Úgy van az ember a szép falinaptárral, hogy év végén sajnálja lecserélni, ha nem talál a boltokban olyant, vagy nem kap ajándékba a korábbihoz hasonlót vagy annál még tetszetősebbet abban a kategóriában, amelyet kedvel. Én magam az Anno… naptárakkal vagyok így vagy három éve, a 2013-as esztendő a negyedik lesz, amikor megörvendeztetem magam egy ilyen régi erdélyi vagy éppenséggel székelyföldi képeslapokra építkező falinaptárral. Érdekes esetre emlékszem. Tavalyelőtt Pesten, a Vörösmarty téri karácsonyi vásáron is árulták már. Egy akkora piaci területen, ahol több száz bódéban kínálják a különbnél-különb portékákat, talán fel sem tűnnek az igazán jó dolgok, hiszen harsog a sok száz wattos zene és mindenen áthatol a sült kolbász és a forralt bor illata. Aztán újabban pénz sincs annyi, amennyi kellene. Szóval az Anno… naptárakhoz kapcsolódó tavalyelőtti történet úgy van, hogy két idősebb hölgy nézegeti – volt a falinaptárak közt felvidéki, magyarországi, monarchiás, illetve erdélyi és székelyföldi változat is –, forgatják, elölről hátulról olvasgatják a pár soros ajánlókat.
Hirtelen nem tudják eldönteni, hogy tulajdonképpen mi is van a körülbelül 22 x 22 cm-es fóliázott tasakban, hiszen a méret alapján, az ízléses külső mögött akár egy CD és LP közti újfajta adathordozó is lapulhat. Megint történt valami technikai bravúr? Újabb készüléket kell venni? Mivel hallgatjuk ezt meg? – veti fel, joggal az ide vonatkozó kérdéseket egyikük. A másik néni erre nem tud semmit sem mondani, csalódottan vonogatja a vállát. Már-már tennék vissza az alkalmi pultra a termékeket, amikor az árus kezükbe adja az egyik változat kibontott bemutató-példányát. A csoda ekkor következik be. Egymással versengenek az időutazásban, városnevek röpködnek, évszámok… Ilyen képeslapot küldött nekem a férjem Kassáról – szól az egyik hölgy -, s már mondaná is, gondolkodik, hogy talán anno 1942… Nem mai csirkék, nyilván, de ez nem ide tartozik, hiszen szerre bírjuk a világot, s a szép lányok már csókolom-ot köszönnek sokunknak, úgyhogy lassan a testtel és a gúnnyal! Szóval az történik, hogy gyorsan beszereznek fejenként három-négy Anno-naptárt az unokáknak, Palinak és Pista sógornak, mert ezeket a képeket nekik is látniuk kell.
Úgy látszik, hogy Balázs D. Attila, az Anno-ötletgazda és neves képeslapgyűjtő is észrevette, hogy nosztalgikusan ragaszkodnak az emberek a nosztalgiához, mások is sajnálják eldobni az „elfogyasztott” naptárt. Könyvbe kell menteni a múló idő képeit és a posta-kártyákat. A naptárakhoz hasonló modorban készített ízléses albumot a képeslapok legjavából, Erdély Anno 1895-1944 címmel. A tágabban értelmezett és szertefoszlott, széttrancsírozott Erdélyről van itt szó. Körbeutazhatjuk az Osztrák-Magyar Monarchia keleti régióját – a Bánságot, a Partiumot, Erdélyt és a Székelyföldet – Ada Kaleh-től Zilahig.
Akárcsak a falinaptáraknál, itt is rövid ismertetőket, frappáns „mini-esszéket” mellékel a képekhez. Történetet és ügyesen adagolt történelmi tényeket. Naptár-pótló. Hasznos olvasmányélmény lehet kicsiknek-nagyoknak, akikkel megkedveltették a múltat és rászoktatták arra, hogy becsüljék is a ma már csak érző lélekkel látható, a hazug jelen mögül átsejlő Monarchia ódon fényét a szépiássá barnult képeken, hogy lélekkel lássák a tájat, a városokat, a falvakat, a fürdőhelyeket és a felrobbantott szobrok hűlt helyét.
Simó Márton
Az Erdély Anno 1895-1944 album, más hasonló kiadványokkal – és természetesen a 2013-as Anno-naptárak legszélesebb kínálatával együtt – megvásárolható a Székelyhon.ro internetes áruházában.
Előfizetőinknek a megrendelt könyveket a napilapokkal együtt ingyenesen házhoz szállítjuk.
Itt megrendelhető: Erdély Anno Album 1895-1944
