„A szívemben csak jégcsapok, talán ma meghalok”

"Hol sírjaik domborulnak..."

Hatvankilenc évvel ezelőtt, 1943. január 12-én indította a szovjet hadsereg azt az offenzívát, amely pár nap alatt teljesen szétzilálta és felmorzsolta a német, olasz és román csapatokkal szövetségesként harcoló 2. magyar hadsereget. A Don-kanyarba az akkori magyar állam – mintegy 17 ezer fegyvertelen munkaszolgálatossal együtt – összesen 207 ezer katonát vezényelt. Az 1942 nyarán és őszén lezajlott hadműveletekben már 33763 fő volt az emberveszteség.

A magyar csapatok átvették a Sztálingrádba irányított német egységek helyét és – a többi szövetségessel együtt – a Don folyó vonalának védelme volt a feladatuk. A rosszul felkészített, az országhatároktól több ezer kilométernyi távolságban bevetett hadsereg – elavult és gyenge felszereléssel, akadozó utánpótlással, gyakorlatilag német irányítás alatt – a hősies ellenállás dacára sem tudta tartani állásait. A  mínusz 35-40 fokos hidegben március 3-ig 64029 magyar tisztnek és honvédnek sikerült a Don folyó vonalától mintegy 100 kilométerre elhelyezkedő törzsig visszavonulnia, ahonnan a hadsereg maradékát hazaszállították. Április 30-án a 2. magyar hadsereg működését felfüggesztették. Magyar haderő idegen területen a Szovjetunió ellen a továbbiakban nem harcolt. 1944. augusztus 28-án hozzák ismét létre ezt a hadsereget – a román kiugrás miatt –, de ekkor már valóságos honvédelmi feladattal működhetett 1944. december 1-ig, amikor a nyilas hatalom a hadsereg-parancsnokságot felmentette és a maradék csapatokat más alakulatokhoz osztotta szét.

A szovjet vezetés Sztálingrád környékén és a Donnál képtelen lett volna több százezer létszámú, akár milliós hadifogolytáborokat fenntartani és élelmezni a zord télben, inkább sorsukra hagyta a fegyvertelenül visszavonuló maradékot, ezért nem lehet a mai napig sem pontosan tudni, hogy hányan pusztultak el a hómezőkön – ők az eltűntek. A 2. magyar hadsereg állományából mintegy tizenhatezer fő tért vissza később a hadifogolytáborokból. Nem pontosak a statisztikák, de az biztos, hogy 96 ezer főnél is több az elesettek száma.

Mintegy 96 ezren soha nem tértek vissza Oroszországból

Ezekben a napokban a hősökre emlékezünk, azokra a férfiakra, akik az oroszországi csatákban vesztek el, akik többnyire jeltelen sírokban nyugszanak, s akiknek arcát, álmait, mozdulatait, tetteit már egyre halványabban őrzi a késői emlékezet.

Simó Márton

“„A szívemben csak jégcsapok, talán ma meghalok”” bejegyzéshez 1 hozzászólás

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.