A közelmúltban volt egy éve annak – 2012. november 9-én –, hogy elhunyt Páll Lajos. Életpályája bizonyság arra, hogy egyáltalán nem kötelező a művésznek az ismert kulturális központokban élnie, ahol a közelben vannak a megnyilvánulási fórumok, a pénzforrások és azok a konjunktúrák, amelyeken lovagolni szokás. Az átlagos alkotónak javallott ez a pálya. Mert a középszerű mű-vész olyan, hogy erre van szüksége. Könnyen feledhető, hiszen megfelel bizonyos elvárásoknak, s kiválóan alkalmas arra, hogy a „futottak még” kategóriában felsorolják a többi között, és bizonyos szinteken ára van, szalonképes képzőművész, s ha költő vagy író, akkor időnként felkérik lapzárta előtt, hogy szíveskedjék egy ilyen, esetleg olyan, ekkora vagy akkora szöveggel megörvendeztetni a rovatot, betölteni bizonyos helyet. Jó, ha van, s az is eljár, megjár, ha nincsen, mert ott van helyette a másik.
Páll Lajosról azonban, a létezett szocializmus számkivetettjéről mindez nem mondható el. Őt bebörtönözték, hosszú ideig eltiltották a szépirodalmi műhelyektől – 1969-ben rehabilitálták –, a kiállítótermekből, a képzőművészeti főiskoláról, s így a tanügyből is kiszorult. Erős festői egyénisége nem engedte bebetonozódni az akkor még dúló szocreálba. Abban a modorban alkotott továbbra is, amelyre mesterei tanították, s amerre művész-ösztöne vezérelte. Nem tudom azt, hogy mennyire vizsgálták a pályáját behatóbban ismerők, de biztos, hogy a börtönből való szabadulása után (1962) ismét a fazekasság jelentette számára a megélhetést, és ez erősíthette meg benne még inkább a ragaszkodást a röghöz, amelyből vétetett.
Ha a tájak, a vizek, az erdők, a kövek, a házak megtartanak, hogy bennük, velük és általuk éljünk holtunkiglan, akkor illendő becsülni a helyet és szeretettel, tisztelettel adózni a kölcsönkapott lehetőség fejében. Innen valók a tájban fellelhető motívumai: Firtos, Mórickő, Kalonda, Atyha, Sófalva, Parajd, Fiastető vagy Cserepeskő. Innen jönnek elő a bivalyok, a lovak, a köves utakon zörgő taliga-szekerek, melyeknek üresnek látszó derekában azért ott rejtőzik mindig a remény. Innen jönnek elő az arcok, a nannyók, nénémék, bátyámék, a sógorok és komák, a közönségesnek egyáltalán nem mondható ismerős kecskepásztorok, fazekasok, favágók, hogy olyan képekbe épüljenek, amelyekről a világ bármely zugában ez a hely, a Sóvidék idéződjék fel, még azokban a szemlélőkben is, akik soha nem jártak erre és nem ismerik azt a kisvilágot, amely miénk volt, s amely most látszik az egyen-Európa globalizáló bendőjében teljesen elmerülni, eltűnni a két kilométeres bazársor háta mögött és – napfény híján – elfonnyadni a világjáró cigányok palotáinak árnyékában.
Nyugodt lelkiismerettel kijelenthető, hogy Korond nagy szülötte gomb volt, akihez ujjast lehetett és kellett szabni. Páll Lajos alapkő volt egy köréje és föléje álmodott katedrálisban.
A Székely Könyvtár huszadik kötete Páll Lajos válogatott verseit tartalmazza. Ferenczes István, a szerkesztő és pályatárs igyekezett a költői életmű javát megmutatni. Vagy rossz ez a megfogalmazás? A magas- és ugyanakkor mély-röptű, a totális költészetnek nincsen java vagy alja! Mondjuk inkább így: szubjektív keresztmetszet.
„S én tudtam, hogy ősz lesz, tékozló szívemre
kölcsönért jönnek a szárnyaszegett fecskék.”
vagy:
„Mint az apró porszemek
vagy a füst, most úgy lengek,
s elfújhat egy könnyű szél.”
Mit lehet ezekhez a sorokhoz hozzáadni vagy hozzágondolni? Örökérvényű dolgok. Saját múlandóságunk, s benne az az örökkévalóság, amelyben olykor észrevétlenül vagyunk itt, oldódunk és tovatűnünk.
A Válogatott versek kötetbemutatója apropóján, a család tulajdonában levő képekből szervezett, évfordulós „kamara-kiállítás” a székelyudvarhelyi Művelődési Ház oszlopos termében tekinthető meg november 30-ig. A könyv megrendelhető a kiadónál: 530170 Csíkszereda, T. Vladimirescu u. 5., illetve megvásárolható a Székelyhon.ro portál internetes áruházában és a jobb könyvesboltokban.
Páll Lajos retrospektív életmű-kiállítása 2014. március 15-én nyílik, ugyancsak Udvarhelyen, amelyre magán- és közgyűjteményekből gyűjtik be majd a szervezők az alkotásokat.
Tekintse meg a Farkas Antal által készített fotógalériát! Páll Lajos kiállítás – Székelyhon.ro
Simó Márton
Készült az Udvarhelyi Híradó Kft. és a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány együttműködési megállapodása keretében, a Bethlen Gábor Alap támogatásával.
