Az idén hetvenedik évét töltött Ana Blandiana, nemzetközi szinten is jól ismert román költő előtti szép tisztelgés az a fordításkötet, ami Ráduly Jánosnak köszönhető. A kerek évforduló előtt megjelent könyvecskét kézhez vétele után Blandiana meleg sorokkal köszönte meg a Kibéden élő néprajzkutató-fordítónak. Ráduly nyolcvannál több önálló kötete között az utóbbi években bőségesen gyarapodtak a szépirodalmi tárgyúak is. Versei, gyermekversei könnyed hangvételük miatt olvasmányosak. Haikuit külön kötetben adták ki, de inkább a magyaros (hangsúlyos) ritmus a kedvence, a szabadvers mellett. Fordítóként kevésbé ismert, de aki életművét figyelemmel követte, az bizonyára jólesően nyugtázta, hogy a korondi születésű Ráduly Mihai Eminescu: Az Estcsillag című költeményének fordításáért (Székelyudvarhelyen, az Erdélyi Gondolat Könyvkiadónál jelent meg 1993-ban) román állami elismerést is kapott. Ebben az évben már kézbe vehettünk egy fordításkötetet tőle, Nichita Stănescu: Szomorú ének a szerelemről című könyvecskéről (Versek. Válogatta, fordította, utószót írt Ráduly János. Marosvásárhely, 2012) van szó, ugyanaz a marosvásárhelyi Silver Tek Kiadó gondozta, mint e szóban forgó Blandiana-verseket is.
Összesen 62 verset találunk a vékonyka könyvben, Ráduly az 1978-as Cele mai frumoase poezii (Legszebb versek), illetve az 1983-as megjelenésű Ora de nisip (Homokóra) verskötetekből válogatta, ám az utolsók között az egészen friss termésből találunk néhányat. Ez a Szélhozta csillagok címet viselő kis könyv (Ana Blandiana verseit válogatta, fordította és a jegyzeteket írta Ráduly János), és elképzelhetően nagyban hozzájárul majd ahhoz, hogy a román irodalom e jelenkori klasszikusának életművét akár eredetiben is fellapozzuk.
Blandiana Temesváron született Otilia Doina Coman néven 1942. március 25-én. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett diplomát. Már 1990 előtt is fontos díjakkal ismerték el munkásságát: 1969-ben a Romániai Írószövetség költészeti díját, 1970-ben a Román Akadémia díját, 1982-ben a Romániai Írók Szövetségének prózadíját nyerte el. 1982-ben a nemzetközi Herder-díj kitűntettje. A ’80-as években tiltólistára került, alig, illetve csak elvétve publikálhatott. 1990 után munkásságának fontos részét képezte a civil-társadalom újjáépítése. Jelenleg a romániai PEN Club elnöki tisztségét tölti be.
Már régóta iskolai tananyag, néha szürrealisztikus, látomásos verseivel olyan egyéni hangot képvisel, ami az egykori idők tájköltészetével, a mozgalmi és dicsőítő versekkel soha nem volt összemosható. Talán nem véletlen, hogy Hagyjuk lehullni a szavakat című versében ezt olvashatjuk: Hagyjuk lehullni a szavakat,/ akár a gyümölcsöt, a lombot,/ ha megértek a halálra. Külön világ, amelyben tudni lehet, hogy a halál utáni hajnal hűvös lesz (A halál utáni hajnalon), de még a haza sem azt jelentette, amit ma (milyen jó és meleg az otthon,/ ha egymás hazája lehetünk – A haza), és „Falumban, ahová visszatérek,/ kakukkos órák ölik az időt” (Falumban, ahová visszatérek). Félnek az árnyékok is, mégis a világegyetem szelíd állat…
Ráduly János 1980-tól közölt már Blandiana-fordításokat. Ideje, hogy kötetbe gyűjtve kerüljenek az olvasók asztalára, még akkor is, ha a Silver Tek Kiadó furcsán tördelt, és a megérdemeltnél igénytelenebb kivitelezésű köntösbe bújtatta. Láttam Blandiana zöld levélpapírra írt, Rádulynak szóló sorait, elegáns és mégis egyszerű szavakkal köszönte meg a hetvenedik születésnapra küldött könyvet, mentegetőzve, hogy magyarul nem élvezheti a tolmácsolt verseket… Talán ez a kis formátumú levélpapír és az arra rótt szabályos betűk, sorok is jelentenek annyit, amiért érdemesnek tartjuk a nagy román költőnő verseit azoknak is ajánlani, akik eredetiben nem olvassák.
P. Buzogány Árpád