvarán a II. Székelyföldi Könyvnapok. Azt állítjuk, hogy ezzel hagyományt teremtettünk, bár az idei valamivel gyengébb volt, mint a tavalyi. Hol az időjárás, hol a (nagyobb) társadalmi jelenségek „hordozzák” a könyvszakmai jelenségeket, úgy tűnik azonban, hogy idén jól sikerült az időzítés. A vásárlóközönséget azonban nem igazán sikerült érdemben megszólítani – sajnos -, hiszen nem fordultak meg tömegek a Szentimre utcai udvarban. “Könyvbe vetett hittel” bővebben