… a kultúra otthona
Úgy tűnik, hogy hányattatott sorsa ellenére is jelentőset alkotott a közelmúltban elhunyt esztelneki László János, írói álnevén Hunor László, közismert „szolgálati nevén” a „Vén Farkas”. A szerzőnek van ugyan jogutódja, de a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár Látvány- és Hangzóanyagtára vette át megőrzésre az írói és költői hagyatékot. A mintegy köbméternyi dossziéhalmaz egy papírbőröndben és egy tiszti katonaládában található. “A “Vén Farkas” és az utókor” bővebben
Fekete György belsőépítész 1932. szeptember 28-án született Zalaegerszegen. Kossuth- és Munkácsy-díjas, Érdemes Művész, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke. Hosszú pályafutása során jelentős szakírói és tudománynépszerűsítő munkásságot fejtett ki, a Magyar Iparművészet című szakfolyóirat főszerkesztője, hat környezetkultúrával foglalkozó televíziós sorozat szerkesztője és műsorvezetője. “A konszolidálódó polgárságról és a kultúra által egyesülő nemzetről” bővebben
Június 18. és 20. között került sor Szentegyházán a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) kihelyezett szekciógyűlésére. A konferenciával és filmvetítésekkel egybekötött ülés kiegészítéseként szakmai kirándulásokat szerveztek az MMA tagjainak. “A képzőművészet, mint kapocs” bővebben
Hogy mit hagyott az utókorra a közelmúltban elhunyt esztelneki László János, ahogy a székelyudvarhelyiek ismerték, a “Vén Farkas”, még nem tudni pontosan. Szabó Károly filmrendező, a Városi Könyvtár megbízott igazgatója ígéretet tett, hogy a kéziratokat méltó körülmények közé helyezik, s a későbbiekben kutatható állapotúvá rendezik. “A “Vén Farkas” hagyatéka” bővebben
Kuchta Klára 1971 óta Svájcban él. Dacára annak, hogy majdnem négy évtizedet töltött többnyelvű és a magyartól idegen nyelvi környezetben, egy percig sem tartotta hátrányos vagy helyesebben: előnytelen helyzetű képzőművésznek magát, hiszen épp amiatt hagyta el a kádári Magyarországot, mert itt érezte azoknak a gátaknak a jelenlétét, amelyeken lehetetlennek vélte az átlépést. Nyugaton már a kiérkezését követő hónapokban majdnem azonnal be tudott kapcsolódni az ottani képzőművészeti mozgalmakba. “Kuchta – fény- és térjátékok” bővebben
Oly korban élt, amikor
„ Fegyveres őr parancsolt a merev ártatlannak,
Tán az Úr elaludt, elköltözött, vagy meghalt.”
Riportunk első részében a válaszúti Kallós Zoltán Alapítványnál tett látogatásról esett szó, majd azzal az ígérettel fejeztük be azt az írást, hogy – ha már annyira közel vagyunk – akkor átmegyünk Bonchidára. A Kallós-kúria udvaráról látszik a Bánffy-kastély csonkaságában is impozáns épületegyüttese. “Múltból lélegző jelen (2.) – Bonchida” bővebben
Pár nappal ezelőtt Szabó Károly, a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár igazgatója és Farcádi Sándor Levente képzőművész az intézmény alagsori helyiségében, a látvány- és hangzóanyag teremben éppen meszeléssel foglalatoskodott. Annyira salétromosak a falak, hogy az alkotó szégyellt ilyen térben kiállítani, s inkább hozzáláttak a javításhoz, s ahogy tudták, közös erővel kifestették. “„Örökkék ég…”” bővebben
Másodszor szervezték meg Miszlán (Tolna megyében) a Nemzetközi Képzőművészeti Szimpóziumot. A művésztelep kezdeményezőinek, valamint a hozzájuk közelálló művészeknek köszönhetően ez az esemény „nem tucatnyi alkotó belügyeként valósult meg, hanem a falu és a szűkebb régió kulturális életének meghatározó rendezvényeként”. “A Miszla Art Erdélyben” bővebben
Székelyudvarhelyen ezidáig nem volt művésztábor. Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy között/mellett most ez a város is keresi a képzőművészeti identitását. Berze Imre szobrász elképzelését a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont felkarolta, a Haáz Rezső Múzeum pedig szakmai hátteret biztosított, így július 16. és 26. között tíz képzőművész – köztük öt szobrász, illetve öt festő – lehetett a Spanyár-ház vendége. “Pulzus” bővebben