A megtartott ígéret

A film plakátja

Valamikor a kilencvenes években ment egy film a tévében. Egy hullát kiásnak, majd újratemetik, de reggelre megint ott van a kert végében. Így megy ez napról-napra, a tettes – egy asszony, aki megfogadja, hogy amíg él, a holttest nem nyugodhat a földben – bíróságon elhangzó szavai nyomán világossá válnak tettének indítékai. Tengiz Abuladze grúz rendező Vezeklés című alkotása, miközben emléket állít a diktatúrában élőknek, az elhunytaknak és a túlélőknek is, a mindenkori önkényuralom összegzésévé vált.

Tommy Lee Jones filmjének, a Melquiades Estrada három temetése címűnek nem sok köze van a Vezekléshez, azon kívül, hogy itt is egy hullát tesznek-vesznek a film első jelenetétől az utolsóig. Itt azonban nem azért ássák ki és temetik újra, mert az elhunyt nem érdemli meg az anyaföld nyugalmát, hanem mert a texasi föld nem a mexikói, mert a választott haza nem a szülőföld, és mert az ígéret úgy jó, ha betartják. Nincsen szó elnyomásról, emberi jogok sárba tiprásáról viszont annál inkább, hiszen könnyebb gyors iramban elkaparni valakit a határmenti homokba, mint felkutatni családját, rokonait, ismerőseit. A seriffnek mindenképpen egyszerűbb, hiszen olyan illegális bevándorlót, akiből tizenkettő egy tucat, úgysem keres senki. A gyilkosnak is jócskán megfelelne az események eltusolása és egyben a második temetés, hiszen így csupán a saját lelkiismeretével kellene elszámolnia, az meg láthatóan nincs neki. Egyetlen, ígéretéhez ragaszkodó ember viszont ugyancsak másként látja a dolgokat …

Melquiades Estrada mexikói bevándorlót véletlenül lelövi egy újonc határőr. A tettes sebtiben elkaparja a hullát, ám az hamarosan felszínre kerül. A mindenkinek jobb ez így alapon hamarosan újra elhantolják, ám barátja, Pete (Tommy Lee Jones nem csak rendez, a főszerepet is eljátsza) elfogja a gyilkost, kiásatja vele áldozatát, majd útnak indul a határon túlra, hogy visszavigye barátját a családjához és megadja neki a végtisztességet. A gyilkos, aki a feleségével éppen a napokban költözött a poros, szürke, eseménytelen kisvárosba, kénytelen elkísérni a különös menetet, és mire a harmadik temetés is lezajlik, már ő sem ugyanaz az ember, aki egykor volt.

A western és road movie különös egyvelege a film, ahol a férfibarátság mindennél többet jelent, ahol a bosszút megbocsátás követi és ahol a nők nem túl fontosak, de jó, ha vannak. Napjainkban járunk, az üzletben plazmatévét árulnak, a szőkeségek plázába mennek, a cowboyok autóval közlekednek és – miután némi orrtörés után hazatoloncolnak néhány illegális bevándorlót – kedvenc sorozatukat nézik. Nem kevés fekete humor fűszerezi ugyanis a filmet, amelyiknek a forgatókönyvét a Korcs szerelmek, a 21 gramm és a Bábel című mozgóképekkel nevet szerző Guillermo Arriaga írta. Itt is felbukkan a mexikói filmesre oly jellemző, több szálon futó, majd egy ponton összekapcsolódó történetvezetés, nem annyira hangsúlyos azonban, mint az említett filmek esetében. Az első néhány jelenet után a lassú ritmusú, a feszültséget folyamatosan fenntartani képes, de a valóságtól nem elszakadó események már lineárisan haladnak előre, egészen addig, amíg újra elrendeződnek a világ dolgai. Ehhez az Abuladze képein körvonalazotthoz képest már másfajta vezeklés kell, egy hosszú út, egy nehezen tárolható hulla és egy seholnincs falu, de ahogyan a grúz film, a Melquiades Estrada három temetése is nehezen felejthető.

Boda Székedi Eszter

Melquiades Estrada három temetése (The Three Burials of Melquiades Estrada, 2005) , amerikai-francia film. Port.hu adatlap