A Pipacsok huszonöt éve


Emésztő virtus 1. (A fotók az együttes archívumából valók.)

A frissen elmúlt ezredév utolsó évszázadának nyolcvanas éveiben nagy szerencsének számított, ha egy műszaki értelmiségi nem a Kárpátokon túlra, hanem az otthonához közelebbi helyre került. László Csabát (1960, Brassó) 1985-ben mérnök-gyakornokként Székelykeresztúrra helyezték, ahol az üzemi munka mellett géptant, technológiát, anyagismeretet tanított a helyi gimnáziumban; egyébként ez gyakori volt akkortájt, a némi pedagógiai felkészítésben is részesülő mérnökök közül sokan átváltottak a tanügyre, ha igény volt munkájukra.

Emésztő virtus 2.

Hamarosan kiderült azonban, hogy a műszaki érdeklődés mellett egy sokkal komolyabb szenvedélye is van a tanár úrnak. Bölöni gyökerei révén ismerte a hagyományos falu életét, gyermekkorától kezdve táncolt, elsajátította a barcasági archaikus táncrendet is, majd a brassói középiskolai és egyetemi évek alatt mindvégig tevékeny résztvevője és szervezője volt a diákklubokban létrejövő – hol tiltott, hol agyonszabályozott – táncház-mozgalomnak. Úgyhogy 1987-ben létrehozta a Pipacsok nevű csoportot, amely azóta is kiválóan működik. A lehetőségek 1990 után nyíltak meg számukra, szervezeti, egyesületi formát lehetett adni a kezdeményezésnek, s elkezdődhetett a műkedvelés szintjét messze meghaladó, kitartó és minőségi munka, amely a mai napig tart és messze túlterjedt Székelykeresztúr városának határán.

Királynemből méltóság

November 3-án, szombaton este tartották Székelykeresztúron azt az ünnepséget, amelyen a Pipacsok fennállásának huszonöt éves évfordulót ünnepelték.

Kincses Kálmán, székelyszenterzsébeti református lelkész köszöntötte az egybegyűlteket, a barátokat, s azoknak is üzent – főleg a zentai Csalóka zenekar tagjainak távolmaradását fájlalva –, akik váratlan nehézségek miatt nem tudtak eljönni. A sepsiszentgyörgyi Heveder együttes zenélt, egymagában ugyan, de megadva a módját, hiszen manapság ők számítanak Erdélyben a legjobb és leginkább kiforrott, összeszokott népi zenekarnak. Egyébként nagyon sokan ott voltak a régi Pipacs-tagok közül, Magyarországról, Angliából, Németországból. Az évek során mintegy száznyolcvan táncos fordult meg az együttesben.

László Csaba, az együttes vezetője a 18. Sófalvi Nemzetközi Néptánctáborban

Ma huszonnyolcan táncolnak. A Pipacsok a gyűjtőmunka, a lemezkiadás, a felsősófalvi tánctáborok és a keresztúri néptánc-találkozók mellett felvállalta az utánpótlás nevelését is, hiszen a környező községek tánccsoportjainak szakirányítását is végezték-végzik, úgyhogy nyugodt lelkiismerettel elmondható, hogy az Udvarhely Táncműhely, a Háromszék Táncegyüttes és a Maros Művészegyüttes több profi táncosa is itt, illetve a Pipacsok által „gondozott” kisebb iskolai műhelyekben kezdte a pályafutását. A gálaműsor rövid történeti összefoglaló volt egyben. Huszonöt esztendő lenyomata két órában. Részletek villantak fel az évek során bemutatott önálló előadásokból – Paraszt Dekameron, Örökség, Táncos idők, Katonák, Együttélésben –, mezőségi, bihari, szilágysági, szatmári táncokból; a saját gyűjtésű „alapanyagból”koreografált mozgáselemek olyan kavalkádját mutatták be a vendégeikkel közösen, amely hozzájárulásuk, negyedszázados munkájuk nélkül talán ma nem létezne.

Adatközlők

A Pipacsok Néptáncegyüttes vezetője, amikor a tánc szünetében levegőhöz, szóhoz, majd mikrofonhoz jutott külön köszönetet mondott az egykori és mostani tagoknak, feleségének – a rendezvények örökös háziasszonyának -, az állandó segítőknek -Mátéfi Csabának és Zitának, Fülöp Domokosnak, akik az alapítás óta részt vesznek a szervezőmunkában és a mai napig táncosként is fellépnek, a felsősófalvi Szász Tibornak és feleségének, Lőrincz Hortenziának – a Nemzeti Táncszínház koreográfusának, aki, bár gyakran Budapesten dolgozik, egy percre sem feledkezik meg a gyökerekről. László Csaba külön kifejezte háláját a székely népnek, az elődöknek, hogy ránk bízták ezt a sok kincset. Külön megköszönte Székelykeresztúr város támogatását, a Hargita Megyei Tanács anyagi segítségét, amelyet az új népviseleti ruhadarabok, ingek, lájbik, harisnyák varratásakor adott, illetve a Bethlen Gábor Alap hozzájárulását a rendkívüli gálaműsor megvalósításához.

Utánpótlás

“Ezüstmezőre léptek a Pipacsok – mondta Kincses tiszteletes –, adja Isten, hogy legalább huszonöt esztendeig ropják úgy, nyíljanak, virágozzanak, ahogyan eddig!” Úgy legyen.

Simó Márton

Nyaranta többszáz résztvevő fordul meg a táborban, kiváló az együttműködés a polgármesteri hivatallal és a református egyházzal

www.pipacsok.ro

Prímások