A Bánk bán – kicsit másképp

A hatalom közelében - a kötelesség felelősség is ugynakkor

Megszokhattuk Bocsárdi László rendezéseiben a változatosságot és az újszerűséget, azt a kísérletezési kedvet, amellyel megközelíti és kezeli a témákat. Igyekszik a maga ízlése és kedve szerint elbánni Katona József művével. Közismert irodalomtörténeti tény, hogy a Bánk bán című dráma keletkezése és színházi sorsa nem egy azonnali sikertörténet. Katona tulajdonképpen az Erdélyi Múzeum 1815-ös pályázatára írta, ám az a projekt nem volt eredményes, teljesen visszhangtalan maradt, a játékszíni költői mesterség ekkortájt nem e pályázat révén kapott lábra. Néhány évvel később maga a szerző is észlelt bizonyos dramaturgiai és verselési hiányosságokat és javított a kéziraton, mígnem aztán – 1833-tól kezdődően – feltűnt a mű a színpadokon is. Katona nem érte meg ezt a pillanatot. Majdhogynem minden nagyobb magyar városban játsszák a reformkorban, és 1848-49-ben is, Kassán, Debrecenben, Budán, Pesten és Kolozsvárott. Igen fontos alapművé, lassan nemzeti drámává magasztosult, ámde nemcsak dramaturgiai és szerkezeti gondok vannak véle, hanem kiválóan alkalmas bizonyos alapvető érzelmek karbantartására és erősítésére, esetleg elfojtására.

Katona József, nemzeti drámánk szerzője

A haza, az uralkodó és a hitves iránt érzett hűség, a zsarnokság, a könnyű pénzszerzés vágya, az álnokság, a politikai cselszövés egyaránt jelen van benne, s hol eltiporja a jellemeket, hol a tragikumot gerjeszti. Csak 1867 után kezdődhetett el a mű igazi színpadi pályája, de hiába vették elő folyton-folyvást az ünnepeken és a nemzeti dramaturgia  fontos pillanataiban, a bemutató centenáriumára, 1933-ra kiégettnek, kiüresedettnek hatott a Bánk bán. Akkortájt Hevesi Sándornak volt két emlékezetes és nagy hatású Bánk-rendezése, 1930-ban, éppen az író halálának százéves évfordulóján, Budapesten és Kecskeméten egyaránt.  Az 1956-ot követő időkben nem volt igazán üdvös a darabbal és benne a jellemek mélységeivel foglalkozni. Megfogalmazódott ugyan az igény a dráma átfésülésére és kiigazítására, Illyés Gyula ezt meg is tette. Játszották és játsszák ma is mind a két szövegváltozatban, bár újabban többnyire rendezői feladat eldönteni, hogy a színészek Bánk bánját adják-e elő vagy aktualizálva az egyedi rendezői látásmódot érvényesítik.

Gerdrudis és Bánk

Bocsárdi koncepciója igencsak markánsan látszik érvényesülni. Legyűri, átértékeli ő is a darabot, sikeresen rendeli alá önnön akaratának. Egyrészt tetten érhető az aktualizálási szándék, hiszen vetített-képpel indul és záródik a játék, a díszlet is rendhagyó, egyenesen formabontó és a játék kilép a színpad teréből, kétoldalt kiegészítő pódiumokon – fia-színpadokon – is zajlik a cselekmény, hol a királyi palotát, hol annak mulatóját imitálva, s a színészek folyton a nézőtér, illetve az oldalsó kijáratok irányából érkeznek, illetve arra is távoznak.

Kicsid Gizella és Pálffy Tibor

Világháborús nótával, Doberdó hangulatának rekonstruálásával indít a darab, majd a lövészárkok ismételt felidézésével zárul. A király, II. Endre (Nemes Levente)  odavan, s a királynak, a királyi hivatalnak és az országnak annyi. Nem csak magyar lövészárok, német, angol, s talán francia is. Remény, harc és honvesztés. Talán a klasszikus Európának is befellegzett. Úgy körvonalazódik a cselekmény, mintha már egy integrált Európában történne minden. Multikultival átitatottan, lezserül, a harmadik évezredhez illő, “secondhand” jelmezekben. Poszt. Posztmagyar. Bánk (Mátray László)  a korszerű köntös ellenére is tragikus nagyság. Még.

Biberach (Pálffy Tibor)

Biberach (Pálffy Tibor) úgy viselkedik és olyan maszkot visel, hogy simán egy egész kontinensen végigseftelő transznacionális etnikum tagjának látjuk és ismerjük meg itt, Ottó (Kolcsár József) papba oltott igazi ördög, Tiborc (Nemes Levente) pedig mintha a proletár peremlétben őrizné a paraszti mentalitást és az igaz géneket.

Gertrudis és Ottó

Sem Gertrudis (Gajzágó Zsuzsa), sem Melinda (Pál Ferenczi Gyöngyi) alakja nem tud e férfialakok fölé emelkedni, egyedül Izidora (Kicsid Gizella) villan elénk igencsak élénken és emlékezetesen abban a pár perces, csupán néhány mondatos epizód-szerepben.

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház 2011 óta játssza a Bánk bánt Bocsárdi László rendezésében. A székelyudvarhelyi közönség 2013. május 8-án láthatta a Székelyudvarhely Tavasza, illetve az V. Városnapok rendezvényei keretében.

Az előadásról készült fotókat a Tamási Áron Színház engedélyével közöltük.

Az előadás plakátja

Simó Márton

www.tamasitheatre.ro