A Gyermekfilharmónia vezetőjét, Haáz Sándor (1955) zenetanárt nem kell bemutatni Udvarhelyszéken, sőt a magyar glóbuszon másutt se nagyon, mert egyike a legismertebb székelyföldi személyiségeknek. Túlzás nélkül elmondható róla, hogy nemzeti érték, akárcsak az általa 1982-ben létrehozott és működtetett együttes. Harminc év nagyon jelentős idő az ember életében, ki nem törölhető el nem felejthető, s főleg akkor nem, ha ennek a rengeteg esztendőnek olyan a hozadéka, hogy az emberek százainak, ezreinek a lelkéig hat és még a határokon is átsugárzik. Komoly szervezést igényelt, hogy elkapjuk a tanár urat, tele volt mindenféle programokkal az ünnepségek előtt, nyomtatványokkal, meghívókkal futkosott, éppen saját magát sem tudta utolérni, de pár szóra azért mégiscsak sikerült megállítanunk.
A 30 év alatt hány gyermek fordult meg a Filiben? A Fili – mondjuk csak így, használjuk mi is ezt a fogalommá vált becenevet!
Most készült egy statisztika, hozzávetőlegesen 1200 gyermek énekelt és muzsikált nálunk 1982 óta. Nem egészen pontos az adat, mert valamennyivel kevesebb, talán 1196. A statisztikát most nem tudom megnézni.
Körülbelül hányan tanultak meg zenélni és énekelni?
A lemorzsolódás minimális. Komoly szűrés előzi meg a tagfelvételt. Filisnek lenni rang és felelősség. Ebben az 1196 főben azok vannak benne, akik rendes tagok voltak, tehát legalább általános iskolás korukban megtanulták a közös repertoárt és részt vettek a próbákon, a sorra kerülő fellépéseken és a turnékon, illetve kirándulásokon. Ennyien.
Sok fiatalnak meghatározta az életét a Fili? Pályaválasztásra, zene-közeli megélhetésre gondolok.
Hobbi szinten nagyon sokan művelik, felnőtt dalárdákban énekelnek, alkalmanként közösen muzsikálnak. Legalább harmincan zenészként élnek abból, amit itt tanultak. Nyolcan zeneakadémiát végeztek. A művészeti líceumokban zenei szakirányon továbbtanulókat nem számoltam össze, de közülük is lehet a közeljövőben még jó pár énektanár vagy hangszeres szólista. Egyébként nem az a fontos, hogy elitet termeljünk, az ének és a zene szeretetét viszik tovább magukkal a felnőtt életükbe – nyilván ennek is kimondhatatlanul fontos a jelentősége –, légyegesebb, hogy megtanulják a közösségi életet, elsajátítsák az együtt való cselekvés szépségét, s ne essék nehezükre segíteni, támogatni egymást. Nemcsak a zenei kultúrát adjuk át itt egymásnak, hanem azt a hagyományos székely falusi szemléletet, amelynek manapság a kinti világban csak a nyomai léteznek. Igazi értékrendet közvetítünk, szerénységet, tisztaságot, itt nincsen „rendbontó” frizura, nincsen „bizsu”, smink, és úgy beszélünk egymással, ahogyan a szüleink tanítottak, tiszteletteljesen és őszintén. Ez egy kicsi társadalom, amely akár példával is szolgálhat a nagynak.
A tagság mennyire szentegyházi? Nagyfalusiak a gyermekek? Netán „városiak”, azaz Szentkeresztbányáról valók? Vagy a fiúk és lányok egy része a szomszédos településekről „ingázik”?
Kezdetben a „faluban” levő 1. számú általános iskola – amely most Mártonffy János nevét viseli – eléggé népes volt. Az első tíz évben többnyire onnan jöttek a gyermekek, a “sajátok” és a kollégák tanítványai. A Gyermekfilharmónia 140 főből áll. Később már a “városban” levő két másik iskola is gyűjtőterületünkké vált. Ebben a pillanatban körülbelül 80 tagunk helybeli, 25-en Kápolnásfaluból járnak át, de van 3 lövétei gyermekünk, akik közül András Róbert a biciklijét adta el, hogy hegedűt vásárolhasson! Ő is nagyon komolyan veszi a Filit, és ráadásul kiváló énekes, a múltkor az udvarhelyi népdalvetélkedőn díjat kapott. Líceumokból 40 diákunk jár vissza énekelni vagy muzsikálni.
Voltak-e a tanár úrnak olyan pillanatai, amikor azt mondta, hogy nem tudja ezt így tovább vinni?
Amiatt, hogy kudarcot vallunk vagy anyagilag ellehetetlenülünk, soha nem aggódtam. 1994-ben történt egy sajnálatos baleset, amikor egy kiszállásunk során az egyik kislányt elütötte az autó és meghalt. Nem tudtam sokáig feldolgozni ezt az esetet. Hibásnak éreztem magam. Végül maguk a gyászoló szülők jöttek el hozzám és megvigasztaltak, azt mondták, hogy a leányuknak szíve-lelke volt a Fili, s most odafentről lát minket, és ha szólni tudna, akkor azt üzenné, hogy az ő kedvéért folytassuk! Valahogy ilyenformán, ennek hatására szűnt meg a görcs bennem. A Millecentenáriumhoz kapcsolódó ünnepségek után, a sok meghívás, a rengeteg jótékonysági tevékenység, a számunkra is kitáguló világ győzött meg végérvényesen arról, hogy amíg élünk, ezt lehetetlen abbahagyni.
Másolható? Átadható? Vagy olyan “exportcikk”, amelyet nem lehet máshová „átültetni”?
Az kétségtelen, hogy a miénk! Úgy tartozik Szentegyházához, mint a környező táj, mint a kövek, a fák, miként a levegő. Történt azonban egy érdekes eset tavaly: Veresegyházon (Pest megyében) találkoztunk egy olyan pedagógussal, aki rettentően megkedvelt minket és megkért, hogy a tanítványai játszhassanak velünk. Erre mondtuk, hogy „kicsi Fili”. 40 tanítványa volt akkor. Hogy most mennyien vannak, hogy mire képesek, nem tudom, de itt lesznek az ünnepségünkön, meg kell őket nézni, meg kell hallgatni a műsorukat, beszélni kell velük, s akkor kiderül, hogy megfogant-e a Fili gyökere a homokos veresegyházi földben…
A reklám helye
Az Udvarhelyi Híradó és a székelyhon.ro hosszú évek óta kiemelt figyelemmel követi a Szentegyházi Gyermekfilharmónia munkáját. A 2011-ben szervezett európai turnén munkatársunk is részt vett. Az volt a megbízatása, hogy fotográfiákon és videofelvételeken rögzítse az eseményeket. Farkas Antal videói mindmáig a székelyhon.ro legnézettebb publikációi. A felvételekből dokumentumfilm is készült, amely a televíziók jóvoltából több millió magyar háztartásba jutott el. Büszkék vagyunk, hogy ebben a nagyszerű programban részt vehettünk, és arra is, hogy segíthettünk. Részben a mi hozzájárulásunknak köszönhető, hogy a Fili a közeljövőben Kanadában vendégszerepelhet. Arról folynak a tárgyalások, hogy mekkora Boeing szükséges. Vagy inkább Airbus kell az óceánon való átkeléshez?
szentegyhazi-filisek-a-becsi-stephansdomban.html
Az ünnep maga
A Gyermekfilharmónia fennállásának 30. évfordulója kapcsán szervezett rendezvénysorozat első napján jártunk a helyszínen. Haáz Sándor zenetanár-karnagyot arról faggattuk, hogy a kívülállóknak miért érdemes kilátogatniuk Szentegyházára. A válasz egyértelmű volt: minden program érdekes, képes lekötni a helyi lakosok jelentős részét, de a vendégeket, illetve az odalátogatókat is, akik a hétvégét kihasználva ellátogatnának a településre.
Majdnem ugyanezeket a szavakat ismételte Erdei László Zsolt is, aki Debrecenből érkezett. Magyrországi zenetanárként úgy látja, hogy manapság igen kevés szó esik a zenei nevelésről, a népzenéről, a hagyományokról. „A gyermekek tulajdonképpen a gépek világában élnek, gombokat nyomogatnak. Ismeretlen eredetű és ráadásul bugyuta zenéket küldözgetnek egymásnak. Lassan elfelejtik, hogy mekkora megtartó erő rejlik a közös éneklésben és a minőségi zenekultúrában. Debrecen nincsen olyan rossz helyzetben, körülbelül 1100 gyermeket tanítottak és tanítanak, de az nem elég. Többet kellene tenni, meg kellene fogni a fiatalokat, mert nincsenek igazán működő ifjúsági szervezetek. Nem kellene engedni, hogy az ország „leszállóágba” kerüljön, nem kellene engedni, hogy atomizálódjon a társadalom. A zene kiváló eszköz a csoportépítéshez. És Szentegyháza, ez a kisváros gyönyörű példa, hogy lehet, hogy érdemes.”
Virágh Beáta a magyarországi Gyermekfilharmóniáért Alapítvány képviseletében érkezett. Személyesen öt éve vesz részt az itteni munkában. Segít a képzésben, gyermekeket hoz, programokat működtet, alkalmanként részt vállal a magyarországi turnék megszervezésében és a külföldi pályázatírásban.
Ugron András Gábor, Solymáron élő mérnök tulajdonképpen udvarhelyi gyökerű, de fia, a huszárrá vedlett Ugron Gáspár révén „honosodott” Szentegyházára. Időnként ő is segíti, ötletekkel látja el a Filiseket. Visszajáró. Visszaeső. Több-mint-turista.
Még láttunk pár száz embert. A csütörtöki nap délelőttje inkább készülődéssel telt: kürtőskalács-sütéssel, az átadás előtt álló Csűrka-land meglátogatásával foglalatoskodtak. Ez a csoda nem más, mint a Fili által megvásárolt parasztportán található csűr „újragondolása”, az odorba (szénapadlás), a pajtákba, a csűrkertbe „ügyeskedésre” alkalmas eszközöket helyeztek el, de úgy, hogy közben láthatók a gazdálkodás megmaradt eszközei is.
Szombaton 11-kor hálaadó szentmise lesz, benne ünnepélyes állampolgásági eskütétellel, délután Filiházi zenebona, este 8-kor hangverseny a Művelődési Házban (Eufónia – Sepsiszentgyörgy, Lyceum Consort – régizene-együttes, Bukarest, Ózdy Bolyky Tamás Gyermektáncsoport, azt követően pedig táncház). Vasárnap: kicsimise (9 órától), majd kivonulás Szelterszbe (ijászbemutató, 11 órától főzőverseny, 13 órától lovas-vetélkedő – rossz idő esetén a lóverseny és a főzés elmarad, helyette zenei vetélkedőt tartanak és népdalokat tanulnak), este 8-tól hangverseny és Filharmónia Napok kiértékelője), esti 10 órától bál a Művelődési Ház nagytermében. A rendezvény ideje alatt emlékképek, filmek vetítése zajlik az infoteremben, a Művelődési Ház előterében pedig a Fili-történeti kiállítás látogatható – sorolta Haáz Sándor, majd visszament a Mártonffy János Iskola VI. A osztályába, mert az énekóra még az ünnep ürügyén sem maradhat el.
Nékem nem kell honosodnom. Csak az a baj, hogy másutt lakom!